Skip to main content

2024. március 29. 8:45

Letehetetlen küldetés

Mt 11,28–29

Az Isten Fia halad lépésről lépésre a saját haláltusája felé. És amit a vállán visz, több, mint ami letehető. Több, mint ami felfogható. Több, mint amit érthetnénk – írja publicisztikájában Gáncs Tamás evangélikus lelkész.

20240329 Elo viz kep 2Letehetetlen. Egy fantasztikus dal címe a Kispál és a Borz legutóbbi, 2023-ban napvilágot látott albumáról. A refrénje nem képes kimenni az ember fejéből meg a szívéből sem: „Tudom, hogy letehetetlen vagy, inkább viszlekˮ – énekli Lovasi András, és a Kossuth-díjas művész rekedtes hangja a lélekig hatol, bizony ám, ahogyan szokott.

Hány és hány dolog van, amelyet magunkkal viszünk egy életen keresztül! Örökölt drámák és traumák, eltékozolt napok és találkozások, mélységükben megélt boldogságmorzsák vagy éppen tudáshalmazok, melyekből oly sok elkopott már, vagy érvényét vesztette. Letehetetlen kapcsolatok. Letehetetlen tervek. Letehetetlen terhek. Letehetetlen múlt és letehetetlen mulasztások. És persze mindenkinek a maga keresztje, a maga baja, a maga magamutogató hiúságának a bája vagy éppen felhőtlen örömfoszlányok vagy váratlanul fel-felbukkanó érzések. De letehetetlen tulajdonképpen az ember egész élete, éppen ezért vágyunk úgy egy feloldásra vagy egy kéznyújtásra.

Jézus nagyon nehéz léptekkel cipeli a keresztet. Kapta, vállalta, rátették, viszi. Beteljesíti az Atya akaratát, amikor kiissza a keserű poharat, és indul a hegy felé. Koponya-hegy. Micsoda botrány! Az Isten Fia halad lépésről lépésre a saját haláltusája felé. És amit a vállán visz, több, mint ami letehető. Több, mint ami felfogható. Több, mint amit érthetnénk.

Amikor újra meg újra „feszítsd meg!ˮ-et kiáltunk, nem gondolunk bele, mi is történt valójában. Miattunk, értünk és általa, az ő megváltása által. Velünk is. Elmondhatatlan passió az övé. Amit mégis elmondunk, el kell, hogy mondjunk. Ez a küldetésünk. Letehetetlen ez is. Sőt újra meg újra közelebb osonunk mi is hozzá. Mert ő hív minket, hogy „jöjjetek énhozzám mindnyájan…ˮ

Nem zár ki senkit, nem tol el magától senkit. Még az árulókat se, még a hitvány hitszegőket se, még az ellenségeit se. Sőt még nekik is megbocsát, bocsánatot kér az Atyától a kereszten. Országába, asztalához hívja őket. Őket is. Minket is. Ahova megérkezhetünk, ha megfáradtunk. Akkor is, ha meg vagyunk terhelve, akkor is, ha túl vagyunk terhelve.

Ő az, aki hív, ő az, aki megnyugtat. Ő az, aki valódi megnyugvást ad. Ő az, akitől megtanulható a szelídség és az alázat. És az a tudás is tőle sajátítható el, hogy vannak dolgok, amelyeket igenis kell tudni vinni, mert letehetetlenek. Nem megszabadulni kell tőlük, hanem uralkodni rajtuk. Lehetnek ezek emberi kapcsolatok, félelmek, tanulságok, bűntudattal átitatott élethelyzetek. Lehetnek ezek álmok vagy éppen ébredések, faramuci kérdések vagy éppen elfogadhatatlan és feloldhatatlan válaszok.

Jézus könnyű terhet ígér. Ambivalencia ez? Vagy provokáció? Vagy egy olyan meghívás és kihívás, amelyhez fel kell tudni nőni hitben? „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek – mondja maga a názáreti Jézus. – Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”

Evangélium ez. Méghozzá mindenkinek névre szóló meghívóval. Lehetséges, hogy vannak kétségeink, lehetséges, hogy vannak fenntartásaink, lehetséges, hogy vannak kifogásaink, lehetséges, hogy túl nehéznek érezzük az első néhány lépést. Ezekkel együtt induljunk el felé! Vigyük magunkkal az örömhírt, hogy közel érkezett hozzánk az, akit követve nem kell többé sötétben járnunk, árnyékokkal küzdenünk, hanem világos lehet számunkra az irány! A küldetésünk iránya. A letehetetlen küldetés iránya.

Mert valójában maga az evangélium és az Isten országának meghirdetése is letehetetlen. Visszük magunkkal egy életen keresztül. Sőt örökkön örökké. Lélektől lélekig, szívtől szívig, embertől emberig. Hálásak lehetünk azért, hogy nála nemcsak a fáradtságunkat, fásultságunkat, kiégésünket, mulasztásainkat, elpazarolt perceinket tehetjük le, hanem fel is vehetünk valamit. Nemcsak az ő igáját, de az Isten országa hirdetésének feladatát is.

Olyan privilégium ez, amelyért reggeli vagy esti fohászainkban is hálát adhatunk. Micsoda áldás ez a letehetetlen küldetés!

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. február 11–18-i 89. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.