Skip to main content

2024. február 2. 8:05

Húsvétig tart a karácsony?

Egy elfelejtett ünnep nyomában

Népszerű teológia rovatunk írása ez alkalommal egy mára már szinte feledésbe merült ősi egyházi ünnepről, Jézus bemutatásáról szól. A szerző segítségével áttekinthetjük az ünnep eredetét, egyháztörténeti változásait, valamint elolvashatjuk, hogy Luther Márton miként vélekedett a jeruzsálemi templomban történt esemény emberi életeket megváltoztató tanításáról.

Ludovico Carracci: Jézus bemutatása a templomban

„…húsvétig tart a karácsony […], és karácsonyig tart a húsvét.” Az ismert svéd dalocska rendkívül szemléletesen fejezi ki a posztmodern ember megváltozott ünnepkultúrájának azt a sajátosságát, hogy folytonos, véget nem érő ünneplésre vágyik. Hiszen amikor az ünnepek alkalmával már nem a tartalmukat, hanem önmagában az ünnep eseményét ünnepeljük, akkor eltűnik a „nagy történetre” emlékező, emlékeztető, az ünnep alapját, az egykori eseményt jelenvalóvá tevő jellege. Ez azonban együtt jár azzal, hogy már a hétköznapok is ünneppé válnak, ezzel pedig az eredeti ünnepnapok elveszítik kivételes jellegüket, miközben az egyik esemény követi a másikat, és így sem magunknak, sem másoknak nem hagyunk szünetet az ünnepben.

Ma is megfigyelhetjük, hogy a karácsonyt a böjti bűnbánati készülődés helyett immár egy négyhetes, hangulatteremtő kényszerrel terhelt „előöröm” ideje előzi meg. Az ünnep maga ezután csak csúcspontként, egy átmeneti időszak lezárásaként jelenik meg, amelynek helyét a hétköznapokat kitöltő lehangoltság veszi át.

A húsvétig tartó karácsony gondolata azonban nem idegen az egyház liturgikus életétől. A két nagy ünnepet övező időszakok ugyanis meglehetősen terjedelmes ünnepköröket képeznek, így az egyházi évnek majdnem a fele elvileg e két ünnep vonzásában telik.

A megváltozott ünnepkultúra következményeképpen azonban a Krisztus-ünnepeket követő időszakok elvesztették a gazdag üzenetet színről színre kibontó jellegüket. Így lehetséges az is, hogy a karácsonyi ünnepkört eredetileg lezáró ünnep, Jézus templomi bemutatásának ünnepe (február 2.) az évszázadok megpróbáltatásai között a feledés homályába veszett az evangélikus istentiszteleti gyakorlatunkban.

Ahol az Ó- és az Újszövetség összeér

A nyugati egyházban február 2-án tartott ünnep ősi időktől fogva Jézus templomi bemutatásának evangéliumi eseményét (Lk 2,22–40) állítja a figyelem középpontjába. Innen ered az időpontja is, hiszen az az esemény, amelyről Lukács evangéliuma tudósít, éppen negyven nappal Jézus születése után történt. Jézus templomi bemutatásában az ószövetségi törvény előírása érvényesült (3Móz 12,1–8), amely szerint az egyiptomi szabadulás emlékére az elsőszülött fiút Isten elé kell vinni, azaz be kell mutatni, és tisztulási áldozatot kell adni érte.

Jézus törvénynek való alárendelésén túl fontos az a tény is, hogy a Megváltó először jár a templomban, ez pedig alkalmat ad arra, hogy ezen a szent helyen – a Simeonnal való találkozása révén – először hangozzék fel a róla szóló evangélium. Ez az „igaz és kegyes ember” (2,25) ugyanis, felismerve benne Izrael és a népek üdvözítőjét, dicsérő énekbe kezd, amelyet latin kezdőszavai alapján Nunc dimittis névvel illet az egyház.

Így érthetjük meg az ünnep Malakiás próféta könyvéből származó ószövetségi olvasmányát is (Mal 3,1–4), amely arra figyelmeztet, hogy hamarosan templomába látogat az Úr, hiszen éppen ennek beteljesedéséről beszél az evangélium: az ószövetségi jövendöléseket az újszövetségi beteljesedés váltja fel.

Még figyelemreméltóbb az, hogy akiről Malakiás a tisztító ítélet végrehajtójaként beszélt, azt az evangélium ellentmondásnak kitett jelnek nevezi (Lk 2,34). Ez pedig a húsvéti evangélium előhangjaként azt fejezi ki, hogy Isten az ő szeretetének meg nem érthető, megbotránkoztató valóságával, a kereszt borzalmával változtatja meg az ember életét és sorsát. Ezt a valóságos ellentmondást magyarázza az ünnep levélbeli igéje is (Zsid 2,14–18), amely szerint a testvéreihez mindenben hasonlóvá lett Jézus mint főpap saját életének feláldozásával, vagyis halálával törte meg az elmúlás hatalmát, és szükségtelenné tett minden újabb áldozatot.

Találkozás, tisztulás, bemutatás

Az ünnep legkorábbról ismert, 4. századi említését a korai keresztény liturgiatörténet alapvető forrásának tekinthető iratban, Eteria zarándoknő útinaplójában találjuk. Itt azt olvassuk, hogy a Jézus születésének ünnepét követő negyvenedik napon olyan pompával végzik a szertartásokat, mintha húsvét volna.

Nem csoda tehát, hogy a jeruzsálemi Hészükhiosz arról beszél egy korabeli prédikációjában, hogy „nem téved az ember, ha az ünnepek ünnepének mondja”. Az 5–6. századból származó feljegyzések már arról tájékoztatnak, hogy az egész keleti kereszténység területén elterjedt volt. A keleti hagyományban ettől kezdve a találkozás (hüpapante) motívuma válik hangsúlyossá. A mindenek felett álló Istengyermek először jelent meg Jeruzsálemben, az ő Atyja házában, a templomban, és Simenonnal való találkozásában az Isten és az egész emberiséggel való találkozása valósult meg.

A nyugati egyház liturgiatörténetében az 5. század óta kimutatható volt a keleti egyház ünnepétől független fényünnep, amelyhez körmenet is kapcsolódott a korábbi római ünnep, az amburbale keresztény átértelmezéseként. A találkozás keleti ünnepének a nyugati egyházban való általános bevezetése csak a 7. században történt meg, és I. Sergius pápa nevéhez fűződik, aki összekötötte a két ünnep tartalmát. A 10. században a gyertyaszentelés gyakorlatának általánossá válásával az ünnep olyan többletértelmet is kapott, amelyben Krisztus mint a pogányok világossága jelenik meg (Lk 2,32).

A nyugati értelmezésben azonban – a keletivel azonos olvasmányrend ellenére – éppen a fény bűnbocsánatra is utaló szimbóluma eredményezte a hangsúlyeltolódást: nem a gyermek Jézus bemutatása, hanem az istenszülő Mária tisztulása (purificatio) válik központi üzenetté. De a mai gyakorlatban – a második vatikáni zsinat liturgikus reformjának értelmében – a római egyház is mint az Úr bemutatásának (praesentatio) ünnepét tartja számon.

Evangélikus ünnep egykor és ma 

Istentiszteleti gyakorlatunkban ma szinte teljesen ismeretlen Jézus bemutatásának az ünnepe. Luther véleménye szerint azonban ennek az evangéliumi eseménynek a tanításáról nem lehet eleget beszélni, hallani, gondolkodni. Nem csoda hát, hogy a reformátor az e napon elhangzott igehirdetéseiben számtalanszor foglalkozott olyan témákkal, mint a helyes isten- és emberkép, az ember saját igazságának hiánya, a hit, az alázat, az engedelmesség példája, a megigazulás vagy a megigazult ember szimbóluma.

Annak illusztrálására, hogy milyen mélyen kapcsolódik ez az ünnep evangélikus tanításunkhoz, itt csak egy rövid gondolatot idézünk a reformátor 1523-ban elmondott igehirdetéséből: „A másik elsőszülött a hit, [amely] megöli az óembert, és új gyermekeket teremt […]. Ez a születés megszentelt és Istennek szentelt, és senki sem sajátíthatja ki magának ezt a születést, vagyis senki sem szerezhet hitet saját erejéből. Mégis sokan így tesznek. Amikor hitről hallanak, azt a saját képességükből és erejükből akarják magukévá tenni, és maguknak tulajdonítják azt, ami egyedül Istené, holott az igaz hit teljes egészében és kizárólag Isten műve.”

Korunkban, amikor egyre nagyobb kihívást jelent a jó élet megtalálása, Jézus bemutatásának ünnepe az Istennel való találkozásban teljessé lett élet példáját állítja elénk Simeon személyében. Simeon éneke évszázadok óta a szerzetesek utolsó imaórájának újszövetségi éneke, canticuma, mert benne a békességért való könyörgés a jó befejezés, az igaz beteljesedés vágyával egyesül. Karácsony az új fényesség megjelenéséről, vízkereszt az ehhez való megérkezésről, Jézus bemutatásának az ünnepe pedig ennek továbbadásáról szól, hiszen ahogyan az ünnep zsoltára tanít, ez az ünnep az Istengyermek meglátásának csodájával ajándékozza meg a világot (Zsolt 48,9): „Amiről hallottunk, azt láttuk is a Seregek Urának városában…”

A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakos hallgatója, a Gyakorlati Teológiai Tanszék demonstrátora.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 28. – február 4-i 89. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.