Skip to main content

2023. február 10. 13:05

Elfogadásra kihegyezve

Hálás lutheránus építkezés a Székelyföld központjában

A Marosvásárhelyi Evangélikus Egyházközség mai napig megőrzött magyar–német kétnyelvűsége különlegesnek számít Erdélyben, hiszen a magyarok a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház, a németek pedig a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház keretében gyakorolják lutheránus hitüket. Maros megye székhelyén, a Székelyföld kulturális és szellemi központjának számító Marosvásárhelyen a város evangélikus lelkésze, Papp Noémi avatott be minket a helyi evangélikusság több mint kétszáz éves, eseményekben gazdag múltjába és a megmaradásra reményt adó, biztató jelenbe.

20230210 marosvasarhely foto

Szép arcát mutatja Erdély, ahogyan a Király-hágón átérve, egy körösfői megállót beiktatva közeledünk a legtöbb magyar által lakott romániai város, Székelyföld kulturális és szellemi központja, Marosvásárhely felé. Igaz, tél lévén ez a szép arc akár a behavazott táj is lehetne, de figyelembe véve, hogy az indulás előtti napokban esőre volt kilátásunk, kifejezetten örömteli, hogy végül száraz idő szegődött mellénk útitársnak. Így aztán az A3-as autópálya Gyalu és Aranyosgyéres közötti szakaszán haladva már messziről elénk tárulhat a Tordai-hasadék mindig misztikus látványa.

Nem sokkal később már Maros megye székhelyén gördülünk, hogy a város magasabban fekvő része felé kanyarodva megérkezzünk a vártól alig kétszáz méterre lévő evangélikus templomhoz és gyülekezeti házhoz, amelyet a Régi kórház utca és a Luther Márton utca fog közre. Utóbbi a reformáció megindulása ötszázadik évfordulójának apropóján a városi tanács döntése értelmében nyerte el mostani nevét.

20230210 marosvasarhely foto 4

A város egyetlen evangélikus temploma a tornyával s rajta a kereszttel jelzi a környéknek, hogy nem egyszerű, földszintes lakóház, hanem Istennek szentelt hely. A Luther utcai bejáratnál Papp Noémi vár minket. Nincsen robusztus templomajtó, sem rajta vaskos rézkilincs. Hogy mire számíthat az ember a küszöbön átlépve, abban a bejárat feletti kiírás igazít el: „Erős vár a mi Istenünk”.

20230210 marosvasarhely foto 2

A lelkésznő invitálására először a templomtérbe lépünk be, majd a tanácsterembe megyünk. Ez a helyiség ad otthont a szeretetvendégségeknek is, amelyen mi most szeretettel fogadott vendégként fogadjuk el a pogácsát, süteményt, illetve a gazteát – ahogyan a lelkésznő nevezi a finom gyógynövényteát. Régóta meghonosodott szokás, hogy minden istentisztelet után tartanak szeretetvendégséget, a hívek ilyenkor még legalább annyi ideig együtt vannak, mint az istentiszteleten. „A maga kötetlenségével, családias hangulatával, a beszélgetések lehetőségével nagyon sokat hozzátesz ez az alkalmainkhoz” – mondja Papp Noémi.

Közös alapítás

Visszalépve a templomtérbe, az oltár felé haladva a lelkésznőtől megtudjuk, hogy a helyi evangélikusság története nem itt kezdődött: ez az épület a gyülekezet második temploma. Miután ugyanis a város központjában lévő régi evangélikus templomot a román kommunista államnak a magyar múltat és jelent eltörlő szándékaival összhangban 1960-ban lebontották, az akkori presbitérium elfogadta a felajánlott kényszercserét, így kapta meg az egyházközség azt a két, egykor zsidó családok által lakott házat, amelyből a jelenlegi templomot kialakították, egy nagy evangélikus család sarjának, Bayer Gábornak és feleségének a tervei nyomán.

