Skip to main content

2023. augusztus 9. 8:00

Két lábon járó menta medgyesi módra

Különleges időutazás néhány percben

„A medgyesegyházai evangélikus gyülekezet által őrzött oltárterítők legidősebbje feltehetően még az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején készült, a gyülekezet és a templom születése körüli időkben” – olvasható a Gyülekezetünk kincsei című kiállítási anyagban, a Kelet-békési Evangélikus Egyházmegyéhez tartozó közösség gyülekezeti házában. S hogy mit rejt a titkok szekrénye, ki tudja működésbe hozni a templomtorony régi óraszerkezetét, hova ment hétszáz gyülekezeti tag 1947-ben, és hogy néz ki a mentás kötény? Ezekre a kérdésekre is választ ad a százharminc éves gyülekezetet bemutató riportunk.

Két lábon járó menta medgyesi módra – Különleges időutazás néhány percben

Nem véletlenül olvasható szlovákul is Medgyesegyháza neve – Medeš – a Békés vármegyei város közigazgatási határát jelző helységnévtáblán, hiszen a középkor történelmi viharaiban elpusztult Medgyespuszta helyén a közeli Békéscsabáról – korábbi nevén Csabáról – kitelepült, szlovák nyelvű, tehetős evangélikus parasztemberek találtak új otthonra a 19. század végén. Mivel Csaba környékén elfogytak a földek, a megélhetés reményében megtették a mintegy harminc kilométeres utat, feltörték Medgyes zsíros földjeit, létrehozva Medgyesegyházát.

A települést Malá Csabának, azaz Kis Csabának hívták. Az itt élők hamarosan gyülekezetté szerveződtek, önálló anyakönyvet vezettek, majd templomépítésbe kezdtek. Az egy év alatt elkészült, háromszáz fős lelki hajlékot 1899. szeptember 3-án szentelte fel Sárkány Sámuel, a Bányai Egyházkerület püspöke.

Óraszerkezet és az elköteleződés fája

A szorgalmas és adakozó kedvű híveknek köszönhetően az egyházközség épületei és tárgyi kincsei folyamatosan gyarapodtak. A féltve őrzött tárgyakból szervezett látványos kiállítást a gyülekezeti házban Szöllősiné Kassai Judit gyülekezeti munkatárs idén tavasszal.

Két lábon járó menta medgyesi módra – Különleges időutazás néhány percben

„Azt szerettem volna, hogy minél többen lássák és kézbe vehessék például az egyháztörténeti jelentőségű, szlovák nyelvű Tranosciust és más evangélikus énekeskönyveket, régi kiadású Bibliákat. Ezeket azonban nem csupán tiszteletre méltó koruk miatt állítottuk ki, hanem az a nem titkolt szándék is vezetett, hogy a bennük vezetett családtörténeti adatok szintén gyökereket, fogódzókat adjanak az érintetteknek. És ez sikerült is! – teszi hozzá boldogan Judit. – Volt, aki már a megnyitón megtalálta nagyszülei, dédszülei bejegyzéseit.”

A terem utca felőli falán két szekrény bárki által szabadon kinyitható ajtajai hívogatják a látogatót. Már a bútordarabok nevei is sejtelmesen hangoznak: „titkok szekrénye” és „régi tárgyak búvóhelye”. „A titkok szekrényében főleg kegytárgyak – úrvacsorai kelyhek, asztali feszületek, ostyatartók – és leírásuk találhatók, míg a másik bútordarabba többek között a lelkészi hivatal régi írógépét, pecséteket és egy tintafelszívó itatóst is kitettünk” – sorolja a kiállítás szervezője.

A gyülekezettörténeti és templomtörténeti sarokban a közösség régi fotói mellett oklevelek, illetve a gyülekezeti ház alaprajza, valamint bővítési tervei mesélnek a múltról. „A kiállítás koronája a megőrzött régi templomi óraszerkezet, amelyet a vállalkozó kedvűek mozgásba is hozhatnak” – kalauzol körbe Judit, miközben megállunk az elkötelezettek fája előtt. A bejárati ajtó melletti falfelületet ugyanis egy hatalmas, festett fa díszíti, ágain megannyi színes papírlevél.

„A konfirmáció évéhez kapcsolódóan tavasszal gépre vittem az 1946-ban nyitott konfirmációi anyakönyvet. Miközben az adatokat begépeltem, kirajzolódtak előttem a gyülekezet családjainak csodálatos családtörténeti vonalai. Arra gondoltam, lehetne belőlük egy fát alkotni – meséli a kreatív munkatárs. – A férjem segített a gipszkarton tartó elkészítésében, a fa festésében és összeállításában. Szigethy Szilárd lelkész úrral pedig két napig ragasztottuk a kilencszáz, nevekkel ellátott falevelet. A nagyobb faágak egy-egy évtizedet jelképeznek – rajtuk a levelek évtizedenként más-más színűek. A legalsó az 1950-es éveket jelzi, míg a legteteje a 2000-es esztendőket. Mindenki megtalálhatja felmenőit, ismerőseit, kortársait, legjobb esetben saját magát” – magyarázza Judit. S hogy mennyire „élő” a fa, azt jelzi az is, hogy a május 21-i kiállításmegnyitón négy új név is felkerült a fa leveleire. Azokéi, akik azon a vasárnapon konfirmáltak.

