Skip to main content

2023. április 4. 10:19

Megosztó kérdésekről is bátran, tisztelettel

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

„Egyetlen egyház sem olyan kicsi, hogy ne volna mit adnia a többi egyháznak, és egyetlen egyház sem olyan nagy, hogy ne volna mit tanulnia a többitől” – ennek a Lutheránus Világszövetségen belül gyakran elhangzó mondatnak az igazságát tapasztalhatták meg ismét mindazok, akik a hivatalosan alig több mint ötszáz lelket számláló Nagy-britanniai Evangélikus Egyház meghívására vettek részt a világszövetség szeptemberi krakkói nagygyűlését előkészítő európai előgyűlésen az angliai Oxfordban.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

A március 21–24. között tartott rendezvény vendéglátója, a Nagy-britanniai Evangélikus Egyház, valamint a vele szorosan együttműködő Evangélikus Egyházak Tanácsa sokszorosan diaszpórahelyzetben képviselik az evangélikus örökséget egy olyan országban, amelyben a lutheranizmusnak kevés hagyománya van. Ahogy a bemutatkozásukban bejátszott hangfelvételből is kiderült, az utca emberének vajmi kevés fogalma van a „lutheránus” szó jelentéséről, a találgatások a színészettől a zenéig sok mindenre kiterjedtek.

Peremhelyzet nem akadály

Maga az egyház rendkívül sokszínű, különböző nemzetiségi hátterű közösségekből áll. Istentiszteleti nyelvei között megtalálhatók az angol mellett a skandináv nyelvek, a német, a lengyel, a mandarin és a szuahéli is. Az apró gyülekezetek nehezen tartják el a lelkészeiket is, így a többségük más munkát is végez, lelkészi szolgálatát önkéntesen látja el. A jelenlegi püspök, Tor B. Jørgensen, aki maga is norvég, ottani nyugdíjazása után vállalta el a brit egyházelnöki tisztet.

Mindezek mellett a brit egyház szoros kapcsolatot tart ökumenikus és nemzetközi partnereivel. A Lutheránus Világszövetségen (LVSZ) kívül tagja a Porvooi Egyházközösségnek is, amely az evangélikusok és az anglikánok között teszi lehetővé az úrvacsorai közösséget, és különösen Nagy-Britanniában és Írországban, valamint az északi országokban és a balti államokban játszik fontos szerepet.

Nem kevésbé érdekes az előgyűlés helyszínének, a Mansfield College-nek a háttere és története sem. A Mansfield College egyike az Oxfordi Egyetem több mint harminc hasonló oktatási egységének, amelyek nem szakokra specializálódnak (ezt a feladatot Oxfordban is az egyetem tanszékei látják el), hanem egyéni és kiscsoportos konzultációkat tartanak különböző tárgyakból, valamint biztosítják a diákok szociális közegét is.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

A Mansfield College a kisebb és kevésbé felkapott szakkollégiumok közé tartozik. 1886-ban költözött Oxfordba, de birminghami elődintézménye már a 19. század elejétől működött, és elsősorban az anglikán egyház hivatalos nézeteitől eltérő hitet valló kongregacionalista lelkipásztorok képzését tűzte ki céljául. Mansfieldben a kezdetektől fontos az intézményes társadalom pereméről jövők befogadása, így válhatott a 20. század második felében a nagy-britanniai lutheránus lelkipásztorképzés központjává.

A második világháború után az intézmény akkori vezetője szorgalmazta, hogy a háború miatt az országba menekült evangélikus közösségek pásztorolását országon belül képzett lelkipásztorokkal oldják meg, ennek érdekében alapítsanak egy felsőoktatási tanári állást. A posztot a Mansfield College fogadta be, és a Lutheránus Világszövetség finanszírozásával működött 1957-től 1997-ig, amikor a csökkenő számok miatt végül megszüntették.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

A Mansfield ma már nem vallási hátterű intézményként működik, de a befogadás továbbra is fontos érték az intézmény számára. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az Evangélikus Egyházak Tanácsával együttműködve ösztöndíjat biztosítanak egy-egy olyan diák számára, aki menekültstátusza vagy egyéb hátrányos helyzete miatt egyébként nem juthatna hozzá ilyen magas szintű oktatáshoz.

Találkozó kettős céllal

Mind a helyi egyház, mind a helyszínt biztosító college szempontjából nagy jelentőséggel bírt tehát, hogy Európa evangélikus egyházainak képviselői épp itt találkoztak. Ez a tanácskozás volt az első a szeptemberi krakkói LVSZ-nagygyűlést megelőző regionális előgyűlések sorában; az észak- és dél-amerikai, afrikai és ázsiai előgyűlés követi majd.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

Most először fordult elő az is, hogy a három európai LVSZ-régió (Észak-Európa, Kelet-Közép-Európa és Nyugat-Közép-Európa) közösen tartotta meg a találkozót. Ennek megfelelően közel száz delegált és összesen százötven résztvevő volt jelen. A Magyarországi Evangélikus Egyházat Fabiny Tamás elnök-püspök és Cselovszkyné Tarr Klára, az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályának vezetője képviselte. Az LVSZ tanácsának tanácsadójaként és az előgyűlést előkészítő munkacsoport tagjaként hivatalból e sorok írója, külügyi referens is Oxfordban volt. (Szintén magyar résztvevője volt az előgyűlésnek Soós Anna matematikus, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház országos felügyelője, valamint Lőrincz Szabolcs, az LVSZ genfi központja tervezési és koordinációs osztályának igazgatója.)

Lőrincz Szabolcs, az LVSZ genfi központja tervezési és koordinációs osztályának igazgatója, Balicza Klára, az MEE Országos Iroda Ökumenikus és Külügyi Osztályának külügyi referense, Cselovszkyné Tarr Klára, az ökumenikus és külügyi osztály osztályvezetője és Fabiny Tamás, az MEE elnök-püspöke

Az előgyűlések feladata kettős: egyrészt igyekeznek felkészíteni a delegáltakat a nagygyűlésre mind tematikus, mind ügyrendi szempontból, másrészt lehetőséget biztosítanak a régiók számára, hogy a nagygyűlés témáját saját helyzetük tükrében vizsgálják, és meghatározzák azokat a súlypontokat, amelyeket a nagygyűlés figyelmébe szeretnének ajánlani.

Ez a kettős cél határozta meg a program felépítését is. A nagygyűlés mottója – „Egy test, egy lélek, egy reménység” – visszaköszönt mind a régiós alelnökök (Urmas Viilma észt érsek, Antje Jackelén svéd emerita érsek és Astrid Kleist hamburgi esperes) beszámolóiban, mind a nyitó istentisztelet, mind a reggeli és esti áhítatok liturgiájában, amelyeket Pap Kinga Marjatta állított össze nagy igényességgel.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

Az LVSZ 2017-es namíbiai nagygyűlése óta eltelt hat évet Anne Burghardt főtitkár beszámolóján kívül a fontosabb projektek és programok felelőseinek előadásaiból is megismerhették a résztvevők. Így esett szó a különböző csoportok együttélésének művészetéről („conviviality”) – amely tulajdonképpen az LVSZ diakóniai projektje –, az evangélikus identitás mibenlétére és különböző megnyilvánulásaira irányuló kutatásról, az északi országoknak a keresztséggel és a változó társadalmi környezettel kapcsolatos kezdeményezéséről, a keresztény–zsidó párbeszéd fejleményeiről, valamint a fiatalok és a női munkacsoport munkájáról.

A találkozó programjában helyet kapott az ukrajnai háború is. Az LVSZ bemutatta azokat a projekteket, amelyeket a tagegyházak segítségével a menekültek megsegítése érdekében hoztak létre. (Magyarországon az Üllői úti székházban működő hétvégi ukrán iskolát támogatja az LVSZ.) A személyesen jelen lévő Pavlo Shvarts ukrán püspök pedig az ottani helyzetről, a gyülekezetek életben maradásáról és a nemzetközi támogatás szükségességéről számolt be.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

Az előgyűlésnek feladata az is, hogy régiónként összeállítsa a 2023-tól hivatalba lépő új LVSZ-tanács tagjainak jelöltlistáját is, amelyről szeptemberben a krakkói nagygyűlés szavaz majd véglegesen. Kelet-Közép-Európa tizenhét egyháza összesen öt tanácstagot delegálhat; hazánkból Fabiny Tamás elnök-püspök került be a jelöltek közé.

Üzenet a nagygyűlésnek

A találkozó résztvevői záródokumentumban foglalták össze a legfőbb tanulságokat és a nagygyűlésnek szóló üzenetüket. A nyilatkozat és az elfogadását megelőző hosszadalmas vita tükrözi, milyen sokfélék a három európai régió egyházai, és mennyire széles skálán mozog azoknak a témáknak a sora, amelyeket az egyes egyházak, illetve csoportok fontosnak tartanak. Ugyanakkor az éghajlati válság, a koronavírus-járvány okozta elszigetelődés, a gazdasági visszaesés, a diszkriminációs folyamatok és az egyháztagok számának csökkenése mindenkit egyaránt érintenek.

Felkészültek Krakkóra az európai evangélikus egyházak

Ezen nehézségek tudomásulvételével, ugyanakkor a reménység forrását jelentő Krisztusról szóló evangéliumba vetett bizalommal fogalmazták meg a résztvevők a záródokumentum utolsó bekezdését is:

„Egy reménységbe gyökerezve, egy Lélek által egy test tagjai vagyunk. Tisztában vagyunk egyházközösségünk sokféleségével; számunkra az egység nem jelent egyféleséget. Ugyanakkor fontos, hogy megértsük, mit jelent a gyakorlatban az, hogy az evangélikus egyházak közösségben élnek egymással. Továbbra is oda kell figyelnünk egymásra, meg kell hallgatnunk egymást, és nem mondhatunk le egymásról csak azért, mert közönyösek vagyunk, vagy mert így kényelmes. Meg kell találnunk a módját annak, hogy megosztó kérdésekről is bátran és tiszteletteljes módon tudjunk párbeszédet folytatni. Ha engedjük, hogy Krisztus álljon a középpontban, hisszük, hogy lehetségessé válik a megbékélt sokféleségben megélt egység.”

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső