Skip to main content

2024. február 1. 10:20

Újra Afrikában!

Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

A nyíregyházi Bálint házaspár – dr. Bálint Zoltán vízépítő mérnök és felesége, Bálintné Kis Beáta – életének iránytűje kezdettől Mt 25,31–40: „…valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” A kitartó szolgálattá érett elhívást még a nyolcvanas évek elején kapták. Évekig éltek Kenyában, az ottani gyerekek felkarolása azóta is szívügyük. Az Evangélikus Külmissziói Egyesület háttértámogatása és az adományozók felajánlásai révén évente negyven helyi diák tandíját tudják átvállalni. Amikor a lehetőségeik engedik, visszatérnek Afrikába, találkoznak a pártfogoltjaikkal. Legutóbb 2023 decemberében látogattak „itthonról otthonra”.

Újra Afrikában! – Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

– Sokszor bántották azzal a kérdéssel, hogy miért kell mindjárt Kenyáig menni, nincs elég segítségre szoruló szegény gyerek Magyarországon?

– Gyakran kérdezték, de nem bánt. Ránk ezt bízta Isten, és egykor majd azt fogja számonkérni, hogy ezt elvégeztük-e. Nem vagyok naiv, látom, hogy itthon is vannak nehézségek, amik egyébként nem hasonlíthatók az ottaniakhoz, már ha a szegénység bugyraira gondolunk – hangzik Beáta válasza.

Dr. Bálint Zoltán már a műszaki egyetemen, vízépítőmérnök-hallgatóként elhívást érzett arra, hogy a szakértelmével egyszer majd segítsen, tegyen valamit az éhezőkért, szomjazókért. Tudta ezt róla  atyai jó barátja, Fabiny Tibor lelkész, teológiai akadémiai professzor is, aki érdeklődéssel és szeretettel követte Zoltán missziói ambícióit. Ezért amikor a Lutheránus Világszövetség [LVSZ] Budapesten rendezett 1984-es nagygyűlésén meghallotta, hogy a világszövetség vízépítő mérnököt keres Zimbabwébe, izgatottan telefonált haza a Bálint családnak. Másnap már a nemzetközi szervezet felelőseivel tárgyaltak, de az akkor három hónapos kislányuk, Anikó egyéves lett, mire minden feltétel összeért az elinduláshoz. Az eredetileg kétéves szerződésből hatéves lett, Bálinték kisfia már Afrikában született.

Újra Afrikában! – Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

– Három országban éltünk. A zimbabwei hat év után öt évig itthon voltunk, majd a bajor misszió keretében Pápua Új-Guinea következett négy évre. Ekkor már a gyerekeink tíz és tizenkét évesek voltak, boldogan adták hozzájárulásukat a külmisszióhoz. Aztán 2005-ben indultunk el Kenyába, ahol hét év hét hónapig éltünk. Mindez a férjem hivatásából fakadt: először mérnök-misszionáriusként, Kenyában pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének [ENSZ] kötelékében dolgozott mérnökként – magyarázza Beáta. – Én közben mindig megkerestem azt a feladatot, amiért Isten engem odavitt. Önkéntes voltam. Hogy Kenyáról beszéljünk, nem tudtam önmagam számára elképzelni az ENSZ-feleségek tipikus életét. Zoli valójában Szomáliában dolgozott, de ott lakni nem lehetett a viszonyok miatt, ezért átjárt a határon. A gyerekeink akkor már mindketten a műszaki egyetem vízépítő mérnöki karán tanultak, de a szünidők minden percét velünk töltötték, gyakornokok is voltak, Marci fiunk egy félévet dolgozott is kint. Kenyában hamar kapcsolatba kerültünk az evangélikus gyülekezettel, a fővárosban, Nairobiban az Uhuru sugárúti templomba jártunk, mert ott volt angol nyelvű istentisztelet. Egyszer egy nyomornegyedben vettünk részt istentiszteleten, és láttuk a vasárnapi iskolás gyerekeket egy tornácon. Elesett, gyenge, csenevész, toprongyos kis társaság volt – megtudtuk, hogy azért, mert éheznek. Többnyire árvák, akik azonban még mindig szerencsések, mert, mondjuk, egy rokonnál nevelkedhetnek a négy-öt saját gyerek mellett. De jó, ha naponta egyszer esznek, néha viszont egyszer se. Ezt hallva az Evangélikus Külmissziói Egyesület korábban rendelkezésünkre bocsátott kicsi keretéből ebédprogramot kezdtünk el: ezeknek a gyerekeknek nyújtottunk napi egyszeri – nagyon egyszerű – ételt az iskolában, az ottani viszonyokhoz szabva.

Újra Afrikában! – Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

Beáta mozgósította a hazai kapcsolatrendszerét: lassacskán bekapcsolódtak a segítségnyújtásba a tágabb család tagjai, a barátok és az ő barátaik. A „sok kicsi sokra megy” igazsága alapján stabil alapja keletkezett az afrikai éhezők segítésének, mígnem valaki felvetette: miért nem támogatnak egy-egy gyereket – mintegy „örökbe fogadva” – Magyarországról?

– Ez azért volt nagyon jó felvetés, mert miközben Kenya alkotmánya szerint az oktatás mindenki számára kötelező és ingyenes, gyakorlatilag tandíjat kell fizetni már az alapfokú oktatásért is. Aki nem fizet, azt hazaküldik az iskolából, és csellenghet egész nap a nyomornegyed utcáin, így se jelene, se jövője, semmije nincsen – magyarázza Beáta. – Országosan sokan csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, és nem csak evangélikusok. Kijártam a nyomornegyedekbe a bádogkunyhókban élő gyerekekhez, megismertem az életüket. Nem magánakcióban, hanem az Uhuru sugárúti gyülekezet önkénteseként, annak a közösségnek és a helyi lelkésznek a támogatására támaszkodva. Része lettem a gyerekek életének. Tele voltunk kétséggel, mikor időnk lejártával hazakészültünk, de Isten megmutatta, hogy a mi itthon- vagy otthonlétünkön nem múlik az ő terve. Miután 2013-ban hazatértünk, nagyon sok helyre hívtak országszerte csendesnapokra, gyülekezeti alkalmakra „élménybeszámolóra”, amelyeken beszélhettem a kenyai viszonyokról és a szolgálatunkról, még több támogatót az ügy mellé állítva. Mindig elmondom, hogy bár én állok a fókuszban, mert minden irányban kapcsolattartó vagyok, sokan vannak mögöttem, mellettem ebben a szolgálatban, és mindenki önkéntesként, ellenszolgáltatás nélkül dolgozik. Itt senki nem kap fizetést, költségtérítést, minden forintot azokra a gyerekekre fordítunk, akiknek szánták, de úgy, hogy Nairobiból egyenesen az adott iskolának utalják a tandíjra szánt adományt. Ez fontos.

Újra Afrikában! – Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

Az elmúlt tizenhat évben több mint százötven gyerek életén változtattak – ha az étkezést is hozzávesszük, akkor sokkal nagyobb ez a szám –, egyszerre általában negyvenen részesei a tandíjprogramnak. Számos diplomásuk van már: állatorvos, közgazdász, tanár, szociális munkás… A többiekből pedig villanyszerelő, fodrász, gépkocsivezető, cipész, más szakember lett. Eljött az idő, amikor már nem csak Nairobi nyomornegyedeiből segítettek ki gyerekeket, hisz az evangélikus egyház Kenyában is hálózatként működik. Szerte az országból érkezik jelzés nehéz sorsú gyerekekről. Ilyenkor az egyházi segítők bemutatkozást kérnek, korábbi bizonyítványokat, fotókat, és ha meggyőződnek róla, hogy indokolt, akkor az illető gyerekek bekerülhetnek a támogatotti körbe. Fiúk-lányok egyaránt. Egy lányból is bármi lehet, ha megküzd érte.

– Egyedül a maszáj törzsnél fordul elő, hogy tizenéves kislányokat eladnak sokadik feleségként idősebb férfinak. Több ilyen kislányt kimenekítettünk ebből a sorsból azzal, hogy bentlakásos iskolában helyeztük el őket. Mert egyébként a kenyai emberek ambiciózusak, és mindent megtesznek a gyerekeik jövőjéért; ha jobb megoldást ajánlunk annál, mint ami az ő hagyományaikból, lehetőségeikből következne, elfogadják – fejti ki Beáta.

Végleges hazatérése óta a Bálint házaspár két-három évente látogat Kenyába, de a koronavírus-járvány és más nehézségek miatt a legutóbbi, 2023. decemberi utazásukig közel négy év telt el. Ne feledjük, szigorúan a saját anyagi erejükre, nem pedig szponzorokra támaszkodnak.

– Már nagyon vártuk, hogy újra ott lehessünk. A fiunk is jött, mert hazavágyott, és mert segíteni akart. Tizenkét órás repülőút után épp csak szusszanhattunk, máris kezdődött a vasárnapi istentisztelet. Három és fél órás volt… Hát, ez Afrika. Isaiah Obare lelkész úr aznap rengeteg gyermeket keresztelt, konfirmáció is volt, aztán az énekkar szolgálata… Találkozás a régiekkel, a gyülekezet tagjaival, azóta felnőtté vált, de gyermekként megismert támogatottjainkkal… – lelkesül fel a közeli emlékek hatására Beáta. – A tíznapos látogatás alatt mindig rengeteg megbeszélnivaló van: a lelkésszel, az őt segítő igazgatótanáccsal egyeztetünk mindenkiről és mindenről, áttekintjük a program egészét, az ügyvitelt, a pénzügyeket, és megoldjuk, hogy egy háromnapos táborban találkozhassunk mindenkivel.

Újra Afrikában! – Kenyai gyerekeket táboroztatott a Bálint házaspár

A tábor helyszíne másodszor lehetett egy Nairobitól húsz kilométerre lévő, jó ellátást nyújtó, medencés, de megfizethető szálláshely, ahová autóbusszal vitték a résztvevőket.

– Négyévestől harmincévesig összesen negyvenöten voltak. Hívtunk olyanokat is, akik már kinőttek a támogatotti korból, hogy meséljenek magukról a kicsiknek, egyúttal példát, jövőképet is mutassanak. Hogy a többiek lássák: nehéz, göröngyös az út, de nem lehetetlen. Csodálatos volt a találkozás, látni, mennyit nőttek, változtak négy év alatt. Áhítatok, foglalkozások, játék, úszás, bőséges és finom étel – megannyi élmény, számukra álomszerű alkalom és körülmények. Én közben egyesével elbeszélgettem mindenkivel. Hozniuk kellett a bizonyítványt ezúttal is, mert fontos látnom a valóságos helyzetet. Kérdezgettem egyiküket, miért ilyen gyengécskék az eredmények? „Mert nem voltak tankönyveim…” Ilyenkor tépelődik az ember, mit lehetne még tenni. Bár a vállalásunk világos, mi a tandíjat finanszírozzuk, elvünk az, hogy nekik is meg kell tenniük a magukét. Hatezer kilométerről könnyű szilárdnak lenni a szabályokat illetően, de mikor megint a saját szememmel látom a helyzetüket, elbizonytalanodom. A három harmadra osztott tanév elején beszállunk az iskolai egyenruhák kifizetésébe, de látni, hogyan néz ki egy ilyen ruhácska a tanév végére, hát megindító… Le is szakadt a gyerekről, ki is nőtte… Beszéltünk már arról, hogy jó lenne, ha meg tudnánk oldani, hogy két egyenruhája legyen mindenkinek. Aztán faggatom a bentlakásos iskolába járó lánykát a mindennapjairól, kérdezgetem az életéről, az iskoláról, arról is, milyen a koszt. Hát jó, van ugáli, az a kukoricalisztből főzött étel, amit kézzel esznek, meg valamikor szukumaviki, ez valami zöld levél, meg párolt káposzta… Kérdezem: „Hús?” „Hús? – kérdez vissza. – Hát husi karácsonykor van!”

EKME_Kenya_Balint_hazaspar_tabor_2023_december_5

Meg Bálinték nyári táborában. A kenyai társadalom nyolcvan százaléka a pénztelenségnek, a nyomornak olyan szintjén él, amelyről szerencsére nekünk fogalmunk sincs, a tízszázaléknyi ottani középosztály lehet a mi szegényeink életminőségén.

– A hazai gazdasági helyzet következményeit szerencsére nem éreztük meg a támogatásban, noha bárki bármikor visszaléphetne, ha a helyzete úgy alakulna, ezt is mindig elmondjuk – válaszol Bea a finanszírozás kiszámíthatóságát firtató kérdésre. – Mi nem emeltünk, háromezer forint havonta, amennyivel bárki beszállhat, aztán januártól öt- vagy tízezer is lehet, ha úgy gondolja. Ilyen is van. Összesen mintegy háromszázötven támogatónk van, ez viszonylagos biztonságot teremt a programnak. Nem tapasztaltunk visszaesést az évek során. A kenyai gyerekek pedig végtelenül hálásak! Elsősorban Istennek, aztán pedig ismeretlen támogatóiknak, akik lehetővé teszik számukra a tanulást, kiemelkedést. Nagyon rendesen viselkedtek a táborban. Mindenben aktívan részt vettek, nem kellett fegyelmezni, akinek egy bibliai jelenetben a játék során szamárként kellett iázni, készségesen megtette, nem kérette magát. Éneklés? Csodás kórussá álltak össze. Roppant élvezték a program minden percét.

Beszélgetésünket Beáta végül egy olyan kérdéssel zárja, amelyet jó néhányszor nekik szegeztek már:

– Meg szokták kérdezni, hogyan érezzük magunkat, tudva, hogy a nyomornegyedek tömegéből negyven gyereknek segítünk, a többieknek azonban nem. Azt tudjuk erre mondani, hogy a szívünk szakad meg értük is, de ha ebben összetörünk, azzal nem segítünk senkin. Ránk nem egész Afrika sorsát bízta Isten, de még az egész nyomornegyedét sem. Azért a negyven gyerekért felelünk. Isten egykor majd ennek a feladatnak a végrehajtását fogja számonkérni rajtunk.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső