Skip to main content

2023. szeptember 16. 14:00

„A missziót a Szentlélek végzi, mi eszközök lehetünk”

Isten küldötteiként Dél-Ázsiában

Már fiatalon misszionáriusok életéről szóló regényeket olvasott, de egyetemista koráig nem fordult meg a fejében, hogy egyszer ő maga is erre az útra lép. Hitoktató férjével együtt mondtak igent az isteni hívásra, és egy másik kontinens hatalmas országába költöztek tanítani, hirdetni az evangéliumot. Éva – nevezzük így, nevét biztonsági okokból megváltoztattuk – a családjával lassan egy évtizede él Dél-Ázsiában. Sokat formálódott hitében, személyiségében, ember- és önismeretében. Nyári hazalátogatása idején mesélt lapunknak elfogadásról, vallási párbeszédről és a személyes hit útjairól.

Az evangéliumot a hagyomány szerint Tamás apostol vitte Indiába. A Tamáskeresztényeké a mai napig organikus, virágzó, gyarapodó egyház. Az évszázadok során a különféle gyarmatosító országok a kultúrájukkal együtt hozták vallásukat is, így gyökereztek meg a különféle felekezetek: szír keresztény, ortodox, római katolikus, többféle protestáns, amerikai keresztény. Mára az evangelikál mozgalom a legerősebb Indiában. Mindezeket az alapinformációkat Éva osztja meg velünk, majd rátérünk személyes történetükre: hogyan lesz valaki Isten küldötte egy távoli országban? Úgy tűnik, esetében minden épp a kellő időben érkezett meg.

 „Egyszerű, vidéki háttérből, szlovák hátterű gyülekezetből jövök. A világ folyamatosan nyílt ki számomra: kilencedikes voltam, amikor újraindult a fasori evangélikus gimnázium, mikor pedig leérettségiztem, a Károli Gáspár Református Egyetem. Tanúja lehettem, ahogy a kommunizmus összeomlásával újabb és újabb lehetőségek állnak rendelkezésemre. Angol szakra jelentkeztem, ez a világnyelv vált a munkaeszközömmé.”

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittantanár szakán írt záródolgozatában azt vizsgálta, hogyan lehet világvallásokról tanítani az evangélikus gimnáziumokban. „A nyitottság bennem volt más kultúrák megismerése iránt, de az, hogy külföldön vállaljak munkát, nem az én ötletem volt. Isten vezetett oda, és akkori vőlegényemmel, későbbi férjemmel együtt léptünk erre az útra.” Amerikai mentoruk hatására – aki egészen Erdélyig utazott el szolgálatba – Éváék sem Nyugat-Európa felé vették az irányt. „Ő adta az inspirációt, hogy ne elméletben foglalkozzunk a kérdéssel, doktori dolgozatot írva, hanem lássunk munkához, és inkább Ázsia felé induljunk el.”

Családi szeretet bentlakásos iskolában

Éva hamar aktív tagja lett az Evangélikus Külmissziói Egyesületnek, és a kétezres években működött Protestáns Missziói Tanulmányi Intézetben dolgozott Anne- Marie Kool professzorral. „A missziológia az egyetemen fontos tudományág volt számunkra. A magyar misszionáriusok életét is megismertük, így Kunos Jenőét, az első evangélikus, hivatalosan külmisszióba – Kínába – küldött munkásét. Ám 1939 óta hatalmasat változott a világ és a kereszténység helyzete. Egy paradigmaváltás után útkeresésben voltunk. Református hitoktató férjemmel kerestük a folytatási lehetőséget egyházaink vezetőivel. Ők nyitottak voltak, így külföldi és magyar támogatással útnak indulhattunk India felé.”

20230915 india3 misszio skd

A házaspár először három évet töltött a keresztény, európai ember számára vallási, kulturális, de klímáját tekintve is idegen országban. Annyiban volt könnyebb a helyzetük, hogy a monszuntól kevésbé érintett területen, egy nemzetközi magániskolában tanítottak. „Aztán hazajöttünk; a gyerekvállalás lett a prioritás az életünkben. Csak akkor tértünk vissza Ázsiába, amikor a gyermekeink már nagyobbak lettek. Eddig kilenc évet dolgoztunk ugyanabban a bentlakásos keresztény iskolában.” Ezt másként kell elképzelni, mint egy magyar kollégiumot; a diákok itt öt hónapon át nem térnek haza a családjukhoz.

„A két véglet van jelen: mélyen hívő misszionárius, a törzsi falvakat járó szülők gyerekei járnak ide, illetve az anyagias üzletemberekéi, akik nem érnek rá a gyerekeikkel foglalkozni. Mi a tanítás mellett a családi hátteret is biztosítjuk nekik itt.” Érdekes tény, hogy a diákok eleinte külföldiek voltak, mára azonban jórészt az indiai középosztály gyermekei közül kerülnek ki. Éva alsó tagozatban hittant, felsőben egészségtant tanít. Férje az általános iskola igazgatója, klarinétot és hittant oktat. „Mindezt angolul, ugyanis ez a közvetítő nyelv Indiában. Ha szükséges, akkor angolt mint idegen nyelvet is tanítunk koreai, bhutáni, nepáli, Srí Lanka-i, afrikai diákjainknak.”

A számos érdekesség egyike, hogy nincs hittankönyvük: „Az időm nagy részét anyagok keresésével töltöm. Sokfélék a gyerekek: a keresztény hátterűek között a karizmatikustól a szír ortodoxig sok felekezetű megtalálható. Nem csak keresztények vannak, a többséget muzulmánok, hinduk, buddhisták teszik ki, és sok a vallás nélküli gyerek. Én azt vallom: a maguk lelki útját kell, hogy végigjárják. A hit nem örökölhető! Bizonyos tradíciókat követnek, mert megszokták, de az igazság felismerése az egyén feladata. Ebben kell őket támogatnunk.” Ennek része az is, hogy nemcsak a keresztény hitben, hanem saját hitük megismerésében is segítik őket. „Általános iskolában ökumenikus keresztény hittant tanítunk bibliai alapokon, gimnáziumban vannak világvallásórák. Mecsetbe is elviszi őket az iskolalelkész.”

Medence a templom küszöbénél

20230915 india2 misszio skd

A hinduizmus elfogadó Jézus irányában – teszi hozzá Éva –, Jézus is belefér a szentek, istenségek csoportjába. „A más vallási háttérből érkezők kíváncsian fogadják a lehetőséget, hogy Jézusról tanuljanak, nyitottak, érdeklődők. A szülők sem ellenségesek, hiszen aláírták a vallási oktatást elfogadó nyilatkozatot.” A kicsik a jézusi csodák történetét csillogó szemmel hallgatják: „Teljesen átlényegülve imádkoznak is egy-egy csodatörténet után barátok, családtagok gyógyulásáért. Ez a gyermeki hit ott van az ő életükben. A kamaszokkal már más a helyzet, számukra a legnagyobb vonzerő az étel, a magyar süteményeket is nagyon szeretik.” Emellett játékkal, gitáros énekekkel, éjszakai tábortüzes programokkal építik Éváék a közösséget. A kötelező hitoktatás nem térítő jellegű, inkább információátadás. A kollégiumi reggeli áhítatok, a vasárnapi istentiszteletek nem kötelezők. „Egy lehetőséget ajánlunk fel, oly módon, ami vonzó a gyerekek számára: játékosan, befogadóan. Mindennek alapja a vallások közötti párbeszéd” – magyarázza.

Éva és férje a személyes hit megszületésének is tanúi. „Ökumenikus gyülekezetben imádjuk Istent. Húsvétkor ünneplünk felekezetközi, bemerítéssel történő kereszteléseket. Nagyon szép a keresztelőmedencénk: pont a templom küszöbénél található, a kőlapok alatt. Kevesen tudják, mi rejtezik ott. Húsvét előtt eltávolítják a köveket, feltöltik a medencét vízzel, és várják a bemerítkezni vágyókat. Az elmúlt években hitre jutott fiatalok jelentkeztek keresztelésre, és voltak konfirmandusok is. Mindkét gyermekünk is ebben a közösségben konfirmált.”

Egészségtanórán is értékközvetítés

Ha nem is üldözik, de nem feltétlenül támogatják a keresztény missziót az országban. Nevezzük akkor inkább pedagógiai munkának missziói küldetésük betöltését? Éva vallja: a missziót a Szentlélek végzi, ők csak eszközök lehetnek Isten kezében. „A magvetés szolgálata hasonlítható a munkánkhoz. Gyerekek közt dolgozunk; miközben növekednek, egyre kritikusabban vizsgálják az egyházi tanításokat. Felismerik a képmutatást, és lépegetnek egy letisztult felnőtthit felé.

A pedagógiai munka szintén Isten szolgálata, nem kell ahhoz lelkésznek lenni, hogy Istent szolgáljuk. Bármilyen hivatásban, Istentől kapott talentumokkal szolgálhatjuk őt. Akkor is tudok értéket közvetíteni, ha egészségtanórán a bőrápolásról beszélek. Elmondom, hogy a szolid értékek, például a tisztaság a lányoknál mennyire fontos, hiszen testünk a Szentlélek temploma.”

20230915 india4 misszio skd

Az elmúlt közel egy évtized a hitüket is formálta – osztja meg velünk a tapasztalatát Éva. „Az iskolában sokat beszélgetünk más felekezetű emberekkel, együtt járunk velük templomba. Mélyebben kell megértenünk Jézus szavait ahhoz, hogy felfogjuk a valódi jelentésüket. Sokkal befogadóbbnak kell lenni mások irányába, hogy valódi párbeszédet tudjunk folytatni velük. Hiszem, hogy javunkra volt ez a nyitás, nem a megszokott mederben folyik a hitéletünk. Nagymértékben gazdagodtunk azáltal, amit másoktól tanulhattunk. Ahol mi élünk, vallásilag is, és politikailag is békesség van. Hálásak vagyunk, hogy merünk és tudunk aktív keresztény életet élni. Mivel a keresztény egyház fiatal Indiában, ezért a névleges kereszténység elég ritka. A karizmatikusok, pünkösdiek sok új gyülekezetet plántálnak. Ezek a közösségek nagyon lelkesek, nagy tűz ég bennük. Jó látni a lelkesedésüket, jó ezt a melegséget átvenni tőlük.” Az óriási népesség a misszionárius házaspár számára még most is furcsa. „Mikor hazajövünk Budapestre, olyan kevés embert látunk. Azt kérdezzük: hol van mindenki? Indiában ilyen nincs! Ott hatalmas tömegek vonulnak az utcákon, az üzletek tele vannak emberekkel. Húsz évvel ezelőtt is laktunk abban a városban, s látjuk, mennyivel több most az ember.”

A család még két évet szeretne Indiában dolgozni, addigra a kisebbik gyermekük is leérettségizik, nagylányuk már itthon van. Vajon Isten küldetésében járva volt-e bennük honvágy, meg lehetett-e szokni és megszeretni az ottani életet, a munkát? Éva őszintén bevallja: nem volt könnyű. „Hozzáállás kérdése. Ezt tanítottuk a gyerekeinknek is. Te döntesz, hogy megpróbálod elfogadni, vagy kritikusan szemléled. Megtanultunk kézzel enni, szeretünk keleti ruhákban járni vagy a földön ülni. Ha közösséget kívánunk vállalni az ottani emberekkel, akkor ez az utunk! Rögtön van témánk, van kapcsolópont, kialakul egy jó kis párbeszéd. Ha eldöntöttük, hogy megpróbáljuk élvezni, és szemléletváltással a szépet, a jót látjuk benne, akkor nagyon élhető ország India. Nem véletlenül maradtunk ott ennyi éven át: megszerettük. Otthon, ha majd hazatérünk, ismét meg fogja mutatni Isten, hogy milyen szolgálatban hirdethetjük az ő dicsőségét.”

Az Indiai Köztársaság lakossága az ENSZ becslései szerint 2023 áprilisára elérte a közel másfél milliárd főt, ezzel a világ legnépesebb országa lett. Indiában egyszerre vannak jelen mono- és politeista vallások. Az ország lakosságának nyolcvan százaléka hindu, ez tekinthető az államvallásnak. Jelentős számú, mintegy tizenegy százaléknyi a muszlim közösség. A kereszténység, amely főleg európai gyarmatosítók és misszionáriusok révén terjedt el az országban, a népességnek mindössze 2,4 százalékát adja, de ez is mintegy harminckétmillió embert jelent. (Az adatok forrása: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. 31–32-i 88. évfolyam augusztus 6–13. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső