Skip to main content

2024. március 7. 8:05

Házastárstalálás az interneten?

Tudatosság, kitartás és a folyamatos tanulás lehet a siker kulcsa

A Magyarországon élő egyedülállók többsége szeretne családot, gyermeket vagy egy megértő társat. Az idő előrehaladtával, a személyes ismerkedési lehetőségek szűkülésével az interneten folytatódik a társkeresés. Hogy mik ennek a buktatói, mire érdemes odafigyelni, és miként vezethet sikerre a netes párkeresés? Összeállításunkban több korosztály tagjai – a húszastól az ötvenesig – osztják meg ez irányú tapasztalataikat olvasóinkkal.

20240211 online tarskereses foto Magyari Marton

„Magyarországon ma 2,7 millió szingli él” – olvasható a hatalmas hirdetőoszlopokon piros háttérrel az egyik legnagyobb hazai társkereső oldal reklámja. Állításukat alátámasztandó a kisbetűs részből megtudjuk, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2022-es népszámlálási adataiból nyerték az eredményt: ma Magyarország huszonöt–hatvankilenc év közötti népességéből összesen 2,7 millióan tartoznak a hajadonok, nőtlenek és elváltak közé a 9,6 milliós összlakosságból.

Facebook, Tinder, Elittárs, Randivonal, párKatt – ma hazánkban leginkább ezeket az internetes felületeket használják a társkeresők. És tévesen gondolja, aki azt hiszi, hogy ezeken a többség alkalmi partnerre vadászik: a legtöbben az ingyenes és a fizetős oldalakat is a hosszú távú kapcsolat, a házastárs megtalálásának reményében használják. (A nemrég indult, Összeillő.hu elnevezésű társkereső oldalról azért nem írunk, mert egyelőre átláthatatlan hátterű, hangzatos hívószavakkal dolgozó, ingyenes felület, ezzel kapcsolatban inkább óvatosságra intenénk mindenkit.)

A társkereső oldalak legtöbbje fizetős szolgáltatás, ha pedig valaki ingyenes felületen próbálkozik, ott – tévedés ne essék – az adataival és a folyamatosan pörgő reklámok megtekintésével „fizet”.

Nyitottság határokkal

Vannak, akik szkeptikusak a netes társkereső felületekkel kapcsolatban. Így volt ezzel korábban a most a húszas évei közepén járó, hitét gyakorló evangélikus Réka is, de végül meggyőzte magát. „A mai modern világban szerintem élni kell azokkal az eszközökkel, amik a rendelkezésünkre állnak, nem szabad ezektől félni, megijedni” – fogalmazott lapunknak. A netes ismerkedős oldalak között valóban nagy a szórás, de Réka három évvel ezelőtt, huszonkét évesen kifejezetten olyat választott, ahol komoly kapcsolatot keresnek, a jövőbeli házastársukat szeretnék megtalálni az emberek. Tapasztalata szerint a katolikus párKatt felületén nem kizárólag katolikusok vannak fent, sok a protestáns is. „Istenben bízol, ugyanakkor megteszed, amit tudsz – a kettő nem áll ellentétben egymással. Isten számít a mi közreműködésünkre, hogy vágyott életcélunkat elérjük” – biztatja a hívő társkeresőket a felület.

Anna harminchét éves, elvált, két gyermekét nevelő evangélikus édesanya. Annak az esélyét mérlegelve, hogy valamelyik internetes felületen komoly társat talál, nem mindig bizakodó: „Állandóan változik bennem ez az érzés, és amikor úgy gondolom, hogy semmi értelme, akkor azért találkozom valakivel, aki szimpatikus.” Az internetes ismerkedésbe bele kell tanulni – erősíti meg sokak tapasztalatát. Ma már ő is egyre ügyesebben szűri ki a kezdeti levelezés alkalmával azt, hogy kivel érdemes majd személyesen is találkozni, és kivel nem jöhet ez szóba. És az is tény, hogy a rutin kialakulása a társkeresésben egyenes arányban van a személyiség fejlődésével, az önértékelés, önismeret javulásával és az egyre jobban letisztázott célokkal.

„Itt is kell határokat húzni, akár az élet más területein – folytatja Anna. – Ezek a felületek engem felvérteztek olyan képességekkel, amiknek korábban nem voltam a birtokában. Most már tudok biztonságos kereteket felállítani és tartani – korábban volt, hogy elmentem olyan randira, amire nem kellett volna.” Ez nem azt jelenti, hogy bántották volna, hanem inkább azt, hogy udvarlás helyett például ingyenpszichológusnak használták. „Manapság az a szabály, hogy nincs szabály, nem nagyon vannak igazodási pontok. Itt tényleg azon múlik, hogy az ember mennyire van képben azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne.”

És hogy mennyire nincsenek igazodási pontok, arra példa, hogy ma már nem alapszabály, hogy a férfi írjon először, sőt vannak olyan angolszász hátterű felületek, ahol csak a nő kezdeményezhet beszélgetést. Ezért sok férfi a többi felületen is ezt várja. Lehet, hogy a beszélgetés kezdeményezésének elvétele a férfiaktól esetenként beválik, de riportalanyaink tapasztalata azt mutatja, hogy nem ez a siker kulcsa.

Bár Magyarországon a legnépszerűbbek az ingyenes felületek, de kimondható, hogy komoly szűrő az ismerkedők között, ha valaki hajlandó idejét, pénzét és energiáját is áldozni egy-egy regisztrálással, tesztkitöltéssel. A negyvennégy éves, katolikus, de hitét nem gyakorló Bence tapasztalata az, hogy ha egy ingyenes applikáción szeretne több információt megkapni, akkor ott is fizetnie kell, de ez ott nem jelent automatikusan nagyobb esélyt – teszi hozzá. „Szerintem az esélyek nem azzal nőnek, ha korlátlanul lájkolhatsz.”

A fizetős felületeken (Elittárs, Randivonal és PárKatt) a regisztrációs díj fejében tesztek kitöltése után, sokkal komolyabb szinten folyik az ismerkedés. A pénzéért tehát egy jól felépített struktúrát és – elvileg – komolyabban ismerkedni vágyókat talál a társkereső.

Az eddigiek alapján egészen rémisztőnek is tűnhet a netes ismerkedés, pedig nem az. Nagyon sokan választják ezt a formáját a társtalálásnak, főként, ha már elmúltak a diákévek, és a potenciális társak elfogytak a munkahelyről, a baráti körből. A koncerteken, szórakozóhelyeken személyesen, kedvesen és bátran ismerkedők aránya elenyésző.

Mit mutatunk?

Meglepő vagy sem, de kevesebb a nő, és sokkal több a férfi ezeken a felületeken. Az azonban mindkét nemre igaz, hogy esetenként a megtépázott önbecsülésüket itt hozzák helyre jó pár lájk vagy érdeklődő levél által.

Anna őszintén bevallja: előfordult olyan, amikor igazából csak arra volt szüksége, hogy megnézze, mennyi pozitív visszajelzést kapott a profiljára. Bence hasonlóról számol be: volt olyan időszak az életében, amikor előfizetett, és megnézte a több tucat pozitív reakciót. Az ötvenéves Anita viszont ezt teljesen elszörnyülködve konstatálja, számára ez teljesen értelmezhetetlen szokás.

20240211 online tarskereses foto Freepik

A netes ismerkedés hangsúlyosan vizuális műfaj, ezért kulcsfontosságúak a fotók. A képek tekintetében az internetes ismerkedés felívelésének hajnalán Hevesi Krisztina egészségfejlesztő pszichológus hangsúlyozta, hogy érdemes egy ellenkező nemű rokont, barátot megkérni a fotózásra, így van esély rá, hogy nem életlen és előnytelen szelfik készülnek.

Az országosan ismert szakember gondolatai sajnos, úgy tűnik, még mindig kevesekhez jutottak el, mert egészen elképesztő képek tucatjaival vannak tele a felületek: a kifogott pontyot kézben tartótól a Maldív-szigeteki „pucsítós” fotókig mindent meg lehet találni, csak a filter nélküli, természetes, szimpatikus képeket kell nagyítóval keresni – árulják el riportalanyaink.

Fontos feltenni minden társkeresőnek a kérdést: mit szeretne üzenni a képeivel? Elfogadja a külsejét, azt, ahol tart az életben? Vagy azt szeretné mutatni, hogy volt pénze egyedül drága helyen nyaralni? Esetleg még mindig azt gondolja, hogy egy ismert modellnek a fotójával vagy saját magának a tíz évvel korábbi, netán ifjúkori képével jobb esélyei vannak a társtalálásban?

„Nem tartom jónak a hazudozást. Amikor például alacsony férfiak magasabbnak állítják be magukat, vagy a nők »cselesen« fotózkodnak, így rejtegetve a pluszkilóikat. Ez abszolút félrevisz, és borítékolva van a csalás utáni csalódás mindkét fél számára, annak is, aki hazudott, és annak is, aki bizalmat szavazott a másiknak” – vallja Anna. Erre erősít rá Anita: szomorúan tapasztalja, hogy az ötvenes korosztályban folyamatosan belefut a korukkal, magasságukkal, küllemükkel trükközőkbe.

A valódi bemutatkozás

A tapasztalatok azt mutatják, hogy elenyésző számban írnak a nők és a férfiak is kompakt, előremutató, akár kedves bemutatkozást, így is nehezítve a saját dolgukat. Az is szomorú egy önismerettel rendelkező ember számára, mikor valaki egy felületen csak azt tudja megfogalmazni, hogy mit „nem keres”. A negatív előjelű dolgokhoz senki nem akar vagy nem tud kapcsolódni. Illetve lehet, hogy így is lesz kapcsolat, de gondoljunk végig egy olyan ismerkedést, amely közben minden kérdésben csak az az irányadó, hogy mit ne és hogyan ne csináljanak.

Az előnyös külsejűek között sokan úgy gondolják, ők a terület hím- vagy nőstényoroszlánjai, nekik nem kell írni és válaszolni, bármit megengedhetnek maguknak, pedig egy szép arc még nem jogosítvány a modortalan viselkedésre, a párhuzamosan futtatott négy-öt ismerkedés egyszerre „pörgetett” levelezéseire.

Az is az érzelmi intelligencia hiányát veti fel, amikor valaki egy „hamvába holt”, zsákutcának bizonyuló vagy már az elején sem lelkesítő ismerkedést nem tud kulturáltan lezárni. Pedig mindegyik felületen egy kattintással el lehet távolítani bármelyik – kellemetlen vagy már elunt – érdeklődő profilját. Tehát rövid úton, támogatója vagyok a metoo-mozgalomnak és a feminizmusnak, de olykor az az érzésem, hogy a férfiakat most már kicsit noszogatni kell, hogy lehet bókolni, mert ma már mintha félnének ettől, de azt hiszem, ehhez a férfiaknak is meg kell érkezni egy olyan biztonságos közegbe egy beszélgetéskor, ahol mernek udvarolni” – fejti ki Anna.

Jó beszélgetések és arányok

Bence megerősíti, amit Anna mondott, csak egy másik aspektusból, de az arányokra fókuszálva. „Mindenki hordoz magában sebeket, de a gyermekesek és az elváltak különösen is. Néha beszélek telefonon egy-egy hölggyel, és javarészt arról szól a beszélgetés, hogyan neveli a gyerekét, hogyan vált el, vagy hogy még válófélben van… Gyakorlatilag ő beszél arról, hogy vele mi van, és egy árva kérdést sem tesz fel, nem érdeklődik a másik iránt. Ez bántó.”

Az sem előremutató, mikor valaki napokon, heteken keresztül beszélget, levelezik a másikkal, de a személyes találkozást folyamatosan halogatja. A rutinosak már felismerik, hogy ilyenkor valaki a tilosban jár, vagy valójában csak az önbizalmát akarja foltozni, de nem valódi az ismerkedési szándék. Alapszabály, hogy nem játszunk a másik idejével. A rutinosabbak már tudják azt is, hogy a sok levelezésnek egyébként megvan az a hátulütője, hogy az emberben óhatatlanul kialakul egy kép, és mikor eljön a találkozás ideje, akkor borítékolt a csalódás, mert a másik nem olyan, mint amilyen szépnek megálmodtuk. Anita ötvenen túl ezt megerősíti: nem érti, miért akarnak sokan napokon át levelezni egy jó kávé melletti beszélgetés helyett – az utóbbi alkalmával sokkal gyorsabban kiderülnek a célok, a szándékok, a szimpátia, mint a napokig tartó levélváltások közben.

Emögött az lehet, amire Bence világít rá. Szerinte az ismerkedés azért egyre nehezebb, mert az idő előrehaladtával egyre inkább úgy rendezkedik be az ember, hogy jó neki egyedül, ráadásul a csapból is az folyik, hogy érezd jól magad így is. Ha tehát szeretne is valaki társat, azért nem mindenáron, és végül se a nők, se a férfiak nem fektetnek bele nagy energiákat a keresésbe.

Az megint más kérdés, hogy például a Facebook ismerkedőfelülete, mondjuk, egy harminchét éves nőnek – az illető megkérdezése nélkül – huszonöt és ötvenöt év közötti potenciális jelölteket kínál, és csak a rutinos internetfelhasználó találja meg, hol lehet az induláskor kéretlenül beállított korhatárokat szűkíteni. Tehát a felület, amely ingyenes, helyettünk hoz meg egy döntést, ezt azonban nekünk kell korrigálnunk, ha értelmesen akarjuk tovább használni.

Ismerkedés szülőként

Az egyre növekedő „piacot” érzékelve a társkereső oldalak fejlesztik a szolgáltatásaikat. Ma már a legegyszerűbb oldalon vagy applikáción is be lehet jelölni, hogy például valaki akar-e gyermeket, vagy sem, vagy még nem tudja, avagy van sajátja. Tehát érdemben lehet információt adni-kapni ebben a sarkalatos kérdésben is. Ahogy azt is lehet jelezni, hogy komoly kapcsolatot akar-e valaki, vagy alkalmit, vagy valójában fogalma sincs. Ezek mind-mind segíthetik a társkeresést és a felesleges körök elkerülését.

Van, aki elváltként, özvegyként tudatosan elvált szülőt – egy- vagy több-gyerekest – keres új társnak, hiszen így azonos problémákkal, háttérrel indul-nak. Amint Anna mondja, nála korábban nem volt szempont az, hogy az illetőnek van-e gyereke, vagy nincs. „De ma már én is úgy gondolom, hogy könnyebb olyan férfival ismerkedni, akinek vannak gyermekei, mert egy nyelvet beszélünk, mert ő érteni fogja, hogy most nekem szülőire kell mennem, vagy most beteg a gyerek, szóval, ha bonyolultabb is egy-egy randi koordinálása, de sokkal több a közös pont és a megértés lehetősége. De persze attól még, hogy egy férfinak van gyereke, nem biztos, hogy érettebb, kiszámíthatóbb.”

A férfiak szokták mondani, hogy „a nőknek harminc körül elkezd jelezni a riasztó”, hogy ketyeg a biológiai óra, és ilyenkor sokan koncentráltan a családalapításra, a gyermekvállalás kérdésére fókuszálnak. Anna tapasztalata azonban az, hogy a harmincöt körüli férfiaknál is hasonló a helyzet. Sokaknak már megalapozott egzisztenciájuk van, és ilyenkor kapcsolnak, hogy most már a társ és a család ügyében is fel kellene valamit mutatni, meg kellene már állapodni. Ezért már az ismerkedés elején többen elvárják a konkrét választ, hogy akar-e az éppen ismerkedő, akár gyerekes nő (még) gyermeket vállalni. Ami nyitókérdésnek azért abszurd.

A negyvenéves Eszternek volt olyan tapasztalata, hogy a korban hozzáillő férfiak leírják: fiatalabbat keresnek, hiszen egy negyvenes nő idős már az anyasághoz. A sok elvárás és ideális kép kergetése ez esetben sem vezet célhoz.

Hittel, bizalommal

Hívőként ismerkedni az említett platformokon pedig sokszor még inkább emberpróbáló. Réka és Zoli történetéről ma már azt mondanánk, hogy ritka. Huszonkét, illetve huszonöt évesek voltak, amikor a párKatt portálon megismerkedtek 2020 nyarán, a koronavírus-járvány első hullámának idején. Réka számára fontos volt, hogy keresztény társra találjon, akinek szintén fontos a hite, és alapvető világnézeti kérdésekben is egyetértenek.

A hit kérdéséről Anna szintén úgy fogalmaz: alapvetően meghatároz minket a hitünk, ebből az ismerkedés alkalmával sem tudunk kilépni, ezért fontos, hogy a társ, ha nem is hívő, de legalább nyitottan, elfogadóan álljon hozzá a másiknak a hitéhez.

Anna és Eszter is a hívőkre, vallásukat gyakorlókra szűkítette a párkeresést a legtöbb felületen, mert bár sok a jószívű ember, aki nem hívő, de az kizáró ok, ha valaki el sem tudja képzelni, hogy a társa számára a hite az életének a kerete.

A regisztrációval működő társkereső felületeken a felekezetekre, a hitéletre, hitre vonatkozó kérdéseket is ki kell (illetve lehet) tölteni. Réka tudatosan komoly kapcsolatot keresett, és nagy segítség volt számára, hogy a weblapon nagyon részletes jellemrajzot kellett megadni a regisztrációhoz, a hitéleti kérdésekre is kitérve. „Így próbálta a rendszer támogatni, hogy a társkeresők minél jobban megismerhessék a másikat, és ez nekem be is vált. Zoli válaszai szimpatikusak voltak. Szerintem sokat elárul az emberről az, hogy bármilyen kérdésre hogyan válaszol, milyen stílusban. És nagyon sokat elárul az is, ha valaki nem ír semmit – ott szerintem az a kérdés, hogy van-e egyáltalán mondanivalója.”

Réka azt is elárulta, hogy a leírások alapján hozott egy döntést, és csak Zolinak válaszolt a beszélgetést indító kérdésére, rá fókuszált. Nem tartott több vasat a tűzben, így érezte tisztességesnek.

Huszonévesen a neten ismerkedni, ez talán furcsa. Igaz, járvány volt, de az-tán a korlátozások feloldásával jöttek a koncertek, bulik. Miért nem személyesen keresett társat? – vetődik fel a kérdés. „Valóban már viszonylag fiatalon elkezdtem foglalkozni a pártalálással, és őszintén szólva elég türelmetlen is voltam. Természetesen én is ismerkedtem személyesen, volt, akivel baráti társaságban ismerkedtem meg, volt, akivel volt egy közös egyetemi óránk, viszont soha nem éreztem azt, hogy azzal az emberrel le tudnék élni egy életet.”

Rendelt idő

Amikor türelmetlenkedett, Rékát egy igeszakasz segítette: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) „Ez adott erőt, hogy legyek türelemmel, és higgyek abban, hogy lesz egy társam, akivel boldog életet, családot tudok majd tervezni. Kegyelem volt, hogy találkoztunk, mert Zolinak – most már a férjem – egy nappal később járt le az előfizetése, így ha nem éppen akkor jelentkezem az oldalra, akkor elkerüljük egymást, és ma nem lennénk feleség és férj. Pont abban az időben találkoztunk, amikor már én is képes voltam egy komoly párkapcsolatra, és ő is megtapasztalt sok mindent. Tényleg úgy éreztük, hogy akkor és ott nekünk találkozni kellett, így volt elrendezve, nagyon-nagyon hálásak vagyunk ezért.”

A dolgokat sürgetni sosem jó – igaz ez a társkeresésre is. Az egyik kapcsolatból a másikba eséssel, a gyászmunka el nem végzésével, a korábbi kapcsolat elengedése nélkül rövid ideig lehet sikert elérni, de idővel kijönnek a gondok, a buktatók. „Fél évvel a válásom után kezdtem el a neten ismerkedni, de utólag visszagondolva nem voltam még túl rajta, és sokszor én is beleestem abba a hibába, hogy egy randevún öntöttem nyakon a másikat a terápiába való problémáimmal” – vallotta be Anna.

Bence bizakodva meséli, „két barátom is van, akik internetes társkeresőn keresztül ismerkedtek meg a társukkal, egyiküknél most a harmadik gyereket várják, a másiknál a másodikat”.

Az internetes ismerkedésben is a türelem, a nyitottság a kompromisszumkészség a kulcsfogalmak. Az idő előrehaladtával egyre többen türelmetlenek, főleg látva mások sikertörténeteit, az érkező gyermekáldást, de ilyenkor érdemes a Réka által említett prédikátori igére gondolni. A nyitottság arra vonatkozik, hogy ne a tükörképünket, az álomképünket keressük, kergessük, hanem legyünk érdeklődők. Természetesen az alapértékek, alapcélok azonossága nem lehet vita tárgya. De sokan esnek abba a hibába, hogy még mindig a „tökéleteset”, a vágyálmot keresik, kompromisszumok nélkül.

Az évek alatt – vagy már a gyerekkorban – beszerzett és azóta sem feldolgozott sebzettségek is borítékolják a kudarcot. A tüskés emberek karcolnak, és őket sem lehet megközelíteni. Szabó Magdának van egy rendkívül találó mondata: „Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt.”

Ma már nem kínos kimondani: ha valaki továbbra is el van akadva, és szeretne rájönni a társkeresésbeli sikertelenségeinek az okaira, akkor ehhez egy jó pszichológus lehet a segítség, mert ezzel nemcsak az önértékelésünk, önismeretünk, önbizalmunk, önbecsülésünk javul, de az esélyeink is a társkeresésben.

 * * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. február 11–18-i 89. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső