Skip to main content

2024. március 31. 7:00

Félelem helyett öröm és hála

„Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” (Mk 16,6a–b)

A hit bátorsága annak felismerése és megélése, hogy az életet Istentől kaptuk, és örökké tart. Mert Isten legyőzte a bűn és a halál hatalmát, és az életünk itt, ezen a földön már az örök életünk része. Szücs Eszter evangélikus lelkész húsvéti gondolatai.

felelem helyett orom hala husvet

Mennyi mindentől félünk! Vannak reális és eltúlzott félelmeink is. Az is előfordulhat, hogy valós veszélyhelyzetben nem érzünk félelmet, hanem nagyon is vakmerőek vagyunk. Nem mindig mérjük fel jól, hogy amitől félünk, attól valóban kell-e félnünk, és amitől nem félünk, attól nem kellene-e mégis.

A félelem ellentéte a bátorság. A bátorságot általában úgy írják le, mint lelkierőt a félelem legyőzésére. Minden félelmünk és szorongásunk a nemléttől való félelemből fakad. Abból, hogy tudatosul bennünk életünk végessége. Nehezen elhordozható tudás ez.

A világ egyre inkább hit nélkül élő részét mindjobban uralja a szorongás. Biztonságosabban és kényelmesebben élünk, mint a történelem során bármikor, de rosszabbul érezzük magunkat, mint valaha – ezt mutatják a társadalomtudományok felmérései. Korunkat emiatt egyenesen „a szorongás korának” is nevezik.

A hit bátorsága viszont minden korban annak felismerése és megélése, hogy az életet Istentől kaptuk, és örökké tart. Mert Isten legyőzte a bűn és a halál hatalmát, és az életünk itt, ezen a földön már az örök életünk része.

„Ne féljetek!” – hallotta húsvét hajnalán Mária, Jézus édesanyja, Mária, Jakab anyja és Salómé, akik megrettentek egy fehér ruhába öltözött ifjútól, mert nem számítottak rá. Nem számítottak arra, hogy a sírbolt szájáról el lesz hengerítve a kő. Nem számítottak arra, hogy a sírboltban nem találják ott Jézus holttestét, viszont helyette találnak egy angyalt. Nem tudták ők még, hogy az a hajnal: húsvét hajnala. Nem tudták még, hogy Jézus feltámadt, az angyal mondta el nekik. Nem látták még a Feltámadottat. Nem számítottak a jó hír hozójára sem. Megijedtek a láttán.

Amíg nem hallottak az örömhírről, gyász volt a szívükben. Szerették Jézust. Amíg élt, amíg látták a vele szemben ellenséges erőket, féltették őt.

Mindaz, ami Jézus kereszthaláláig vezetett – a farizeusok Jézusban hibát és elítélnivalót kereső kérdései, a nagytanács döntése, hogy halálra ítéljék, elfogatása, kihallgatása és végül megkínzása és keresztre feszítése –, rettenetesen nehéz volt a Jézust szerető tanítványoknak és ezeknek az asszonyoknak is. Fájt látniuk, ami megtörtént. Fájt, hogy elveszítették őt. Gyászuk, fájdalmuk, szeretetük és tiszteletük kifejezésére végül csak a gyász szertartása maradt. Azért indultak el azon a hajnalon, hogy drága, illatos kenetekkel megkenjék Jézus testét. Valóban nem számítottak arra, ami végül is történt: Jézus él! Húsvét Isten meglepetése volt akkor számukra – és minden ember számára.

Azért küldte Isten a hírnökét, hogy ez a csodálatos meglepetés érthetővé, világossá váljon. Az evangélisták közül Márk az, aki a legvisszafogottabban ír az angyalokról. Az ő evangéliumában a Feltámadott nem, csak a róla szóló híradás jelenik meg. Az evangélistának és gyülekezetének a helyzete tükröződik ebben. Ők már nem élhettékát személyesen a húsvét csodáját, nem láthatták saját szemükkel az üres sírt és a feltámadott Urat. Ahogyan mi sem. Ez a találkozás már számukra is Isten küldöttének, a fehér ruhás ifjúnak a szavai által lett nyilvánvaló. Ahogyan hozzánk is mások hite és Jézusról szóló írott és hirdetett, lélektől lélekig továbbadott szavai által jutott el a feltámadás csodájának híre. Így juthattunk hitre. És azóta is aki csak megtapasztalja az Isten szeretetébe és Jézus feltámadásába vetett hit erejét, az maga is továbbadhatja a jó hírt, az evangéliumot.

Az angyali jelenség, a fehér ruhába öltözött ifjú kedves szóval bátorította a sírboltot felkereső asszonyokat: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” Isten, az élet Istene legyőzte a halált. Szeretete és bűnbocsátó kegyelme megújítja életünket. A Jézus Krisztusba vetett hittel ellenállhatunk a bűnnek, és ígéretünk van arra, hogy ahogyan Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk. Elvettetünk romlandóságban, feltámasztatunk romolhatatlanságban (1Kor 15,44). Pál apostol írja:

„Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!” (Róm 6,11)

Mi van hát a szívünkben? Indokolt és indokolatlan félelmek, szorongás és aggodalmak? Ha ott vannak is, ne hagyjuk, hogy eluralkodjanak rajtunk! Foglalja el, töltse ki a helyüket öröm és hála! Az élet győz a halál felett, a kegyelem győz a bűn felett. Hisszük és tudjuk: Jézus feltámadt!

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus naptár 2024 című kötetben jelent meg.
A kiadvány kapható a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.) és webáruházában.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.