Skip to main content

2023. március 10. 8:42

A diakónia erős vára délen

Szenvedélybeteg-mentő szolgálat Szarvason

Az ország legnagyobb evangélikus fenntartású diakóniai intézménye, az Ótemplomi Evangélikus Szeretetszolgálat ez évtől a Magyarországi Evangélikus Egyház szociális módszertani intézménye: szakmai iránytű és referenciapont diakóniai intézményeink számára. A szarvasi központú, harminc éve működő szeretetszolgálat részlegeit bejárni sietősen is félnapos program, ahogy erről lehetőségünk volt megbizonyosodni a Szarvasra látogató bajor diakóniai delegációhoz csatlakozva.

Oncsik János; Kelemen Anna Gyöngy, az országos iroda diakóniai osztályának vezetője; Fenja Lüders és Sandra Schuhmann a bajor diakónia képviseletében, illetve Lázár Zsolt a Megbékélés Házában

A Körös-parti város mit sem veszített varázsából a 2010-es Szélrózsa óta, miként lendületéből – mellyel ezt a hatalmas intézménykomplexumot igazgatja – Lázár Zsolt esperes, a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközség lelkésze sem. Oncsik Jánossal, a szenvedélybeteg-ellátások szervezetiegység-vezetőjével kalauzolnak végig a városszerte jó hírben álló helyszíneken, bepillantást engedve futó projektekbe, közösségi terekbe, klubéletbe.

Megelőzéstől utógondozásig

A Középhalmi Evangélikus Missziói Alapítvánnyal és az ótemplomi egyházközséggel együttműködve az ótemplomi szeretetszolgálat számtalan rászorulónak nyújt nemcsak segítő kezet, hanem ha szükséges, lakhatási és munkalehetőséget, napi meleg ételt, társaságot, magas színvonalú, személyre szabott terápiát, tanácsadást és változatos szabadidős programokat. Emellett foglalkozik iskolai (alkohol- és drog-) prevencióval, egészségfejlesztő tréningekkel, többféle célcsoportnak szóló ismeretterjesztő, érzékenyítő vagy épp felzárkóztató programok, táborok szervezésével.

Széles körű, sokszínű az intézményi struktúra, ahogy a klientúra is. Jelenleg ötféle szenvedélybeteg-ellátási formát működtet a szeretetszolgálat hat helyszínen. A közösségi ellátás keretében a szenvedélybetegeket saját lakókörnyezetükben keresik meg, és motiválják életmód-változtatásra, nyomon követve ennek folyamatát. A nappali intézményként működő Napraforgó – Második Esély Klub tovább bővítette a szeretetszolgálatnak a szenvedélybetegek számára nyújtott szolgáltatásait.

A felvételt itt is állapotfelmérő beszélgetés, ismerkedés előzi meg. „Nem szeretek más nyakára menni” – fogalmaz az egyik állandó vendég, akinek a Napraforgó felülírta ebbéli szorongásait. Amint mondja, a klubban érezte először a valódi, önzetlen törődést, és az itteni könyvtárban kapott rá újra egyik régi szenvedélyére – az olvasásra.
Az elmagányosodás, a kapcsolati háló beszűkülése jellemző a szenvedélybetegséggel küzdőkre. Ahogy a Napraforgó klub egy másik tagja fogalmaz: „Jobban érzem magam itt, mint otthon egyedül.” A szeretetszolgálat dolgozói munkájuk során döbbentek rá, hogy a viszonylag kis létszámú, tizenötezer fős településen mekkora méreteket ölt a lakhatás problémája. „Ezeknek az embereknek egy nappali intézmény már kevés az életmódváltás előmozdításához. Hiába a terápia és a segítő beszélgetés, ha odahaza fáznak, ha éjszaka nincs hova hazamenni” – mutat rá Oncsik János, aki 2013 óta dolgozik a szeretetszolgálat kötelékében.

Lélekkel, (hely)ismerettel

A felismerést tettek követték: mostanra összesen kilencven fő tartós bentlakásos elhelyezését tudják megoldani Szarvason és Nagyszénáson. A szenvedélybetegek szarvasi támogatott lakhatási programja további tizenkét fő részére nyújtja a társadalomba való beilleszkedéshez szükséges további szolgáltatások megszervezését, lebonyolítását. Az intézmény dolgozói két hónap alatt (!) hivatalos okmányokat és munkát biztosítanak a hozzájuk fordulóknak. Oncsik János „rendkívül fontos, rugalmas ellátási formaként” definiálja a támogatott lakhatási rendszerüket. „Célja, hogy képessé tegyük a beköltözőket az önálló, szermentes életre, a munkaerőpiaci reintegrációra” – magyarázza.

Kirándulásunk második helyszíne egy építési területre vezet. Markológép dolgozza meg a földet, hogy abból aztán – így is, úgy is – mag sarjadhasson. A felújított épület belső tereit néhány hónap múlva adják át. A Megbékélés Háza nevet viseli, és további négy fő számára nyújt lakhatást.

20230310 szarvas diakónia 3

A szeretetszolgálat intézményi struktúrájának erőssége a különböző ellátási formák működési autonómiája, ugyanakkor – igény szerint – a közöttük lévő átjárhatóság. A munkaterületek (az alapszolgáltatás és szakellátás) összehangolását egy progresszív és az országban egyedülálló munkacsoport teszi lehetővé, melynek négy oszlopos tagja Oncsik János mellett két osztályvezető – a középhalmi misszió kuratóriumának elnöke, a legendás nyári táborok teológiai útravalójának kidolgozója, Molnár Pál és a szarvasi szenvedélybeteg-otthon vezetője, Litauszki János, valamint a nagyszénási részlegvezetők.

2022 januárjában került a Szabó Tiborné által vezetett nagyszénási idősek és szenvedélybetegek otthona, valamint a rehabilitációs intézmény az Ótemplomi Evangélikus Szeretetszolgálat fenntartásába. A nagy múltra visszatekintő rehabilitációs központ működéséről, az egyházi háttér kínálta többletlehetőségekről kérdeztük Polyákné Letavecz Ágnes részlegvezetőt.

Mélypont után új távlatok

A Szarvastól huszonöt kilométerre található Nagyszénás nagyközségben egy modern kialakítású, harminchat fő befogadására alkalmas épület ad otthont az ellátottak körében csak „rehabnak” becézett intézménynek. Szembetűnő, hogy a zöld területen fekvő központ körül nincs kerítés. Talán ez is szimbolikus – ide mindenki szabad akaratából, önálló elhatározásból, saját, benső motivációval érkezik.

Ahogy Polyákné Letavecz Ágnes fogalmaz, ez egy „magas küszöbű intézmény”, vagyis a bent tartózkodásnak szigorú szabályai vannak: a lakók életét feszes napi- és házirend határozza meg, a terápia első szakaszában pedig „kijárási tilalom” van – ezt a gyógyulni vágyóknak el kell fogadniuk. Mindemellett már a felvételre jelentkezőkkel szemben is magas követelményeket támasztanak: elengedhetetlen a megelőző detoxifikációs (kórházi) kezelés, a betegségbelátás, szükséges a motiváció a terápiára. Aki nem józanul, illetve aki szer hatása alatt érkezik, azt sem veszik fel – őket kórházba irányítják. Keskeny út vezet tehát a szabaduláshoz. Talán emiatt nincs várólista sem, országosan fogadnak klienseket, mégis mindig van szabad hely.

A bennlakók gyógyszer nélkül élnek és dolgoznak – magukon, környezetükön –, aktív részesei a gyógyulásuknak. Ehhez minden segítséget és hátteret megkapnak. Az intézmény terápiás munkatársai életviteli készségeket tanítanak, amelyeknek később is hasznát vehetik az ellátottak, megalapozva egy új, tartalmas, „tiszta” életet. A helyi tanyán haszonállat- és konyhakertgondozásba kapcsolódhatnak be, a tankonyhában jó hangulatú közös sütések-főzések zajlanak, és ami a legfontosabb: az itt lakók önellátást, divatos kifejezéssel öngondoskodást tanulnak – testi-lelki-szellemi értelemben egyaránt.

A kilencfős kollektíva munkatársai – köztük több gyakorló evangélikus – összeszokott csapatot alkotnak, a közösségi terápia mellett mindenki a hozzá közel álló területeken bontakozhat ki: van, aki kézműves-foglalkozást tart (a kültéri kerámiaégető kemencét is használva), más irodalom- vagy zeneterápiás eszközöket épít a foglalkozásokba, emellett közös kültéri (sport és kulturális) programokat is szerveznek.

20230310 szarvas diakónia 4

Kapaszkodó az üzenet

Polyákné Letavecz Ágnes az evangélikus szeretetszolgálattal közös pályázatokon dolgozva egy nyitott, dinamikus csapatot ismert meg, már az átvétel előtt is hatékonyan tudtak együttműködni. Vezetőként azért örül a fenntartóváltásnak, mert a merevebb állami rendszerhez képest a rugalmasabb egyházi együttműködésben nagyobb a módszertani szabadsága.

A spiritualitás a részlegvezető elmondása szerint eddig is jelen volt az intézmény életében, hisz aki itt elköteleződik a rehabilitációs folyamat mellett, annak hinnie kell – önmagában és a gyógyulásában mindenképp. A kisiklott életű, sokszor torzult önképpel érkező fiataloknak mégis nagyon konkrét kapaszkodót adhat Isten megbocsátó, mindannyiunkat elfogadó szeretetének és megváltó kegyelmének üzenete.

„Az intézménybe kerülők nagyobb százalékának nincs kapcsolata egyházzal, vallási felekezettel, hittel, Istennel. Egészen az alapoktól kezdve kell a lakókkal először a személyes kapcsolatot és bizalmat kialakítani” – avat be itteni szolgálatába Vargáné Győri Veronika, a Nagyszénás–Gádorosi Evangélikus Egyházközség lelkésze, aki egy évvel ezelőtt lett a rehabilitációs részleg intézményi lelkésze. Hosszú évek tapasztalatán nyugvó munkába kapcsolódott be külsősként: „A »világi«, szakmai program kiegészítéseként, támogatásaként vagyok jelen, segítve az ellátottakat a küzdelmeikben, kétségeikben, talpra állásukban.”

Hogy miként lehet rávezetni az egyházról csak hírből halló fiatalokat egyáltalán az istenkérdéssel való foglalkozásra, arra a lelkésznőnek vannak módszerei: „Érdemes elgondolkodni azon, hogy visszatekintve életük mely pontján tapasztalták meg egy embereken túli hatalom, mennyei lény, a Teremtő, az Isten – vagy nevezzék ők bárhogyan – jelenlétét és segítségét.”

A részlegvezető hangsúlyozza: a betegségtudat kialakulásához, ahhoz, hogy egy függő segítséget tudjon kérni, sokszor kell egy mélypont. Itt elkerülhetetlen a szenvedélybeteg önmagával való – szükségszerűen fájdalmas – szembesülése, ugyanakkor esély nyílik az (új) élet melletti döntésre. És ha teljes megfordulást, „új embert”, élethosszig tartó tanulást, tudatos életvezetés igényel is az absztinencia megtartása, bátran bele kell vágni – ilyen segítséggel, közösségben könnyebb.

20230310 szarvas diakónia 2

Ének az angyali reggelen

A legfontosabb igei üzenet a gyógyulás útjára lépők számára Vargáné Győri Veronika megfogalmazása szerint az, hogy még életük legnagyobb mélységeiben sincsenek egyedül, van Valaki, akinek a számára az elkövetett tettek után is fontosak. „Istent bátran lehet keresni, kérdezni, segítségül hívni, és meg lehet ismerni, például az igén keresztül” – vallja a lelkésznő.

A gyógyult páciensek közül sokaknak egy életre szóló kötődést jelent a rehab: van, aki tizennyolc éve minden karácsonykor eljön. A saját ünnepek – például az „öregfiúk napja” mellett az intézmény lakói bekapcsolódnak az ótemplomi gyülekezet életébe is. A beszámolók szerint felejthetetlen volt Leonard Cohen népszerű Hallelujah című dalának a rehabos csapat általi feldolgozása az egyik „angyali reggelen”; ezeket hagyományosan vízkereszttől húsvétig tartják. Lázár Zsolt videón mutatja a felvételt – nem titkolja, mindannyian megkönnyezték az előadást, hisz tudják, mennyi munka van amögött, hogy a fiúk kiállnak, és azt éneklik, „hallelujah!”, vagyis: „Dicsérjétek az Urat!” Hírt adnak egy sokaknak új reményt, új esélyt adó szeretetszolgálat eredményes működéséről, de arról is, aki a szolgálattevők és gyógyulni vágyók között minden nehézségben és örömben jelen van.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső