Skip to main content

2024. március 28. 15:15

Lábmosás vacsora közben

Egy különös vendéglátás részletei

Népszerű teológia rovatunk írása az utolsó vacsora helyszínére visz képzeletben. Többek között arra is rávilágít, hogyan kapcsolódik össze a páskavacsora ószövetségi hagyománya Jézus új szövetségével.

20230430 Labmosas vacsora kozben kep Lambert van Noort

„Amikor…” Egyes elbeszélésekben, így az evangéliumi történetekben is majdhogynem jelentéktelennek tűnő határozószó. Utalhat akár a cselekmény kezdetére, de össze is kötheti egymással a mondatokat. Esetenként azonban kiemelkedően megnő a jelentősége.

„Amikor asztalhoz telepedtek…” – írja Márk evangélista az utolsó vacsoráról, mintegy megismételve megelőző mondatának bevezetését: „Amikor beesteledett…” Máté az időhatározó tekintetében hűségesen lemásolja Márkot, és lényegében ezt teszi Lukács is, noha ő némiképpen pontosít az este tág fogalmán: „Amikor eljött az óra…” A leszálló este és a beköszöntő óra mindhárom evangéliumban sorsszerű csengést ad a rövid szónak.

A búcsú órája

Az evangéliumok leírásai nem mindenáron időrendi összefüggésben követik a nagycsütörtöki eseményeket, és nem is szóról szóra egybehangzó módon rögzítik az akkor történteket. Az utolsó vacsora nyitánya azonban minden esetben ugyanazzal a drámai felütéssel kezdődik. A további tájékozódást viszont megnehezíti, hogy Jeruzsálemben ma ugyan turistalátványosság az utolsó vacsora – vélt – helyszíne, ennek ellenére nem tudjuk, áll-e még egyáltalán a „nagy vacsoráló ház”, ahogyan a Károli Gáspár-féle fordítás nevezi (Mk 14,15).

Nem világos, hogy Jézus és tanítványai kinek a bizalmát élvezték aznap este. Valamelyikük ismerőse vagy barátja lehetett az önzetlen vendéglátó? De ugyanúgy egy vendégfogadót is magunk elé képzelhetünk, amelynek emeletén a zarándokok számára kialakított ebédlő hívogatta az ünnepre érkezőket. Annak idején „berendezve, készen” kellett a vacsoravendégek rendelkezésére állnia. Meglehet, hogy Jézus ott köszönt el tanítványaitól. Meghívta őket egy közös étkezésre, mint aki tudta, hogy „eljött az óra”, de lehet még egy utolsó kívánsága…

Lukács ezen a helyen megrendítő egyszerűséggel emlékeztet Jézus búcsúszavaira: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a páskavacsorát. Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.”
(Lk 22,15–18)

A meghatározott idő, az „amikor” feszültsége és a keresztútra induló Jézus kérésének, vágyának a természetessége összetalálkoznak egymással az utolsó vacsora asztalánál.

Vacsora közben

A szinoptikus evangéliumok dramaturgiája az iménti jelenetnél is szinte azonos; Lu­kács azonban mintha olyan hagyomány­rétegekkel gazdagította volna a közös anyagot, amelyek mélyebbről kerülhettek elé, mint az úrvacsora szereztetési igéi­ként ismert mondatok. Ez utóbbiakról legelsősorban Pál apostoltól értesülünk, habár ő egyáltalán nem azzal a szándékkal hivatkozott a szavai szerint egyenesen az Úrtól átvett részletekre, hogy azokat az úrvacsora szereztetési igéiként vésse kőbe, hanem azért, mert egy éppen időszerű gyülekezeti kérdésre akart válaszolni Krisztus példájával.

János evangélista merítése pedig megint egy egészen más forrást feltételez. Ő az élet kenyereként idézi Jézust: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (Jn 6,51)

Nála az utolsó vacsora helyszínén, a szinoptikusokkal való hasonlóságokon túl, valami sajátosan más is történik. János is úgy kezdi a leírását, akárcsak Lu­kács: „… Jézus tudta, hogy eljött az ő órája…” (13,1) A folytatás azonban fölöttébb meghökkentő: „[Jézus] felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt kötött magára, azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni és törölni a magára kötött kendővel.” (13,2.4–5)

A Jézus önfeláldozó alázatosságát tükröző jelenet láttán az is feltűnhet, hogy a szinoptikusokkal ellentétben János nem közvetlenül Jézus szenvedéstörténete előtt szerepelteti a vacsora eseményét. Lehetséges bár, hogy ez a részlet valójában nála is már a passió kezdete, és Jézus következő, nagy beszédei mintegy kitöltik az utolsó vacsora és a tényleges szenvedéstörténet közötti szerkesztési hézagot.

Bizonyos azonban, hogy a lábmosás – rögtönzött szokatlansággal – nem a vacsora előtt, nem is az után, hanem a vacsora közben történt. A már ismert határozóval János nem a vacsora elejére, hanem annak a végére összpontosít: „Amikor Júdás kiment” a teremből. Nem a sötétség, nem is az elkerülhetetlen óra, de Jézus árulójának személye és az ő magatartása tetézi a feszültséget, hogy azután itt is megjelenjenek az előbbi drámai „kellékek”.

20230430 Labmosas vacsora kozben kep Lambert van Noort 2

Gyökössy Endre református lelkész, pasztorálpszichológus a Magunkról magunknak című kötetében úgy fogalmaz, hogy Jézus árnyékszemélyisége Júdás volt: a tudat és a tudattalan, a világosság és a sötétség, Jézus és Júdás kettősségére és szükségszerű összetartozására a mélylélektan is rámutat. Júdás éjjel árulta el Jézust: „Már éjszaka volt”, a Világosság, a Fény és az árnyék éjszakája.

Az utolsó vacsorán Júdás Jézussal együtt mártotta kezét a tálba, miután pedig a Gecsemáné-kertben Júdás megcsókolta Jézust, ő így szólt hozzá mint sötét társához: „Barátom, ezért jöttél!” (Mt 26,50)

Nagypénteken Jézus önként halt meg értünk. Júdás felakasztotta magát – de önmagáért. Nagypénteken kilobbant a Világosság, a Fény, de kialudt az árnyék is. Jézus feltámadott lelki testének már aligha volt árnyéka. Különös érzékkel festette ezt meg a spanyol művész, Salvador Dalí: a feltámadott Jézus áttetsző testén keresztül látszik a táj, mindaz, ami mögötte van. Pünkösdkor pedig már ő maga a Tűz, a Fény, a kettős tüzes nyelvek.

Az élet ünnepe

A családtagok és a barátok által közösen elfogyasztott páskavacsora mindenkori rendje nem titok. A családfő imával nyitja meg az alkalmat, emlékezteti a jelenlévőket az Egyiptomból való megszabadulásra, majd kiisszák az első poharat. A fogság keserűségére az ekkor előételként kínált ecetes saláta utal.

Zsoltározás és az Egyiptomból való kivonulás történetének felelevenítése után a családfő kovásztalan kenyeret vesz a kezébe, imádkozik, megtöri a kenyeret, és odanyújtja a többieknek. Ekkor következik a bárányhús elfogyasztása a második pohár borral. Az étkezés végén harmadszor is isznak egy pohárral. Ez az áldás pohara, külön imádság jár vele. Újabb zsoltárének után a negyedik pohár bor következik, majd hálaadó imával zárul a vacsora.

Az Újszövetség szerint Jézus új értelmet adott ennek a hagyományos vacsorának és a szertartásnak. A tanítványok mestereként, mintegy családfőként egy darab maceszt, azaz kovásztalan kenyeret vett a kezébe. Mindnyájuk nevében áldást mondott, és mindegyiküknek osztott egy darab kenyeret. A hagyományos páskaszertartást Jézus kibővítette, a kenyér kiosztásánál pedig annak az értelmét is megmondta: „Vegyétek, ez az én testem.” (Mk 14,22) A szertartásos étkezés befejezéséül előírt harmadik pohár bornál szintén kijelentette annak más értelmét: „Ez az én vérem…” (Mk 14,24)

Jóllehet az evangéliumi leírások egy hagyományos történelmi eseményt tárnak elénk, az utolsó vacsorára mégsem annak történetisége, hanem a tartalma miatt emlékezünk. Az úrvacsorában in, cum és sub, vagyis abban, azzal együtt és annak a révén Jézus valóságosan velünk van. Nemcsak értünk vállalt halálára, de az életére és érvényes jelenlétére is emlékeztet minket a szentség.

Az úrvacsora ünneplésének befejezésekor a lelkész e szavakkal bocsátja el a gyülekezetet: „Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását!” Amikor az utolsó vacsora eseményeit és Jézus halálát visszaidézzük, valójában a teljes evangéliumot elevenítjük fel, és az életet ünnepeljük.

A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Teológia Tanszékének docense.

* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 április 30. – május 7-i 88. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

 

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.