Az a tény, hogy egyházunkban ez az esztendő a konfirmáció és az elköteleződés éve, valamint Szigethyné Szenteczki Katalin május 27-ei ordinációja jó alkalmat adott arra, hogy „ujjbegyre szedjék, kik azok a lelkészek, akiket az Úr Medgyesegyházáról hívott el”. A listán már hárman vannak: Katán kívül Zsíros András lelkész és az 1846-ban született Botyánszky János esperes is Medgyes szülötte. Ez utóbbi nyolc évig szolgált Szentesen, majd negyvenkét esztendeig Mezőtúron.

„A nagy tudású és bátor szívű lelkészre hálás szívvel emlékezik a mezőtúri zsidó közösség is, ugyanis 1944. június 16-án a templom harangjának megkongatásával búcsúztatta az elhurcolt mezőtúri zsidókat. Emlékére 2012. június 17-én szobrot állított a hálás utókor a mezőtúri evangélikus templom kertjében” – olvashatjuk a fényképes tablón.

Régi idők tanúja

Nemcsak Mezőtúrnak voltak személyi veszteségei az 1940-es években, hanem a medgyesi gyülekezetnek is. Az 1946-ban életbe lépett csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény után „az egyházközségből 997 lélek (zömmel evangélikus) települt át Szlovákiába, köztük Hrivnyák János lelkész is” – olvashatjuk a Medgyesegyháza 1893–1993 című helytörténeti kötetben.

Horváth Gyuláné, Bezsó néni

A közösség jelenleg legidősebb tagja, a kilencvenhárom éves Horváth Gyuláné családjából is több közeli hozzátartozó választotta új hazájául Csehszlovákiát. „Anyukámék heten voltak testvérek. Két fiútestvére is elment, itt hagyva a sok hold földjüket, házukat. Egy lánytestvére a családjával Tótkomlósról ment ki. Hetven hold földet hagytak itt, de az állataikat magukkal vihették. Öt vagonban fértek el a jószágok. Kint kaptak egy házat meg tizenöt hold földet, de öt helyen. Itthon azzal bolondították őket, hogy ott nem lesznek beadások, sőt duplán vissza is kapják, amit itt elvettek tőlük. Ez nem volt igaz. Mire kiértek Szlovákiába, már a tyúktojásokból is voltak beadások” – meséli a tősgyökeres evangélikus családból származó Erzsébet, közismert nevén Bezsó néni.

A másfél évesen félárvaságra jutott kislányt édesanyja vallásosnak nevelte. A tizenéves Erzsike hiába volt jófejű, a kuláklistára került, rokkant nagypapa nem tudta kifizetni unokájának a középiskolai tanulmányait, ezért a római katolikus zárdába jelentkezett.

„Nagyon jó tanuló voltam, evangélikus voltom ellenére ezért felvettek a katolikus középiskolába. De megengedték, hogy evangélikus hittanra járjak szombatonként Gubcsó András tiszteletes úrhoz – idézi fel beszélgetőtársunk, akinek felmenői az akkor még Arad vármegyéhez tartozó Medgyesegyháza alapítói, illetve templomépítői között voltak. – A medgyesi gyülekezet nagyon összetartó volt. A templomot egy év alatt építették fel. Nem számított, hogy csizmadiamester vagy szabó volt az illető, jött követ hordani, téglát rakni. A nagy gerendákat négyökrös szekerekkel Arad környékéről hordták a nagyszüleim, minden rokonom. Medgyesen abban az időben nagy vásárok voltak, az odajáró, máshova való emberek közül is sokan jöttek segíteni a templomépítésben. A főtéren már megvolt az artézi kút, onnan hordták gyerekek kantában az ivóvizet a dolgozóknak.”

De nem csak a templomépítés volt a lutheránus hívek számára kiemelkedő jelentőségű. A későbbiekben is szívükön viselték a közösség sokszínű lelki, illetve tárgyi gyarapodását. A fiatalok számára sokat jelentett a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) helyi szervezetének működése. „Itt nagyon jó ifjúsági élet volt. Nagyon szép előadásokat tartottak, kézimunka-tanfolyamot szerveztek. Szeretném, ha ezt újra bevezetnék! Szomorúan látom, amikor negyvenéves asszonyok egy inggombot sem tudnak felvarrni” – teszi hozzá a gyülekezet sorsát szívén viselő, így korábban például szószékterítőt is adományozó asszony.

A nagy népszerűségnek örvendő Horváth Gyuláné és férje – aki vendéglátóipari szakiskolában tanított szakmai számtant meg anyagismeretet – idővel kilenc cukrászdának voltak a tulajdonosai a környéken. Nem véletlenül állt nagy köztiszteletben a házaspár.

„A férjemmel igyekeztünk mindenkin segíteni. Sokszor volt, hogy jöttek hozzánk tortát csináltatni, de nem volt pénzük. Nem baj! Majd hoz egy pár csirkét, ha megnő a csirkéje – mondtuk nekik. Később el is hozták megpucolva – említ egy esetet a sok közül Bezsó néni. – Én mindenkihez alkalmazkodtam. Mindig tiszteletben tartottam a másik ember vallását, világnézetét. Én még a legnehezebb években is járhattam templomba, nem bántottak érte.”

A kilencvenhárom éves asszony életében a sok öröm mellett bőven volt nehézség is. „Nagyon sok próbatétel volt az életemben. Rengeteg. De mindig a Jóistenben bíztam, egészséget és megértést kérve tőle” – tesz tanúságot Horváth Gyuláné.

Mindenhogyan menta

A medgyesegyházi evangélikusok számára napjainkban is fontos a közösségben és a közösségért tenni akarás. Az eredetileg pusztaföldvári, de huszonhét éve Medgyesen élő Papné Réti Erzsébet csillogó szemmel mesél a gyülekezet nőegyletéről, a MENTA-ról.

Papné Réti Erzsébet

„A betűszó a »medgyesegyházi evangélikus nőegylet tevékeny alkalma« megnevezést fedi. A nőegylet a lelkészünk feleségének, a május végén lelkésszé avatott Szigethyné Szenteczki Katalinnak a kezdeményezésére alakult 2020 februárjában, nem sokkal azután, hogy ők 2019-ben ideköltöztek. Sajnos a járvány az elején kicsit visszavetette a kezdeti aktivitásunkat, de most már újult erővel tevékenykedünk – mondja büszkén Erzsike. – Medgyesegyházán sok civil szervezet van, sok alapítvány működik, de mi ezzel az evangélikus nőegylettel egy űrt töltöttünk be. Nagyon sok mindenben részt veszünk. Nemcsak egyházi alkalmakon segítünk – hiszen az számunkra természetes, hogy templomot takarítunk, kertet rendezünk, oltárt díszítünk, iskolai bálra termet dekorálunk, süteményeket sütünk sokszor a gyerekeinkkel együtt –, hanem a városi alkalmakon is aktívan részt veszünk. Próbálunk a többi közösséggel összedolgozni, hogy a város minél jobban tudjon működni, minél jobb rendezvényeket tudjunk tartani.”

A „mentások” tevékenyen járultak hozzá a március 15-én megnyitott Medgyesi Pilvax Kávéház nevű rendezvény sikeréhez is. A Petőfi 200 jubileumi év kapcsán a Medgyesegyházi Nebulókért Alapítvány szervezésében irodalmi délutánt szerveztek, amelyen többek között versmondással, illetve a költő életével kapcsolatos totó kitöltésével emlékeztek a kétszáz évvel ezelőtt született evangélikus Petőfire.

„A medgyesi általános iskola tavaly szeptember 1-jén evangélikus fenntartásba került. Ezért augusztus utolsó napjaiban Luther-rózsás süteménynyomóval készített mézeskalácsokat sütöttünk, hogy celofánba csomagolva a tanévnyitón minden kisdiáknak és pedagógusnak emlékbe adhassunk. Nagyon örültek neki” – meséli Erzsike. Azt is megtudjuk tőle, hogy a mentások – nevükhöz híven – többféle fajtájú mentát ültettek a templomkertbe. „Amikor már lehetett, szörpöt készítettünk belőle, a megszárított változatból pedig teát. Az iskolabálon aztán a magunk sütötte mézeskalácsokkal, linzerekkel együtt árultuk, a bevételt pedig a gyerekek karácsonyi ajándékcsomagjába fordítottuk. Mindig meghatározunk egy célt, és arra próbáljuk felhívni az emberek figyelmét. Nagy öröm számunkra, hogy sokan csatlakoznak is hozzánk, így a törzsgárda már körülbelül harmincfős” – teszi hozzá a beszélgetőpartnerünk, aki a nőegylet logójával ellátott kötényében a lelkésznő május 27-i ordinációja utáni fogadáson többedmagával szolgálta ki a vendégeket. A megterített asztalok süteményes táljait is az általuk készített finomságok töltötték meg.

Miért jó a mentások csapatába tartozni? – kérdezzük a mindennapokban óvónőként dolgozó Erzsikét. „A családunk tradicionális evangélikus család, így én a lutheránusságomat otthonról hozom. Boldog vagyok, hogy gyermekeimnek is sikerült ezt átadnom, mert a mindennapjaik része az imádság és a tudat, hogy Isten mindig velünk van. És hogy mit ad nekem a MENTA? Jó célokért jót tehetek egy jó közösségben” – fogalmazza meg Papné Réti Erzsébet.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. június 25. – július 2-i 88. évfolyam 25–26. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangélikus Élet

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső