Skip to main content

2023. augusztus 30. 8:30

Szemlélődés bibliai tájakon

William Turner bibliai témájú festményei

Népszerű teológia rovatunk írása ez alkalommal az angol romantika egyik kiemelkedő festőjének, William Turnernek két bibliai témájú képét helyezi fókuszba, arra keresve a választ, milyen hatással van a festmény üzenetére a fény és az árnyék játéka, amely a képeken a központi helyet foglalja el, illetve hogy mi a szimbolikus jelentése a felhőnek.

William Turner: Árnyék és sötétség – az özönvíz estéje

Ha romantikus tájakra gondolunk a képzőművészetben – hegyormokra, vízesésekre, háborgó tengerekre, vulkánkitörésekre vagy vad erdőségekre –, akkor minden bizonnyal eszünkbe jut William Turner alakja is: a művész festészeti munkásságának egyik fő témája a természet, illetve a természet és az ember kapcsolatának ábrázolása.

Eredetiségét azonban nemcsak a természet szépségének különleges ábrázolásához kötjük, hanem a képeken megjelenő fény-árnyék viszonyok szokatlan interakciójához is, amely jelentősen megosztotta korának és az utána következő nemzedékeknek a kritikusait, műélvezőit.

Théophile Thoré-Bürger francia műkritikus szerint Turner egyenesen a fény őrültje volt, míg John Ruskin angol festő és esztéta úgy vélte, hogy Turner volt az egyedüli tájképfestő, aki képesnek mutatkozott a háborgó víz vagy csak egy egyszerű kavics méltóképpen való ábrázolására.

A kései műveken már azokkal a konvencionális környezeti elemekkel sem találkozhatunk, amelyeket Ruskin példaként felhozott. Életének végéhez közeledve a festő a valósághűség minden látszatát felszámolta, és oly mértékben összpontosított a különböző meteorológiai folyamatokra, az atmoszférára, a természeti erők körforgására, hogy végül maga a táj is eltűnt; feloldódott Turner formabontó ábrázolásmódjában.

Az ég csatornái

Turner hatalmas életművében gyakran találkozunk azzal, hogy természeti jelenségeket – főleg katasztrófákat – kötött össze mitológiai és történelmi eseményekkel, valamint jóval kisebb arányban, de referenciapontként használt bibliai történéseket is. A festő csekély számú vallásos témájú alkotása közül kiemelkedik két olajfestmény, amelyeket Turner az eredeti koncepciója szerint még párban tárt a műkedvelők elé úgy, hogy mindkettőhöz saját maga által írt verseket is csatolt.

Az egyik kép az Árnyék és sötétség – az özönvíz estéje (első kép), míg a másik a Fény és szín – Goethe tana – A vízözön utáni reggelen Mózes a Teremtés könyvét írja címet viseli (második kép). Míg az Árnyék és sötétség a minden élőlényt megsemmisítő víz emelkedését ábrázolja, addig a Fény és szín az özönvíz utáni kiválasztottak megmenekülését és a szövetségkötést idézi meg.

Bár a címek segítségével könnyedén hozzáköthetjük ezeket az alkotásokat a Biblia özönvizet érintő „történeti” eseményéhez, ha a képekre pillantunk – a címek tudatosítása nélkül –, már eldönthetetlen, hogy mi a festmények pontos tematikája. A női és férfialakok, valamint az általuk készített eszközök (épületek, hajók, öltözékek) marginális helyzetbe szorulnak vissza, hogy helyet adjanak a mindent kitöltő fény és árnyék harcának. Formaelvük a világosság és a sötétség körkörös mozgása, oly módon, hogy az sem dönthető el egyértelműen, hogy a fény szorítja-e ki a homályt, vagy éppen fordítva történik

Az ikerfestményeken ábrázolt víz- és felhőtömeg színkavalkádja miatt a művészettörténészek többnyire színelméleti és optikai kontextusban vizsgálják a képeket, valamint a romantika fenségesideája felől, háttérbe szorítva a genezistörténet jelentőségét a kép értelmezésének szempontjából.

A felhők szolgálata

Ezek a festmények pedig nemcsak egy profán, hanem egy szakrális olvasatot is felkínálnak, és éppen az e két szféra közötti átjárhatóság az, ami a képek karakterisztikáját igazán meghatározza. Ezeken az alkotásokon a táj és az Istennel való egyesülés szépsége egymás mellett működő tartalmak: a művészeti és a teológiai ismeretek együttes mozgatása elválaszthatatlan feltétele a képek vizsgálatának, és ez az a komparatisztikai [összehasonlító – a szerk.] szemlélet, amelyet jelenleg hiába keresünk a két festményt érintő szakirodalomban.

De mit is jelent kézzelfoghatóan a profán és a szakrális szempont egyidejű alkalmazása? Nézzük meg közelebbről a két ikerkép egyikét, azt, amelyik az özönvíz utáni hajnal eseményeit mutatja be. A képen egy koncentrikus körben mozgó gyönyörű felhőtengert látunk, amelynek az elmosódott középpontjában felsejlik Nóé bárkájának alig kivehető alakja, valamint a centrumban foglal helyet egy nehezen körvonalazható férfialak is, akit teljesen beborít a mindent kitöltő fényáradat. A cím szerint azonban nem Nóét látjuk a képen, hanem Mózest, aki éppen a Teremtés könyvét írja. Az alkotás tehát – a cím megfogalmazása alapján – nem a vízözön illusztrációja, hanem parergonként [melléklet, függelék valamely műhöz – a szerk.] csatlakozik Mózes öt könyvéhez, mintegy keretezi Mózes szerzőségét, és abba a kiváltságos helyzetbe enged betekintést, amikor a próféta a Sínai-hegyen Isten dicsőségében várakozik.

Ha a profán olvasatot részesítjük előnyben, ahogy általában a romantikakutatók teszik, akkor azt vizsgáljuk, hogy Turnernél miként változnak a meteorológiai folyamatok tájképpé, vagyis a festő hogyan formálja a valóság anyagát a művészi képzelőerőn keresztül látvánnyá. Ebben az esetben a felhő nem más, mint egy különleges, illékony természeti jelenség, amely elárasztja az egész teret, és maga mögött hagyja a forma egyeduralmát. Mint festészeti bravúr ez sem kevés.

William Turner: Fény és szín – Goethe tana – A vízözön utáni reggelen Mózes a Teremtés könyvét írja

Turner az élete során több száz kísérleti vázlatot szentelt annak, hogy különböző technikákkal megfesse az eget, azért, hogy tesztelje a papírt, miként reagál a különböző színekre. A Fény és szín felhője meleg színek kavalkádjából áll össze: sárgából, narancsból, vörösből és barnából, míg hideg színként egyedül a jobb felső sarokban látható kék teremt erős kontrasztot. A perspektíva – amelynek egyébként Turner a professzora volt az akadémián – teljesen háttérbe szorul a színek szimfóniája mögött.

Ha a szakrális olvasat felől közelítjük meg a festményt, akkor a természeti jelenségen túl a felhő helyettesítő metaforaként működik: Isten jelenlétét jelzi; mint Isten kísérőjelensége a felhő a megismerhetetlenre utal. Ebben az esetben olyan „fedőképként” materializálódik Mózes és Isten között, amely eltakarja Isten látványát, hogy a próféta számára ne legyen veszélyes a találkozás.

A felleg a misztikus egység tere, amely része és egyben a feltétele is az Istennel való egyesülésnek. A felhők kiegészítőként értelmezhetők a bibliai és teológiai hagyomány kontextusában, ahol a kép központi alakja az, akit a felhők eltakarnak. Isten fényessége a Mózessel való beszélgetés során a prófétát is beragyogta, és ez a színeváltozás az, ami fehér fényként körbeveszi és szinte eltünteti Mózest a képen.

A szemlélődés égboltja

A kép témája a szövetségkötés, de nemcsak Mózes és Isten között, hanem az esztétika és a teológia között, a szemlélő és az alkotás között is. A felhő egyszerre a spirituális emelkedettség tere és tájfestészeti remek, amely nagy jelentőségű változások helyszíne. A végtelenné tágított, örvénylő felhőtengerben minden eltűnik, köztük a néző pillantása is: nincs olyan alakzat, amelybe a szemlélő pillantása tartósan belekapaszkodhat.

A természeti jelenség az egyedüli elem, amely keretet ad a szemlél(őd)ésnek, és arra hívja a befogadót, hogy vegye szemügyre saját látásának korlátait. Ha a néző a „nem látásában” azonosítani tudja önmagát a kép középpontjában ülő Mózessel, akkor a felhőben felismerheti a mindig és mindenütt jelen levő Istent.

Teológia és nyelv – Az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatóinak tanulmányköteteA szerző irodalomtörténész, mentálhigiénés szakember, az Evangélikus Hittudományi Egyetem óraadó oktatója.

Az írás a szerző Felhőképek és fénytörések – A teofánia vonásai William Turner palettáján címmel a Teológia és nyelv című kötetben (szerk.: Bácskai Károly, Szűcs Kinga, Orosz Gábor Viktor; Evangélikus Hittudományi Egyetem – Luther Kiadó. Budapest, 2022) megjelent tanulmányának rövidített, szerkesztett változata.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. július 23–30-i 88. évfolyam 29–30. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangélikus Élet

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.