Skip to main content

2021. december 24. 9:42

Két angyal a négyes metrón

Ézs 9,1–6

Két angyal beszélgetett a négyes metrón. Kihallgattam őket. Arról vitatkoztak, hogy vajon mitől lesz különleges az idei karácsony. Mitől lesz más, mint a megszokott, mitől lesz újszerű, mitől lesz olyan egyszeri és megismételhetetlen, mint maga a csoda, amelyről maga az ünnep szól.

Edward Burne Jones The nativity 1872 16 9 cikkbe

Az egyik angyal, a cinikusabb, a realista azt mondta: „Nincs új a nap alatt, hiszen a karácsony lényege éppen abban áll, hogy minden évben ugyanaz a rítus, ugyanaz a változatlan forma, ugyanazok az illatok, fények, ízek, szokások, dallamok. Nem érhet meglepetés, és ez így van jól.” Erre a másik angyal, a művészlelkű, az idealista így reagált: „Tudod, nekem éppen attól karácsony a karácsony, hogy minden évben képes meglepni. Én ilyenkor hagyom is magam. Nem ellenkezem, nem görcsölök azon, hogy minden kelléke tökéletes legyen, hanem engedem, hogy az ünnep az legyen bennem, amivé kell, hogy legyen: ajándék. Mert, tudod – mondta szinte könnybe lábadt szemmel –, én nem tudok másba kapaszkodni, és nem is akarok, mint az ígéretbe: Isten maga a szeretet, ami nekem egyet jelent azzal, hogy karácsony örömhíre ma is azt üzeni: nincs olyan, hogy lehetetlen.”

Hirtelen csend lett a négyes metrón. Mindenki, aki hallotta ezt az utolsó mondatot: „nincs olyan, hogy lehetetlen”, egy pillanatra abbahagyta az okostelefonozást, kikandikált az e-könyv-olvasójából, még az álpolitizálást folytató pár, a karácsonyi menüről veszekedő család, sőt még a földön hisztiző gyerkőc is elhallgatott egy másodpercre. És ekkor valami hihetetlen dolog történt: a hangosbemondó nem azt mondta be, hogy Újbuda központ, hanem helyette ezt: „Áldott ünnepet kívánunk minden kedves utasunknak!”

Egy idő óta egyszerűen nem tudok mélyen aludni e miatt az álmom miatt. Kavarog bennem a mondat: nincs olyan, hogy lehetetlen. De közben letisztult bennem: a karácsony nem más, mint a lehetetlen szó kitörlése a szótárból.

Isten, aki végtelen, véges emberi formában, a legkiszolgáltatottabb emberi lényben, egy újszülött csecsemőben beleszületik a világba. Egy kicsiny testet ölt, és mer gyenge lenni; ő, aki erős. Mer kockáztatni; ő, aki maga a kiszámíthatóság. Maga az Isten adja meg a karácsony alaphangját idén is: nincsen olyan, hogy lehetetlen.

Ha az Ige képes testté lenni, ha egy barlangistálló képes befogadni az Isten Fiát, ha a sötétség képes átengedni a világosságot, ha a pásztorok, a bölcsek képesek útra kelni, otthagyva a biztost, hogy leboruljanak egy éppen csak megszületett kisded előtt, akkor mi se adhatjuk fel: igenis „minden lehetséges annak, aki hisz”. (Mk 9,23) Akkor mi se dúdolhatjuk mollban vagy dúrban, több szólamban vagy magányosan fütyörészve, hogy nekünk már úgyis mindegy, és az idei karácsony is csak elmúlik majd valahogyan.

Nekem nagyon lényeges eleme az evangéliumnak, hogy az angyal a pásztoroknak azt mondja: „Ne féljetek!” Mert én minden évben egy kicsit félek a karácsonytól, és úgy érzem, nekem is szól ez az angyali biztatás. Félek az elvárásoktól, a túl gyorsan kinyíló ádventi kalendárium ablakaitól, a változástól; attól, hogy úgy érkezik meg a várva várt, hogy nem vagyok méltó a fogadására; hogy úgy kell, hogy megálljak a karácsonyfa alatt, hogy nem vagyok még kész. Bár a szívem mélyén tudom, hogy ha maga az Isten kockáztatott, és megszületett énnekem is, akkor én is képes lehetek arra, hogy kockáztassak, éppen ezért nem kell félnem, hogy lemaradok bármiről is. Mert az lehetetlen.

Mert a karácsony fókusza éppen ez: Isten annyira közel jön Jézusban, hogy megszűnik a távolság, megszűnik a „hol az Isten?” kérdés, megszűnik a „milyen az Isten valójában?” kérdés. Megszűnik maga a szó: lehetetlen. Sőt Jézus, a Messiás, a megszületett Megváltó maga a lehetetlen cáfolata. Ahogy megszületik, felnő, tanít, gyógyít, meghirdeti az Isten országát, belehal abba a sötétségbe, amely az ember közönyének, árulásának és kicsinyességének bizonyítéka, és ahogyan feltámad, és örök életet hoz mindenkinek, aki képes hinni abban, hogy ő az a bizonyos várva várt Messiás. Róla ír Ézsaiás: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.

Néha annyira jó hallgatózni. Nem csak a négyes metrón álmomban. Az égi angyalkórus próbájába is bele-belehallgatnék egyszer. Talán éppen karácsony éjszakáján. Amikor minden idők legszebb, legfontosabb pár sorát éneklik el erről a bizonyos fiúról, akinek érkezésével benned is, bennem is örök nyomot hagyhat az Isten és az ő szeretete. Akár az idei ünnepen is.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. december 26. – 2022. január 2-i, 86. évfolyam 51–52. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.