Skip to main content

2023. november 27. 13:36

Hitépítő kincsünk: az élettörténetünk

Népszerű teológia rovatunk írása ezúttal arra hívja fel a figyelmet, hogy a személyes élettörténetek és a megélt hittapasztalatok megosztása generációkon keresztül is hatással lehet a közösségek tagjaira. Az elhallgatásuk pedig befolyásolhatja az egyéni életútkeresést.

család meséli a történeteket a fényképalbum fölött

Szívesen hallgattam gyermekkoromban családunk híres mesélőinek történeteit. Sokszor előre tudtam a mondatokat és az ismétlődő nagy tetteket, de általában jólestek ezek az elbeszélések. Ilyenkor ki lehetett szakadni az elvárásteljesítés kényszeréből. Egyedül csak figyelni kellett. El lehetett felejteni egy kis időre a házi feladat nyűgét, az írás és a matematika gyakorlását. Emlékeimben nagyon elevenen él, hogy minden ilyen elbeszélésnek kijárt egy speciális tisztelet. Egy hangulat. Egy hallgatói kíváncsiság. Idegeskedés, rohanás elnapolva, a liturgikus körbeülés elmaradhatatlan.

Ezek amolyan önigazoló, magyarázó vagy ismeretterjesztő minielőadások voltak, az életről szóltak. Bennük nem a negatívumok domináltak. Nehézség vagy fájdalom sem uralkodott a narratívákban, inkább az ellenkezője. Kiúttalálás. Felállás. Megmenekülés. Öröm. Megkapaszkodás. Ügyesség. Valamilyen sikeres megoldás, amelyre nem is nagyon számíthattak a szereplők. Csodának tudtuk be a biztos „happy endeket”. Az elhangzottak pedig később nagyon hasznosak lettek a saját életünkre vonatkozóan.

Személyes történetek 

Kereszténységünk lényegéhez hozzátartozik az elbeszélés, az átélt események megosztása egymással és a felfedezett örömök bátor kimondása. A hangzó beszéd. Az élőszó. Nem önmagunkban tartani, hanem közösségben megforgatni az élményeket. Ahogyan a kezdeti időszakban Péter és János apostolok világosan megfogalmazták: „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20) Egyszóval: amit átéltünk.

A hitben megélt élethelyzetek a forrásai a mindenkori tanítványok információs anyagának. Benne van ebben a bibliai mondatban az, hogy bár elsőként mi szereztünk tudomást a történtekről, és nekünk volt az első közeli élményünk Jézussal, de a távolban lévőknek, a mással elfoglaltaknak vagy akik végképp nem úgy gondolkodnak, mint mi, azoknak is hallaniuk kell, tudniuk kell azt, amit átéltünk és megtapasztaltunk. Hogy nekik is jó lenne részesedniük belőle. A Krisztust követőknek ma is alaptulajdonsága ez a szemlélet. E nélkül a karakter nélkül nincs dinamizmus a kereszténységünkben.

Az elhallgathatatlan hittapasztalat el is mondandó. A felszabadító és félelmet oszlató, személyesen kapott üzenet többeket is érint. Hallhatóvá lehet tenni. A jó hír nem csak a mienk. Másoknak is fontos átadni. Bárkinek szüksége lehet a segítő szavakra. Amit nekünk kell elmondanunk a hitünkről, akikhez nekünk lehet szólni, azt helyettünk más nem tudja megtenni, azokhoz mi forduljunk oda. Sokaknak lehet fontos körülöttünk, hogy megújulásunkról vagy őszinte küzdelmeinkről és vívódásainkról halljon. Egymás élettörténetéből tanulhatunk mindannyian. Az élettörténetek összefüggnek, és az életutak összetartoznak. A tanítványok csakis a saját élettörténeteikkel képesek erőt, hitet és életkedvet ébreszteni és fenntartani önmagukban és egymásban. Ezalól mi sem vagyunk kivételek.

Hatalmas dolgok 

Az apostoli beszámolókban mindig benne van az, amit a zsoltáros énekelt meg: „Hatalmas dolgokat tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” (Zsolt 126,3) Isten országának építésében nagy szerepük van a hálás elbeszéléseknek és az alázatos meghallgatásoknak. A hálás visszajelzést sem szabad elfelejtenünk: köszönet Istennek! Annyira megszokottá vált, hogy minden jár nekünk, és mindent elérhetünk, hogy néha már nehezünkre esik ráébredni, hogy ami velünk történt, az nem érdem, nem szerzemény, hanem adomány Istentől. Kaptuk. Csak elfogadhatjuk.

A 20. században, nehéz időkben és napjainkban is több híres és nagy hatású protestáns teológus felhívta a figyelmet, hogy mennyire lényeges az élettörténeteinkkel foglalkozni. A véget ért életek történeteire visszanéznek az utódok, a történetet öröklők. Az előttünk álló életidőre pedig nagy erőforrás az élettörténetünk tudatos átgondolása. Ebben a személyes vallomásoknak nagy szerepük van. A közvetlenül elmondott és a hitünk éréséről tanúskodó életelbeszéléseknek életbátorság-, életkedv- és életcélújító funkciójuk van. Különösen igaz ez a generációk közti hitátadásra. Ha megszakad ez a speciális elbeszélés, akkor kevesebb lesz a hit esélye a kortársaink és az utánunk jövő nemzedék életében.

Létszükséglet az élő keresztény narratíva. Az ismert teológus, Wilhelm Gräb szerint egyet kell nagyon megtanulni az embernek: „Aki elfogadja, hogy az életben a legfontosabbat – magát az életet – nem saját tevékenységének és teljesítményének köszönheti, az megnyugodhat, jobban bízhat magában; saját ténykedésében, élete céljaiban.” Ez a mondat rámutat arra, hogy az ember igazi méltósága nem attól függ, hogy mit szerzett meg, mekkora a vagyona, mire képes, és mit ért el, hanem attól, hogy létezik, jelen van. Ez a legfontosabb érték. Ezzel lehet eljutni odáig, hogy nem a „tenni” és „kapni”, hanem a „lenni” és „hagyni” lesz a hívő életértelmezés alapja.

Nem létezik olyan Krisztus-követés, amely távol van az élettől. Az emberi élet valóságos történéseiben és eseményeiben talál hiteles forrásokat az egyházban hangzó beszéd is, akár a szószéken, akár a hívek találkozásaikor hangzik el.

A perifériára szorulás csapdája 

Nem elég csak tanulni a kereszténységről, hanem életközeli megjelenésre van szükség. Ha nincs ott az egyház, ahol az igazi események zajlanak, akkor az üzenete nem lesz érdekes. Sokan emlegetik ma az egyház perifériára szorulásának csapdáját. Az ellenkező véglet is sok veszélyt hordoz: amikor túlzott hatalmi szerepet és gazdagságot akar megszerezni a földi egyház. Ez sem kisebb csapda. Minden csillogni kezd, és kifelé mutatós lesz, de belül, a lélek mélyén, az élettörténetekben eltűnik és elkopik a lényeg: az őszinte kapcsolat Istennel.

A kiszorulás egyik első jele volt az, ahogyan a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben elkezdett csökkenni a hagyományos, családon belüli hitátadás. A szülők és nagyszülők egyre kevésbé indították a gyermekeket „elbeszélésekkel” a hit útján, pedig ezt ők a saját gyerekkorukban még megkapták. Kezdtek elfogyni a „hálás” élettörténetek a családban. A személyes történetek nélkül keresztény tanításunk és a hitről szóló beszédünk egy pillanat alatt idegenné válhat. Az érdeklődés az egyház és a kereszténység iránt radikálisan gyengül.

A belső, személyes, családias hitépítő szavakat nem pótolja semmilyen intézményrendszer. A hit építéséhez meghitt légkör, személyes kapcsolat szükséges. Az egyházi iskolák és az iskolai hitoktatás sok hiányt pótolhatnak, ha az őszinteség és a közvetlenség megélhető bennük. Ha itt meghallhatja a következő nemzedék a hit személyes történeteit.

Keresztény felnőttekként fontos célunk, hogy megtaláljuk a magunk hívő és személyes magyarázatát az életutunkra. Ennél nagyobb öröm csak az, ha a gyerekeinknek és unokáinknak sikerül úgy elmondani az élettörténetünket, hogy ezzel közelebb kerülnek Istenhez. Hadd legyen esélyük a fiataloknak arra, hogy az élet nagy kérdéseire a saját történetük megvalósulása alatt megtalálják a választ! És tudják meg azt is, hogy az ő történetük nagyon is fontos Isten országának építésében és saját életük fejlődésében.

Csányi Vilmos etológusnak nagyon igaza van abban, hogy valójában minden elmúlik és elfogy, de ami megmarad, és hitet ad az utánunk élőknek, az épp a mi történetünk: „Miért vagyunk, honnan jöttünk, és hová megyünk? Örök kérdései ezek az Embernek és a filozófiának. Sokféle pongyola válasz megfogalmazódik, hajszoljuk a pénzt, az anyagi javakat, a pozíciót, a sikert, a hatalmat. Ezek ugyanolyan gyorsan szertefoszlanak, mint a testünk. Ami megmarad, az a történetünk.”

A szerző evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem nyugalmazott rektora.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. október 29. – november 5-i 88. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.