Skip to main content

2024. február 12. 15:22

Vigasztaló „cetli” a tanterembe lépéshez

Tanárnői gondolatok a Luther-konferenciáról hazaúton

A szokás szerint színvonalas, tartalmas, észre és szívre egyformán ható, azokat egyszerre formáló Luther-konferenciára mint mezei evangélikus ültem be. Mint gyülekezeti tag, aki szeretne tanulni, töltekezni, de persze szeretne kikapcsolódni is. És úgy is lett, péntek estétől vasárnap délig egyik szellemi izgalomból léptünk a másikba, ahonnan azonban nem hiányzott az evangélium, az imádság, a zsoltáréneklés és természetesen a közös úrvacsora ünnepe sem.

Vigasztaló „cetli” a tanterembe lépéshez – Tanárnői gondolatok a Luther-konferenciáról hazaúton

Amit a Teológia – nem csak teológusoknak alcím ígért, az tökéletesen megvalósult, újra kiderült, hogy érdemes Lutherhez visszanyúlni és onnan nézve kérdezni, tanulni, feltárni. Ám az is kiderült, hogy bizony a teológusok is kíváncsiak voltak egymásra, hiszen az előadók és szolgálattevők maguk is résztvevők voltak az egész hétvégén. Ez megerősítette mindenkiben az elköteleződést a tanulásra, vissza- és előretekintésre, még egy tanárnőt is.

Pedig a tanárnők néha titokban azt gondolják, hogy ők már mindent tudnak, ők már inkább csak tanítanának, őket már ne nagyon tanítsák, hiszen egy tanárnőnek éppen olyan strapa a tanulás, mint egy nem tanárnőnek. Így végül kikapcsolódás is volt a hétvége, de bekapcsolódás is. Hiszen nem kellett rászólnom senkire, és senki nem kezdte a szomszédja haját huzigálni, azonban az előadóterem székeiben ülve a mezei gyülekezeti tagból mégiscsak tanárnő lettem, és mint tanárnő tanultam.

Sok mindent tanultam, az iskolákról különösen is, mivel Luther iskolaállítási irata éppen idén ötszáz éves, így egy teljes előadást kapott, a meglepően modern gondolatok pedig felvillanyoztak. Számomra a legfontosabb azonban egy vigasztaló „cetli” volt (eredetiben „Trostzettel”), amelyet Luther saját magának írt, és a zsoltároskönyvében tartott, és amelyet én is „betehetek” a tanári kézikönyvembe, és „elővehetek” az iskolába menet. Együtt a sok más cetlivel: tankönyvi oldalszámokkal, beírandó házifeladat-hiányokkal, nem elfelejtendő óraadminisztrálásokkal.

Reuss András professzor előadásából kiderült, mi olvasható a cetlin: „Bár méltatlan vagyok, méltó voltam, hogy Teremtőm megteremtsen…” – írta Luther 1540 körül, és ez vonatkozik rám is 2024-ben, de vonatkozik a neveletlen diákomra is. Mindketten méltatlanok vagyunk, és mindketten méltók lettünk, és ez megerősít, ez segít. Ezzel már el lehet indulni a tanterem felé.

A szerző pedagógus

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.