„A marosvásárhelyi evangélikus egyház községet 1818-ban hozta létre negyven, körülbelül fele-fele arányban magyar és német ajkú család. Ennek a körülménynek a gyülekezet későbbi története szempontjából azért van jelentősége, mert Marosvásárhely körbe volt véve olyan jelentős szász gyülekezetekkel, mint például a szászrégeni és a segesvári, de Dicsőszentmárton irányában is számos népes szász gyülekezet virágzott. Ennek ismeretében érdekes, hogy Marosvásárhelyen magyarok és szászok közösen alapították meg a gyülekezetet – részletezi a lelkésznő a helyi lutheránusok múltját. – Az, hogy milyen anyanyelvű lelkészt választottak, attól függött, hogy a gyülekezeten belül éppen kik voltak többségben. Ha a németek, akkor német lelkész volt, ha a magyarok, akkor magyar. Ami a lelkész nemzetiségétől független volt, az a kötelezően kétnyelvű szolgálat, így az ige, az imádság németül és magyarul is folyamatosan hangzott, és a fiatalokat is mindkét nyelven tanította a lelkész.” Mint megtudjuk, a nemzetiségi arány aztán idővel eltolódott, a gyülekezet elmagyarosodott.

1829-ben a Fő téren épült fel az első templom, illetve a parókia – ha nem bontották volna le, akkor a Marosvásárhely szimbólumának számító, 1911–1913 között épült Kultúrpalota szomszédságában állna –, majd egy házat vásárolt meg a gyülekezet, amelyből kialakították a lutheránus iskolát. „2018-ban az egyházközség fennállásának kétszázadik évfordulójára készülve olyan feljegyzéseket találtam, amelyek tanúsága szerint közel négyszáz gyermek járt a lutheránus iskolába. Ez nem azt jelenti, hogy ilyen sok evangélikus volt akkor – az 1850-es népszámlálás adatai szerint a városnak 8719 lakosa volt –, hanem vélhetően a német nyelv hasznossága miatt más felekezetűek is előszeretettel íratták gyermekeiket az evangélikus intézménybe” – teszi hozzá a lelkésznő.

Különleges kétnyelvűség

A szószéken olvasható szövegek, az énektábla, a magyar és német énekeskönyvek jól látható jelét adják a mai napig a marosvásárhelyi evangélikus gyülekezet megőrzött kétnyelvűségének, amely különlegesnek számít Erdélyben, hiszen Romániában két evangélikus egyház is van, az egyiknek többnyire magyar, a másiknak német lutheránusok a tagjai. Az előbbi a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház – a püspökség Kolozsváron működik –, az utóbbi pedig a nagyszebeni központú Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház.

A marosvásárhelyi evangélikus templomban minden hónap első vasárnapján tartanak úrvacsorás istentiszteletet. Ezek az alkalmak kétnyelvűek. Az imádság, az Apostoli hitvallás, a Miatyánk és az igehirdetés mindkét nyelven elhangzik, az oltárnál felolvasott igékből pedig az egyik magyarul, a másik németül szól. Papp Noémi szerint nem lehet eltagadni, hogy a kétnyelvűség a magyarok számára kicsit megtöri az alkalom folyamatosságát, azonban ennél lényegesebb szempontnak tartja azt, hogy egy itt élő vagy ide betérő német ajkú embernek milyen sokat jelenthet, hogy az anyanyelvén szól az ige, az imádság. A lelkésznő szolgálatának kezdetén, 1996-ban még több mint negyven német ajkú tagot számlált a gyülekezet, ma már jóval kevesebben vannak.

20230210 marosvasarhely foto 3

A német gyökerekből táplálkozó kapcsolatoknak hála, a Németországból érkező támogatásokból kezdődhetett el a templom lassú, de folyamatos felújítása nem sokkal azután, hogy püspöke ide helyezte szolgálatra Papp Noémit. „Ezt a felújítást nem úgy kell elképzelni, hogy kaptunk egy nagy összeget, amit odaadtunk egy vállalkozónak, aki egyszer csak kulcsra készen átadta a templomot, hanem amikor volt rá keret, vettünk például néhány zsák cementet, és a »keddi közmunkázó csoport« kitartó tagjaival együtt dolgoztunk vele ott, ahol leginkább szükség volt rá” – avat be az épület megújulásának hátterébe a lelkésznő.

A méltó körülmények biztosítása már csak azért is indokolt volt, mert a háromszázötven lelket számláló gyülekezet tagjai kifejezetten nagy arányban jelentek meg az alkalmakon. A koronavírus-járvány kezdete előtt hetven és kilencven között volt az istentiszteletre járók száma. Azonban az online alkalmak időszaka után – hasonlóan sok más gyülekezethez – az aktív hívek egy jelentős része itt sem tért vissza a templomba (meglepő, de még mindig van olyan gyülekezeti tag, aki változatlanul nem mer eljönni, mert fél a fertőzéstől), ráadásul az idősebb generáció tagjai közül sajnos sokakat el is kellett temetni.

Katedra helyett Luther-kabát

A háromgyermekes lelkésznő Brassó megyéből, a barcasági Hosszúfaluból származik, s mivel egészen korán eldöntötte, hogy tanítónő szeretne lenni, elvégezte a nagyváradi tanítóképző gimnáziumot. (Romániában abban az időben a tanítókat középiskolában képezték.) Útja mégsem a katedra irányába haladt tovább. Tanulmányainak végeztével épp azon gondolkodott, hol fog elhelyezkedni tanítóként, amikor is egy nagy hatású álom, valamint egy komolyzenei koncertélmény hatására arra jutott, hogy jelentkeznie kell a kolozsvári teológiára. Az elhatározás után elkezdte a felkészülést, hogy bekerülhessen az évfolyamonkénti két evangélikus hely egyikére. A sikeres felvételi vizsga után így kezdte meg tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben.

Szolgálati helyének megtalálásáról így mesélt Papp Noémi: „Miután lediplomáztam, akkori püspökünk, Mózes Árpád megkérdezte, hogy a két lehetséges szolgálati hely közül Marosvásárhelyt vagy Nagykárolyt választom. Mivel a jövendőbeli férjem utóbbitól csak hetven kilométerre, a Szilágyságban szolgált református lelkészként, logikus döntésként azt válaszoltam, hogy Nagykárolyba mennék. »Jó, akkor mégy Marosvásárhelyre« – közölte a döntését a püspök úr. Akkor miért kérdezte meg? – értetlenkedtem magamban, és pontosan azóta sem tudom, miért így határozott. Jó ideig nehezteltem rá a döntéséért, de most már csak úgy tudok erre visszatekinteni, hogy az Úristen jobban tudta, mire van szükségem, és jóra fordította a sorsomat.”

Végül a közel sem mindig felhőtlen magyar–román viszonyra térve az aktuális marosvásárhelyi helyzet felől érdeklődünk, amire Papp Noémi személyes példákat említve ad a jövőre nézve reményt jelentő, biztató választ: „Jó néhány olyan román értelmiségi él körülöttünk, akik józanul gondolkodva tudják, hogy honnan jönnek, hogy a felmenőik között magyarok, zsidók vagy más nemzetiségűek is vannak, és látják azt a sok pozitívumot, amit ez a sokszínű háttér nyújt. A magyar gyökerekkel rendelkező, magát románnak valló szomszédom jól beszél magyarul. Románia nemzeti ünnepét decensen ünnepelték meg. [December 1-jén a románság azt ünnepli, hogy 1918-ban e napon tartották a magyarországi románok a gyulafehérvári nemzetgyűlésüket, amely kinyilvánította azt a szándékukat, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Mára-maros – összesen huszonhat történelmi vármegye – csatlakozzon a Román Királysághoz. – A szerk.] Mi nyilván nem mentünk el erre az ünnepre, de tiszteletben tartottuk, hogy körülöttünk kitették a román zászlót. Megértjük, hogy nekik ez fontos, ahogyan nekünk is fontos március 15. és augusztus 20., hogy ünnepeink megtartásával is őrizzük, megéljük magyar identitásunkat. Persze mint szinte mindenhol, itt is vannak szélsőségesek, de az én figyelmem nem rájuk, hanem az elfogadó emberekre van kihegyezve, a velük való kapcsolat jelentőségét tartom nagyobbnak. Ennek szép, gyülekezeti kötődésű példáját adja, hogy az egyik fiatal presbiter asszony az ortodox vallású román férjével jár istentiszteletre. Fordítja neki az imádságot, az igehirdetést, és együtt fizetnek tizedet a gyülekezetnek, hogy a betegeinknek, a rászorulóknak minél hatékonyabban tudjunk segíteni. Csak hálás lehetek az ilyen emberekért.”

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. január 22–29–i 88. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső