Skip to main content

2023. augusztus 31. 8:18

Hűséges tekintetek

Kutyás lelkészek kötődésről, tanulásról, teremtettségről

Alighanem egyöntetű a vélekedés a kutyabarátok körében: Isten e négylábú teremtményeivel hűség, ragaszkodás, feltétel nélküli szeretet költözik az ember életébe. Milyenek a mindennapok, ha egy lelkész kutyaszerető és felelős kutyatartó is egyben? Milyen lehetőségeket rejt a kutyák integrálása a lelkészi szolgálatba? Molnár Lilla mendei, Németh Kitti bobai lelkész, Kondor Péter, a Déli Egyházkerület püspöke és Percze Sándor lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa erről mesél riportunkban.

Kutyás lelkészek kötődésről, tanulásról, teremtettségről (Fotó: Magyari Márton)

Hamar kiderült, hogy közös tapasztalatok fűzik össze riportalanyainkat; mindjárt az első, hogy kora gyerekkoruktól kutyás közegben nőttek fel. Németh Kittit és Percze Sándort már a babakocsija mellett a család kutyája őrizte. Lilla az édesanyjától örökölte az állatok szeretetét, de Kondor Péter szülei is tartottak kutyát, s az is közös, hogy örökbe fogadott, gyakran nem fajkutya volt a család kedvence.

Saját kutya

Kutyás lelkészek: Németh Kitti Ziccerrel

Nem is volt kérdés, hogy amint lehetett, mindannyian saját kutyát szerettek volna. Kittinél például már tizenkét évesen eljött a pillanat: „Ekkor kaptam az első saját kutyámat, egy fekete spánielt, Kormost. Tanítgattam, nagyon szerettem, a zsebpénzemből vettem neki dolgokat. Gimnazistaként kutyakiállításokra jártam, és megtetszett a közeg. El is döntöttem: állatorvos leszek! A nagypapám egy gyenge pillanatában megígérte, hogy ha kitűnő lesz a bizonyítványom, kapok egy kutyát, akit majd kiállításra vihetek. Így lett aztán egy törpe snaucerem is.”

Percze Sándor édesapja vadászott, német vizsla keverékei voltak. „Egész nap az udvaron, a szalmában játszottunk. Mikor nagyobb lettem, apu elvitt vadászni. A társaságban volt egy gátőr – Jóska bácsi –, akinek gyönyörű, kiképzett magyar vizslája volt, Apród. Hát én abba a kutyába teljesen beleszerettem!” Sándor ezután eljárt Apród gazdájához, aki megmutatta, hogyan kell tanítani a kutyát. „Az igazi élmény az volt, mikor egy öthetes németvizsla-kölyökkel hazamentem. Egy katonai táskában hoztuk kerékpárral a szomszéd faluból. Frenetikus képességei voltak, édesapámmal együtt tanítottuk, vittük vadkacsázni a Rábára. Szép hosszú életet élhetett.

Elégedett ebek a családban

Lilla is alig várta, hogy saját kutyája lehessen. Már másodlelkész volt Kelenföldön [Molnár Lilla július 31-ig szolgált a budapest-kelenföldi gyülekezetben, jelenleg a Mendei Evangélikus Egyházközség helyettes lelkésze – a szerk.], amikor ennek eljött az ideje. „Hádésznak, a közel negyvenkilós labradoromnak az első gazdája meghalt, a második menhelyre adta. Csontsoványan került hozzám. Másfél éve nálam végre szerető otthonra lelt. Másik kutyám hirtelen döntéssel került hozzám egy éve. Mikey-t öt hetesen kidobták egy autóból, egy akkor szerzett sérülés miatt ezért három lábon éli az életét. De szalad, kirándul, mintha teljesen egészséges lenne...” Emlékezetes volt az első otthon töltött kutyás óra: „Leültem a földre, Hádész körözött a nappaliban, majd ráfeküdt a lábamra. Hazaérkezett. Azóta nyugodt és boldog, s bő fél évvel később a kicsi Mikey-t is hamar befogadta.”

„Mikor összeházasodtunk a feleségemmel, lett egy komondorunk. Vele költöztünk első szolgálati helyemre, Nagyszénásra, majd került mellé egy németjuhász is. Békéscsabán két drótszőrű tacskót vettünk a házhoz. Amikor püspökként Budapestre kerültem, akkortájt pusztultak el idősen – meséli lapunknak Kondor Péter, aki jelenleg Lanának, egy kis francia buldognak a gazdája. – Őt a fiam vásárolta. Az első lakáskutyánk itt, a nagyvárosban, kert híján. Családtagként él velünk, nagyon értelmes és teljesen labdafüggő. Erősen ember- és családközpontú, sok mindenre megtanítottuk.”

Hétköznapok és szolgálat

Percze Sándor balján Hollyval, jobbján Fitykével

Percze Sándor lelkészként már a feleségével, Eszterrel választotta ki az első kutyájukat a nemescsói lakhelyükre. „Apród emléke miatt magyar vizslát vettünk. Egy évig csak szeretgettük, mint egy családi kutyát szokás. De ahogy nőtt, bennem feléledtek a régi vadászemlékek, és rájöttem: a kutya igazából nem az udvarban boldog, hanem akkor, ha azt csinálhatja, amit nagyon szeret!”

Innen csak egy lépés volt, hogy a lelkész felvegye a kapcsolatot vadászkutyás gazdákkal, és újra eljárjon hajtani. A házaspár többéves németországi, erlangeni tanulmányai miatt ebben szünet állt be, de Percze Sándor ezalatt is falta a kutyás könyveket, céltudatosan a vadászkutya, a munkára való felkészítés foglalkoztatta. Sokat köszönhet szlovákiai profi tréner barátjának, tőle leste el ennek a csínjátbínját. „Most egy magyar vizslám, Fityke és egy Holly nevű breton spánielem van, ez is vizslaféle vadászkutya, csak törpe termetű.”

A tanítás Kittinél is hamar központi kérdés lett. „Amikor a spánielem elpusztult, eldöntöttem, egyszer border collie-t szeretnék, s ha alkalmas rá, terápiás kutyának szeretném képezni.” Mindez az első szolgálati helyén, Bobán válik most álomból valósággá Ziccerrel, akit a lelkésznő egy Facebook-fotón látott meg. „Blue merle színű kan, ez volt az álmom, és megtaláltam. Ráadásul kék szemű lett. Úgy tűnik, alkalmas terápiára. A járvány alatt online iskolával kezdtünk, elvégeztünk egy engedelmesiskolát, most pedig terápiás képzésre járunk. Ziccer időseknek és gyerekeknek lesz segítségére, foglalkozásokban részt vevő kutya lesz reménység szerint. Szeretném »kutyásítani« a hittanórákat, okosan bevonni őt az oktatásba is, ha lehet.”

Molnár Lilla élete mozgalmas a két különböző habitusú kutyája mellett, de hogyan viszonyul a gyülekezet ahhoz, ha egy lelkésznek kutyái vannak, különösen, ha szoros kötelékben élnek a gazdájukkal? Lilla eleinte úgy gondolta, gyülekezeti alkalmakra, templomba is elviszi őket. „Mára kialakult az életmódunk, nem szükséges állandóan hurcolnom őket ide-oda, de kávézni azért eljárunk. A gyerekek nagyon szeretik a kutyákat, voltak már családi istentiszteleten is, és a nyári gyerektábornak is kihagyhatatlan része a velük való labdázás.” A gyülekezet tagjai tekintettel vannak a kutyákra, érdeklődnek irántuk, szeretik őket. Ismerik a menhelyi történeteiket, s a lelkésznő missziónak tartja, hogy mentett kutyákról, állatvédelemről beszéljen.

Hasonló a helyzet Sándor gyülekezetében is, soha semmiféle probléma nem adódott. „Azért is érzem, hogy szükségem van vadászkutyára, mert kellett egy terület, ahol ki tudok lépni a lelkészi szerepemből. Ha esik, ha fúj, a kutyát mozgatni kell. A kutyások között azért jó, mert ott nem a tisztelendő úr vagyok, hanem a Sanci. Fontos, hogy olyan közegben legyek, ahol abszolút nem a hivatásom dominál, hanem például az, hogyan vezetem a kutyámat.” Sok élménye van, melyek a szószékre is eljutnak: „Sokat tanultam nemcsak a kutya-ember kapcsolatról, hanem az ember-ember kapcsolatról, pedagógiáról is. Engem abszolút épít, sok mindenben pluszt adott az, hogy kutyákkal vagyok.”

Feltétel nélküli szeretettel

A kis francia buldog a püspöknek és családjának az életét is átalakította. „Lana tekintete más, mint a hagyományos, klasszikus orrú kutyáké. Mérések szerint azért közkedveltek ennyire, mert jobban tartják a szemkontaktust. A kutyatulajdonosok ismerik ezt a varázslatos tekintetet” – árulja el Kondor Péter.

Kondor Péter Lanával (Fotó: Kalocsai Richárd)

Megoszt velünk egy találó metaforát is: „Egy régi útikönyvben olvastam egy történetet egy juhászkutyáról. Az állatot egy tengerjáró hajó legénységére bízta a gazdája, ő ugyanis tehetős emberként repülővel utazott. A kutya rettenetesen érezte magát, nyüszített, a helyét kereste, és akárhogy szeretgették, nem tudták megnyugtatni. Nem értette ezt az imbolygó világot, és nem tudta, hogy van iránytű, végállomás, van cél. Hazafelé is volt egy kutya a hajón, egy kis szőrgombóc, aki a gazdájával utazott. Jött a vihar. A kutya zavarban volt, megijedt, nem értette, mi történik. Odament a gazdájához, aki ölbe vette, egymás szemébe néztek, és megnyugodott. Mintha csak ezt mondta volna: »Ha te itt vagy, akkor nincs semmi baj, minden rendben lesz.« Azt gondolom, a mi életünk is ilyen. Életünk hajója néha imbolyog. Nem mindig értjük a nagy hajózási tervet. De ha tudjuk, hogy Jézus a Kapitány, és ha ránézünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy célba ér életünk hajója. Bárcsak olyan hűséggel, szeretettel teli tekintettel tudnánk ránézni, ahogy ezek a kis jószágok néznek bennünket, a gazdáikat! Talán ki szabad mondani: az Úristen hűséges kutyatekintetek által is szerez magának dicsőséget. Aki szoros szimbiózisban él együtt kutyával, az pontosan tudja, hogy az állat mindent megérez. Meg tudja vigasztalni az embert, ha szomorú, és tud vele együtt örülni. Ahogyan a Szentírás biztat bennünket: »Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.« [Róm 12,15] Csodálatos, hogy ilyen barátot adott nekünk ezekben a kis jószágokban az Isten” – teszi hozzá a püspök.

Kutyás lelkészek: Molnár Lilla, Mikey és Hádész

Molnár Lilla is megerősíti ezt: „Inspirálnak nagyon a kutyáim, bár figyelnem kell arra, hogy ne beszéljek róluk túl sokat. Az elfogadásról és a feltétel nélküli szeretetről való gondolkodásomban példa Hádész és Mikey. Nekik nem számít semmi, ha a közelemben lehetnek. Átveszik az ember rezgéseit, érzékelik a hangulatomat. Szeretünk együtt leülni a nappaliban, csendben, minimális fénynél, ez a mi aranyidőnk. Olyankor azt mondom nekik: olyan jól élünk! Mindenki megnyugszik, feltöltődik.”

Formálva egymást

A kutyahűség, a ragaszkodás egészen különleges dolog, ebben mindenki egyetért. Kitti a teremtéstörténethez kanyarodik: „Gondozd, őrizd, műveld – mondta az Isten. De nem szabad átesni a ló túloldalára, a kutya nem ember! Korlátok, határok kellenek neki, biztonság és az, hogy helyesen tudjuk szeretni. Nem a kutya felelőssége a gazda, hanem a gazda felelőssége a kutya! Úgy is megtapasztalhatom azt a feladatot, amit a teremtéstörténetben kaptam, ha helyén van minden a kutya-ember kapcsolatban.”

A lelkésznő azt tervezi, hogy a kutyával való bánásmódra is megtanítja a gyerekeket Ziccer segítségével, de idősekhez is elviszi majd. „A kutya a lényével van ott, ez mindenkinek élmény. A képzés és munka során megélem, hogy valaki csak rám figyel, és csak én vagyok neki fontos. Közben én is alakulok: már most kompromisszumkészebb, rugalmasabb vagyok, figyelembe veszem az igényeit. Általa megtanulok jobban figyelni az emberekre is. A gyülekezet hozzáállása itt is remek: Ziccer is volt már ifin, ott nőtt fel a gyerekekkel, fiatalok, idősek egyaránt ismerik, találkoznak vele.”

Sándor is a feltétlen nélküli szeretetről beszél: „Van egy élőlény a földön, ami gyakran különbül kötődik hozzád, mint az ember. Ez megszégyenítő, ugye?” Lilla rámutat: a kutya fantasztikus társ, de nem pótolja az emberi kapcsolódásokat. Mellettük azonban önmagunkról is nagyon sok mindent megtanulunk. Sándor pedig figyelmeztet: vérmérsékletünknek megfelelő fajtát válasszunk! Huskyval ne éljünk a tizedik emeleten. „Halálra hizlalt kutyák totyognak nénik mellett, mert ők belegyömködik a szeretetüket az állatokba. Valójában ártanak nekik.”

A püspök szerint sokszor nem is a kutyát, hanem a gazdát kell tanítani, nevelni. „Létezik ideális viszony az ember és a kutya között – teszi hozzá Kitti –, türelem és kitartás kell hozzá, és számolni kell azzal, hogy egy kutya az élete végéig törődést igényel. Ez időráfordítással és költségekkel jár. Az Úristen mindent okkal teremtett úgy, ahogy, és olyannak, amilyen. A »kutyázás« lehetőséget ad ennek folyamatos tanulására és elfogadására. Ezek az állatok mélyen bíznak bennünk, nem okoznak csalódást” – összegez a bobai lelkésznő.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. július 23–30-i 88. évfolyam 29–30. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangélikus Élet magazin

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Evélet banner 2024-23-24

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső