Skip to main content

2023. november 24. 8:00

Választott tisztségben, a legjobb tudással és hűséggel

Egyházunkban a tisztújítás éve lesz 2024 – 1. rész

Fontos esztendő köszönt ránk 2024-ben: hat év után ismét általános tisztújítás lesz egyházunkban. Ne féljünk most a nagy szavaktól: egyházunk jövője a tét. Sok feladat, nem kevés adminisztráció, szervezés, együtt gondolkodás, imádkozásban érlelt felelősségvállalás, a szolgálat örömeinek és terhének hordozására való felkészülés kell, hogy megelőzze a választásokat. A törvény pontosan megszabja, mit, mikor és hogyan kell tenni, ám igazán izgalmas, ha a szabályok mögött bepillantunk egyházközségeink élő, változó, lüktető mindennapjaiba: már most, 2023 őszén komoly előkészületek zajlanak. Krisztus ránk bízta evangéliumát – hogyan szervezzük meg közösségeinket, teremtjük meg a keretét és a hátterét a legszentebb feladatnak, missziói parancsunk beteljesítésének?

tisztújítás felelőssége: templom és kéz

Nem korai, hogy egy 2024. június végével lezáruló folyamatról már most beszélgetünk lelkészeinkkel, s nemcsak elméletben, hanem a konkrét lépések felsorolásával adunk általános tájékoztatást? – érdeklődünk Mészáros Tamástól, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelőjétől.

„Annyira nem, hogy az a gyülekezet, ahol még nem aktivizálták a választási bizottságot, kicsit el is van késve – kezdi a választ. – Jövő év március 31-ére az egyházközségi presbitériumoknak meg kell alakulniuk, tehát addig a jelölési, nyilatkoztatási eljárást le kell folytatni, és ez – véleményem szerint – nem egy pár hetes folyamat. Ilyenkor – jó esetben hosszabb előkészítés után – célzottan azokkal zajlanak a beszélgetések, akik új emberekként bekerülhetnek majd a testületekbe. Az a presbitérium jár el jól, amely számot vet azzal, hogy hány főt kell pótolnia, feltéve, hogy vannak idősebb tagok, akik az új ciklust már nem vállalják. A távozók helyére el kell kezdeni keresni az új embereket, és őket célzottan be kell vonni a programokba, presbiteri találkozókba, egyházmegyei rendezvényekbe, hogy minél inkább átlássák az egyház szervezetét, a tennivalókat, és felkészüljenek a presbiteri szolgálatra” – összegez a kerületi felügyelő.

Itt az idő a cselekvésre! 

Simon Réka

A Büki Evangélikus Egyházközség lelkésze, Simon Réka már nagyon várja az országos egyházi iránymutatást, hiszen a munkaév már elkezdődött, folyamatos a tervezés.

„Idén bizonyosan lesz olyan presbiteri ülésünk, amelyen megbeszéljük, ki folytatja tovább – mondja. – Megvan a választott jelölő- és szavazatszámláló bizottságunk. Felmérjük, hogy a presbitériumba hány új tagot választanánk. Megbeszéljük, ki az, aki a kora, élethelyzete miatt aktuálisan vagy véglegesen nem vállalja tovább a tisztséget. Idősebb testvéreink ilyenkor tiszteletbeli presbiterekké válnak, őket majd köszöntjük, és az üléseinken tanácskozási joggal vehetnek részt. Úgy tűnik számomra: a presbitereknek könnyebbséget jelent, hogy nem életre szóló tisztséget kapnak, hanem a következő hat évükről kell dönteniük. Volt például olyan presbiterünk, aki az élethelyzete miatt a következő ciklust nem vállalta, majd amikor nyugdíjba ment, és megkerestük, szívesen elvállalta újra.”

Fontos tudni, hogy minden most szolgáló és az új ciklust is vállaló presbiter úgy kerülhet a jelölőlistára, hogy tudja, idén is meg kell választani.

Az Óbudai Evangélikus Egyházközségben szépen lerakott alapokra építkeznek, kikövezett úton haladnak. Amint Jakab Béla lelkész elmondja, már szep­tember 21-én megtartották a munkaév első presbiteri ülését.

„Ez az összejövetelünk – az igei üzeneten, az ügyintézésen és a találkozás örömén kívül – alapvetően az általános tisztújításról szólt. Az előző tisztújítási időszakban a jelölő- és választási bizottság elnökével, Győrfi Károllyal együttműködve kidolgoztunk egy stratégiát a tisztújítás és a gyülekezetépítés támogatására. Nálunk a presbitérium nem csak azt jelenti, hogy meghatározott időszakonként összejövünk, és döntünk a fontos ügyekben. Az óbudai gyülekezetben minden presbiternek megvan a maga feladata. Van pályázatíró, jegyző, ifjúsági munkáért felelős szolgáló, és még sorolhatnám. Itt egy-egy szolgálati tisztséghez keressük a presbiter testvéreket.”

Színharmóniát teremtve

Pápicsné Jakab Johanna

Bakonyszentlászlón, Sikátorban és szórványaiban – első szolgálati helyén a 2021. nyár végi lelkésziktatása után – most az első általános tisztújítására készül Pápicsné Jakab Johanna.

„Mivel négy, kisebbnek mondható gyülekezetben – két anya-, egy leány- és egy fiókegyházközségben – szolgálok, úgy érzem: nem kell sietnünk. Presbitériumaink létszáma tíz–tizenkettő között mozog, ez a létszám segíti a rugalmasságot. Az már most, idén ősszel körvonalazódik, hogy lesznek, akik az idős koruk kihívásai miatt lemondanak, és várakozásom szerint lesznek fiatal, avagy fiatalos indulók is. Úgy vélem, a hangsúly a választáskor az esküszöveghez ragaszkodva a legjobb tudáson és a hűségen van. Fejben már hosszú hónapok óta gondolkodunk az úgynevezett »nagyobb« tisztségek betöltéséről, és októberben el is kezdjük felügyelőinkkel a megkereséseket. A folyamat legfontosabb lépése számomra a jelenlegi tisztségviselők meglátogatása. Védett és bizalmas légkörben szeretnék beszélgetni velük a folytatásról. Mennyiben látják magukat testileg, lelkileg, szellemileg késznek a következő ciklusra? Azokkal, akik az elképzeléseik szerint maradnának, szót váltok a jövőbeli terveikről. Azokkal pedig, akik nem vállalnák tisztségüket a továbbiakban, az utánpótlás kereséséről beszélgetek.”

A lelkésznő olajozottan működő testületeket örökölt; az eddigi két év elég volt ahhoz, hogy idén megfontoltan, a részletekre figyelve forduljanak rá közös történetük első tisztújítására. „A kész csapat áldásos: tettre kész, elszánt emberekkel dolgozhatok együtt. Azonban ezzel együtt megvannak az erőteljesebb és a halványabb színfoltjaink is. Vannak, akik gyakorlatilag mindenkinek a feladatát a vállukra veszik. Mások pedig azt várják, hogy végre ők is kiteljesedhessenek. Ezeket a különböző színeket szeretném harmóniába hozni és a terheket, feladatokat megosztani, illetve bizonyos – felelősségteljesebb – pozíciókba szakmai végzettséggel és hitből fakadó elkötelezettséggel egyaránt rendelkezőket találni.”

Van merítés  

Speciális helyzetben van Homoki Pál esperes a háromszáz éves múltra visszatekintő soltvadkerti gyülekezetben, ahol hagyomány, hogy nemegyszer apáról fiúra szállnak a tisztségek.

„Nálunk a törvényben engedélyezett, maximális létszámú, huszonöt fős presbitérium mellett működik egy tizenkét fős számvevőszék és egy ötfős gyülekezeti elnökség is. Ez utóbbinak a lelkész, a felügyelő, a gondnok, a pénztáros és a jegyző a tagja. Ez így egy többszintes, elég nagy létszámú irányító testület. Vasárnaponként már most elmondjuk az istentiszteleten, hogy mindenki, aki a választói névjegyzékben szerepelni akar, időben eszméljen, és rendezze az egyházfenntartói járulékának a befizetését. Terveink szerint október–november környékén fogunk tartani egy presbiteri ülést, amelyen a testvérek komplett tájékoztatást kapnak. Nálunk a gyülekezeti számvevőszék szokott automatikusan – legalábbis az elmúlt háromszáz évben így volt – jelölőbizottsággá alakulni. Az országos egyháztól kapott útmutatás alapján a jelölési folyamatot január környékén kezdjük, ekkor egy hónapon keresztül a gyülekezet bármelyik tagja jelölhet. A vasárnapi istentisztelet után ki van rakva az urna, amibe be lehet dobni a neveket. Egy hónap jelölési idő után összeül a jelölőbizottság, megnézi, hogy a jelöltek megfelelnek-e a törvényi kritériumoknak, kiszűrik azokat, akik nem lehetnek jelöltek, majd egyesével levélben kiértesítjük őket, és várjuk a válaszukat. Február vége felé szavazunk. Talán érdekesek lehetnek az arányok: idáig minden tisztújításkor jellemzően kétszer-háromszor annyi jelölt volt, mint amennyi presbiter. Van merítésünk, így sokan kiesnek. Itt adódhat egy kis feszültség is: akad, aki ezt nem veszi annyira jó néven. Utána pár hónapig nem látjuk a templomban – aztán, Istennek hála, újra eljön.”

Járványhatások 

A 2024-es lesz az első tisztújítás a koronavírus-járvány után. De vajon hol itt az összefüggés? Nem nehéz megtalálni: a megszólaltatott lelkészek olyan változásokról számolnak be, amelyek 2020 előtt nem jellemezték gyülekezeteink életét.

Csak gyorsan, előzetesen sorolva: sajnálatosan sok veszteséget szenvedtünk, főleg az idősebb testvérek körében. Átalakultak az istentisztelet-, bibliaóra-látogatási szokások: nagyon sokan megszokták és megszerették az otthoni karosszék kényelmét, a monitoron nézhető igehirdetést, akadtak, akik személyesen csak két-három év után jelentek meg újra a gyülekezeti alkalmakon – vagy mindmáig hiányoznak róluk. Erre nem lehetett felkészülni, reagálni viszont muszáj, és a tisztújítás során is tekintetbe kell venni, hogyan alakult át az adott közösség mindennapi élete, hol kell majd beavatkozni.

Meszáros Tamás

Mészáros Tamás egyházkerületi fel­ügyelő megerősíti: „Sok gyülekezetünkben hűséges munkatársak haltak meg a járvány idején. Mások nem tudják tovább folytatni a munkát. Tudom, a Covid alatt egyházvezetői részről kértük, hogy a gyülekezetek mellőzzék a jelenléti istentiszteleteket, tegyék át a virtuális térbe. Mint kiderült, a rátermett lelkészek és segítőik jóvoltából ez a digitális átállás olyan jól sikerült, hogy a hívek még mindig nem igazán tértek vissza a jelenléti istentisztelethez, a létszám nem állt vissza a járvány előtti szintre. Ennek a folyamatnak a kiértékelése nagyon fontos feladata lesz az új presbitériumoknak. El tudom képzelni, hogy lesz, ahol drasztikus lépéseket kell megtenni, például egyszerűen megszüntetni a videós közvetítéseket – különben nem jönnek vissza az emberek a valódi közösségbe.”

Pápicsné Jakab Johanna tapasztalata is hasonló: fájlalják az idősebb, azaz a tiszteletbeli presbitereik hiányát, nélkülözik tapasztalatukat, tanácsaikat. De példaként át tudják adni elkötelezettségüket és történeteiket az új nemzedéknek. Ám, mint a lelkésznő mondja, a járvány végeztével, hála Istennek, a közösségi együttléttől való félelem náluk nincs meg a testvérekben.

Új, szintén figyelemre méltó adalékkal találkozunk Simon Réka beszámolójában: „Érdekes módon a hittanos szülők korosztálya hiányzik elsősorban, az idősebbeknél nem tapasztaltam, hogy félnének a járvány újra fellángolása miatt, így ez a tisztújításnál sem akadályozza a szolgálatvállalást.”

Jakab Béla

Negatív változásokról, kihívásokról és jövőre tekintő tervezésről beszél az óbudai lelkész, Jakab Béla: „Nehézséget jelent, hogy a járvány megtörte a presbitérium lendületét. Sokkal több minden maradt benne a presbitériumban és a presbiterekben, mint amit a gyülekezet építésébe tudtak tenni. Ez a nehéz időszak mindenkit megviselt.”

A szolgálati területekre építő presbiteri hálózat lehet a gyülekezetépítés jövője. Ugyanakkor egyre nehezebb megtalálni az elkötelezett gyülekezeti tagokat az önkéntes, időigényes szolgálói feladatokra. És itt is a Covidhoz érkezünk vissza, hiszen megváltozott a gyülekezet összetétele. „Azok közül, akik korábban lelkesen rátaláltak a gyülekezetre, és aktívan idejártak, többen elmaradoztak, vagy teljesen eltűntek. Míg egy kisebb településen az utcán sétálva is találkozunk a másikkal, addig a fővárosban az emberek könnyebben elkerülik egymást, nehezebb kiépíteni személyes kapcsolatokat. Ez hatással van a tisztújításra is” – árulja el Jakab Béla.

Soltvadkerten érdekes tapasztalat, hogy az aktív mag maradt: a járvány végétől, amióta az addigi online tanácskozásokat felváltotta a személyes jelenlét, már csak az aktív presbitérium ül össze, azok, akik ténylegesen cselekvő módon tudják vinni a gyülekezet életét.

Kell egy csapat 

Eddig eldöntetlen dilemmáját osztja meg velünk Simon Réka büki lelkésznő: „Van, amikor a lelkész és a presbitérium egyes tagjai között nem működik a közös munka, nincs meg a támogatás. Úgy gondolom, a törvény nem ad lehetőséget a lelkésznek arra, hogy csak olyan munkatársai legyenek a presbitériumban, akik elfogadják őt mindenben lelkészükként és vezetőjükként. Minden értelemben támogatom a demokráciát, vallom, hogy károsan hat, ha nincs ellenzék, de úgy gondolom: ha olyan emberek kerülnek be, akik nem konstruktív módon vannak jelen, sőt a lelkészt, a felügyelőt mint tisztségviselőt nem támogatják, akkor az már megbontja az együttműködés lehetőségeit.”

Kérdés, hogy szükséges-e tizennégy fő a teljes presbitériumba egy, mondjuk, hatszáz fős gyülekezetben, vagy elég lenne kevesebb is. „A presbitériumnak erre mindig az a válasza, hogy ha többen vagyunk, akkor több ember mozgósítható, ha valamilyen szervezésre, feladat megoldására van szükség. Persze kérdés, ennek mennyire kell szorosan összefüggenie a presbitérium tényleges létszámával. Vajon ugyanazok az emberek megszólíthatók lennének-e akkor is, ha nem lennének presbiterek? De most itt ez a többségi, gyülekezeti hozzáállás, jó eséllyel a mostani választáson is maradni fog a létszám” – fejti ki Simon Réka.

A testületek összetétele tekintetében Pápicsné Jakab Johanna szerencsésnek tartja magát: „Kis létszámú csapattal könnyebb a munka. Persze a testületek összetétele nem mindig úgy alakul, ahogyan szeretnénk, előfordul értetlenség, konfliktus, veszekedés, de az is igaz, hogy ilyen módon kapunk egy másik nézőpontot, reménység szerint építő kritikát, változtatásra motiváló megjegyzést. Azonban úgy gondolom, a presbitériumnak támogatóan kell kiállnia a gyülekezete, az elnöksége mellett, hiszen egy közösség vagyunk. A békesség, a közösségépítés a célunk Isten segítségével. A kritikusságnak azonban az építő és előrevivő oldalát hangsúlyozom. Az értelmetlen, bántó megjegyzések nem a gyülekezet szellemi, lelki életének épülését szolgálják, sokkal inkább a rombolását. Az arányokra tenném a hangsúlyt! A hetvenszázaléknyi támogató, harmincszázaléknyi kritikus jelenlét egészségesnek hangzik, persze ez a gyakorlatban nem működik ilyen egyszerűen.”

Homoki Pál

Noha a huszonöt fő soknak tűnhet, Soltvadkerten jól együttműködő csapat dolgozik. „Az elmúlt tizenhat évből két olyan presbiteri ülésre emlékszem, amikor nem egyhangúlag szavazott a testület – fogalmaz Homoki Pál. – De hadd mondjak egy példát: amikor jött az új liturgia, ifjú titánként kiálltam a templom közepére, a presbitérium elé, és azt mondtam: testvérek, ez a törvény, a presbitérium szavazzon, hogy bevezessük, vagy sem, hordjak stólát, vagy sem. Szarka Jani bácsi, aki akkor közel nyolcvanéves volt, egy mondattal felelt: »Aki a bakon ül, azért ül ott, hogy hajtson.« Ott álltam huszonkilenc évesen, és megértettem: azt várják, hogy én mondjam meg, mi legyen. A gyülekezet így van szocializálva háromszáz éve, itt a lelkész mondja ki a döntő szót.”

Az esperes azért árnyalja a döntéshozatal mikéntjét: „Nálunk ez úgy működik, hogy először az ötfős elnökség átbeszéli, utána összehívunk egy számvevőszéket, ami olyan, mint egy kisebb presbitérium, tizenkét ember. Ők otthon konzultálnak a családdal, s mire eljön a presbiteri ülés ideje, mindenki képben van a történésekről, megvan az álláspontja. Talán ezért működik az egyhangú szavazás.”

„Ha a lelkész vagy a felügyelő munkáját akadályozza a presbitérium, egy kulcsszó van: keresztényi módon kell megoldani. Ha eleve olyan presbitérium áll fel, amelynek az a célja, hogy majd ő megmutatja, mert az egész gyülekezetet meg kell rendszabályozni – no, az már rossz indulás. Ez a legrosszabb eset, erre rámehet a gyülekezeti közösség, és kiürülhet a templom – fejti ki a konfliktuskezelésről Mészáros Tamás. – Egyházunkban éppen ezért többlépcsős a döntéshozatal. Ilyen esetben az egyházmegyék elnöksége hivatott beavatkozni a dolgokba. Ha az egyházmegyei elnökség azt látja, hogy egy gyülekezetben a választások után ilyen áldatlan helyzet alakult ki, akkor az ő felelősségük, kompetenciájuk azt megvizsgálni és a megoldás irányába teendő lépéseket javasolni. Ha ez sem segít, akkor a következő lépcső az egyházkerületi elnökség, a püspök, illetve a kerületi elnökség. Ez nemcsak keresztényi, hanem biblikus is, ezt nem szabad halogatni.”

A testület megválasztásának idején elsősorban a fiatal lelkészek számára jelenthet segítő kezet a tapasztaltabb kollégák támogatása – mondja a kerületi felügyelő. „Az egyházmegyei vizitációk, a kerületi elnökség látogatásai is erre irányulnak. Jómagam is, ha tehetem, nemcsak ünnepségekre járok, hanem bizonyos rendszerességgel meglátogatom a fiatal, kezdő lelkészeket és a családjukat. Fontosnak tartom, hogy rákérdezzek az ilyen helyzetekre. Volt már rá példa, hogy sikerült még a konfliktus elmérgesedése előtt olyan tanácsot adni, ami helyes irányba terelte a dolgokat.”

Egyházunknak a választásokról és a szavazásról szóló 2005. évi VII. törvénye így fogalmaz:

„6. § (1) Hatévenként általános tisztújítást kell tartani, melynek során – az egyházközség nemlelkészi tisztségviselőinek és az egyházközségi presbitérium tagjainak választásával kezdve – újra kell választani az egyházkormányzati szintek közgyűléseinek küldötteit, képviselő-testületeit, presbitériumait és – a püspökök kivételével – tisztségviselőit, az egyházi bíróság és a zsinat tagjait.

(2) Az általános tisztújítást úgy kell ütemezni, hogy az egyházközségekben a tisztújítás évében legkésőbb március 31-ig történjen meg az új presbitérium és az egyházközség küldötteinek megválasztása, továbbá április 30-ig a szavazat leadása az egyházmegyei elnökségi jelöltekre, június 30-ig pedig a szavazat leadása az egyházkerületi felügyelőjelöltekre.”

* * *

Mindezeket kiegészítendő, Mészáros Tamás néhány személyes ajánlással kívánja segíteni a felelős döntés meghozatalát. „Jó, ha a jelölő- és szavazatszámláló bizottságnak a lelkész a vezetője, és már most elkezdik a gyülekezet elé tárni a választás teljes folyamatát, a határidőket: mikorra kell megválasztani a presbitereket, egyházmegyei küldötteket, mikorra kell leadni a szavazatokat az egyházkerületi felügyelőre. Azért fontos ez, hogy legyen idő átgondolni, imádságban is hordozni mindezt, s ne csak egy előre elkészített szavazólapot tegyen a gyülekezet vezetése »konyhakészen« a gyülekezeti tagok elé. Adjunk lehetőséget mindenkinek, hogy kérdezhessen, tájékozódjon az evangélikus média platformjain: az Evangélikus.hu-n, a nyomtatott sajtón vagy bármilyen más fórumon keresztül.

Szintén jó, ha minél többször előkerül az istentiszteleti hirdetésekben, a hivatalos gyűléseken és nem hivatalos fórumokon a választás ténye és ennek fontossága. Mindezt azért tegyük, tesszük, hogy kipróbált, tettre kész és a gyülekezetről, egyházunk egészéről aktuális tudással bíró embereket tudjanak választani a gyülekezetek. A szavazás után, a testület megalakulását követően – ha a gyülekezetben nem volt még hasonló – a hatéves ciklus alatt legalább egyszer tanácsos a presbitériumnak részt vennie egy presbiteri képzésen. Egyházunkban többféle lehetőség van erre! Fontos lenne olyan embereket állítani a presbiteri szolgálatba, akik vagy a gyülekezetimunkatárs-, vagy a presbiterképzés, vagy a bibliaiskola bármelyik formáján részt vettek.

A további lépések tekintetében a megalakulás után a presbitériumoknak maguknak kellene megszervezniük azokat az együttléteket, amelyekre szakembereket hívnak meg. Olyan személyekre gondolok, akik régebben állnak szolgálatban, jobban eligazodnak az egyházi közigazgatásban, de legfőképpen a gyülekezetszervezésben, gyülekezetépítésben, és speciális missziói munkaágakban is jártasak. Tudásukat megosztva tudnak a gyülekezetnek tanácsot adni, hogy az adott településen, az adott létszámban, adott korösszetételben mik lehetnek azok a leghatékonyabb, emberek által megszervezhető, megteendő lépések, amik a gyülekezet valódi szolgálatát, küldetését, misszióját előreviszik.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. október 15–22-i 88. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Külügyi referensi állás az MEE-nál
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső