A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett megemlékezés keretében Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, a Sztehlo Gábor által alapított Gaudiopolis gyermekköztársaság „miniszterelnöke” tartott előadást a gyerekeknek a Szent Gellért általános iskolában február 25-én.
Gyermekkorom filmélményei közül szívesen emlékszem vissza a Valahol Európában című alkotásra. Napjainkban ugyanezzel a címmel látható egy népszerű musical, amelynek egyik fülbemászó slágere, A zene az kell sokunk fülében ismerősen cseng. A történetekben szereplő miniállamot az 1945–50 között a Budakeszi úton működő Gaudiopolis gyermekköztársaság ihlette, amelynek egykori „játékból megválasztott miniszterelnöke”, Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész volt az iskola vendége. A felső tagozatos diákok a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja alkalmából szervezett megemlékezés keretében találkozhattak Laci bácsival az intézmény dísztermében.
Az osztályfőnöki munkaközösség vezetője, Munkácsy Dorottya által moderált beszélgetés közvetlen, a gyerekeket megérintő és megszólító volt, felkeltette diákjaink érdeklődését. Élettörténetének rövid bemutatását követően Keveházi László „miniszterelnök” elmesélte, hogy a hadifogságból hazatérve hogyan került a gyermekotthonba. „Itthon vagy, és akkor kisütött a nap” – emlékezett vissza Sztehlo Gábor befogadó szavaira, aki a gyermekotthon működtetője volt. Laci bácsi nagy szeretettel emlegette az embermentő evangélikus lelkészt és tetteit, önzetlen segítségét, a gyermekek mellett való kiállását, újra és újra visszatérve a Világ Igaza kitüntetést elnyert Sztehlo Gábor nagyságára.
A gyermekköztársaságban külön épületben laktak fiúk és lányok, volt iskolájuk, „ami nem nagyon tetszett” Laci bácsinak, és napirendjük, szabályaik, amelyeket be kellett tartani. Rend és keretek, amelyek egyben, együtt, közösségben tartották a szülők nélkül maradt gyerekeket a zűrös években. Minisztereket is választottak a miniszterelnök mellé: a „kultuszminiszter” a Szomszédok című teleregény későbbi Kossuth- és Balázs Béla-díjjal kitüntetett rendezője, Horváth Ádám lett. És a gyerekköztársaságnak polgármesterei is voltak – emlékezett vissza a meghívott előadó, hozzátéve, hogy bár csak játék volt, ők mégis halálosan komolyan vették, amire Gábor bácsi csak mosolygott. Ahogy felidézte, ő mindig csak mosolyogni látta Sztehlo Gábort, pedig a háború következményei miatt súlyos gondok nyomaszthatták.
Az egy tanórányi közös együttlét gyorsan eltelt, a diákok nyitottan, érdeklődve tették fel kérdéseiket: Leváltottak-e a minisztereket? Milyen szabályok voltak a gyermekköztársaságban? Mi volt gyermekkorában a kedvelt tevékenysége, volt-e hobbija Laci bácsinak? Mivel telnek a napjai, mivel foglalkozik mostanában? A Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Nyáry Zsigmond kérdésére Keveházi László úgy fogalmazott, ennyi idő után is azért tud ilyen lelkesedéssel visszaemlékezni, mert ez az időszak volt az aranykora és a megmenekülése.
Örömteli és hasznos volt, hogy egy ilyen meghatározó, fontos történelmi korszak tanújától hallhattak beszámolót az intézmény diákjai. Felemelő volt megismerni Keveházi László élettörténetét és a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján egy katolikus iskolában ismereteket szerezni az evangélikus Sztehlo Gáborról, gyerekek és felnőttek százainak megmentőjéről.
