Skip to main content

2023. december 25. 8:10

Kívülállók és bennfentesek ünnepe

Róm 5,18–21

„A karácsony nem válasz életünk nagy kérdéseire, hanem maga az égig érő kérdés: hol az Isten?” – írja karácsonyi jegyzetében Gáncs Tamás.

Karácsony Kevin nélkül? Na, még mit nem?! A Reszkessetek, betörők! minden idők egyik legsikeresebb karácsonyi filmje. Magyarországon a nagyobb kereskedelmi tévécsatornák szinte minden karácsonykor sugározzák, általában hatalmas promócióval és azzal a reklámszlogennel: „Nincs karácsony Kevin nélkül!”

A visszatérő szlogen elgondolkoztatja az embert, vajon mi az, vajon ki az, aki nélkül nincsen karácsony. Ha a felszínen kaparászunk, akkor bizonyára sablonos válaszokat kapunk, de ha mélyebbre ásunk, ahol drámák és traumák, fájdalmak és hiány, veszteség és soha vissza nem térő emlékek bújnak meg, akkor rá kell, hogy jöjjünk: nagyon is ragaszkodunk emberekhez, szeretteinkhez, találkozásokhoz, ölelésekhez, illatokhoz, ízekhez, énekekhez, mosolyokhoz, akik és amelyek nélkül nem tudjuk és nem is akarjuk elképzelni vagy megélni karácsony ünnepét.

Van, akinek megadatik ez a kiváltság, van, akinek nem. Vagy éppen idén először nem. Nem tudom, másnak e tájék (értsd: az ünnep) mit jelent, de számomra a karácsony minden évben szembesülés azzal, ami van, ami valójában van, és aki valójában van, és ugyanakkor a felismerése annak is, ami nincs, ami már nincs, aki már nincs. Természetesen nem szabad úgy tennünk, mintha semmi se változna körülöttünk és bennünk, de sose felejtsük el a lényeget.

A karácsony nem válasz életünk nagy kérdéseire, hanem maga az égig érő kérdés: hol az Isten? A mennyben hallgatja az angyali kórust? A távolból figyeli egy távcsővel, hogy ki hogyan és ki kivel (és kivel nem) ünnepel? A felhők felett egy trónról szemléli, hogy ki milyen ajándékot ad, kap vagy éppen nem ad, nem kap?

„Hol az Isten?” – kérdezi tőlem az édesanya, akinek fiatalon meghalt a gyermeke. „Hol az Isten?” – kérdezi egy kisfiú, akinek édesapja a kijevi bombázásban halt meg. „Hol az Isten?” – kérdezi a hontalan bácsi a sarkon, aki tavaly még otthonában ünnepelt, most egyedül az utcán. Hol az Isten? Hol ölt testet? Hol születik meg? Jeruzsálem közepén, ahol az elit lakozik? Róma közepén, ahol a birodalom dübörög? Nem. Betlehemben születik meg, a periféria magányában, egy menekülni kényszerülő család gyermekeként. Oda, ahova nem várták, és úgy, ahogy nem várták.

Micsoda botrány az inkarnáció! Egy váratlan lépés, egy ki nem érdemelt szeretet, egy fel nem fogható kegyelem. „Hol az Isten?” – kérdi az ember, és az angyal, a csillag, az Írás Betlehemre mutat. A legkisebbre. A leggyengébbre, a kiszolgáltatottra. „Hol az Isten?” – kérdi az ember. De az Isten visszakérdez: Ember, hol vagy? Ott vagy, ahol kellene? Azzal vagy, azokkal vagy, akivel, akikkel kellene lenned? Isten kockáztatott az inkarnációval, de te, ember, kockáztatsz bármit is azzal, ahol vagy, amivé, akivé lettél?

Kívülállók vagy bennfentesek ünnepe a karácsony? Olvasva a Római levél mondatait, az embernek támadhat az az érzése, karácsony ünnepén különösen is, hogy fordítva él. Épp ellenkezőleg, mint kellene. Nem merjük elengedni az első Ádám habitusát. Szeretjük az alma ízét, a bujkálást, a másokra mutogatást. „Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá” – írja Pál hihetetlen eleganciával.

Mert az első Ádám útja a széles út. Sok a hely, sok a jelentkező, hangos a tömeg, mely ordít, ha ki kell dobni Jónást a hajóból, ha azt kell kiáltani, hogy „feszítsd meg!”, az ártatlan názáreti Jézust a keresztre küldve ezzel. Az első Ádám útja a farizeusi út. Az árulás útja, amelyen Péter és Júdás barangolt, és oly sokan azóta is. Az első Ádám útja a teremtés igazi értelmének és céljának tagadása, sőt a teremtett világ gátlástalan leigázása. Bukott angyalok bukott útja, mely sehova se vezet. Egyiptomi gyermekgyilkosságok, jeruzsálemi felnőttgyilkosság. És a kérdés: hol az Isten?

Ő ott van. A betlehemi, a budapesti, a kijevi, a gázai jászolban, a szenvedők mellett, Jézusban, a Krisztusban, a megszületett Megváltóban. Velük az Isten. Velünk az Isten. Immánuél, kinek kegyelme mindenkinek szól: azoknak is, akik most kívülállóknak érzik magukat, azoknak is, akik bennfentesnek. Ő, aki maga a keskeny út.

Ő, aki megszületik a szívben, és ha ez megtörténik, a karácsony személyes örömünneppé válhat. Ahogyan Szabó T. Anna fogalmaz: „A szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony.”

Enélkül ünnepelni? Na, még mit nem?!

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. december 24. – január 7-i 88. évfolyam 51–52. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.