Skip to main content

2024. január 31. 14:05

Tanuljunk a téli fáktól!

A viselkedés, illetve a magatartás élethosszig tanulható, fejleszthető. Mindennap neki lehet állni, ahogy az óember legyűrésének, árnyékunk átlépésének. Egyes pszichológiai elméletek szerint elég százból egyszer jól csinálni ahhoz, hogy már legyen egy trambulinunk a továbbiakhoz fogalmaz írásában Kinyik Anita.

faemberek kinyik anita jegyzet foto wirestock freepik

„Tanulni kell. A téli fákat” – írja plasztikus versében (Fák) Nemes Nagy Ágnes. Az évkörhöz mindenképp illeszkedik ez a kijelentés, akár év eleji irányadásként is olvashatjuk. „Meg kell tanulni azt a sávot, / hol a kristály már füstölög…” A százkét éve született költőnő a téli fákat hozza példának, és metafizikai távlatot ad lírai gondolatfutamának. Mi nyugodtan maradhatunk – Luther örökén – jó értelemben „földhöz ragadtak”. Ahogy a fák maguk is azok.

A fatestek kirajzolják számunkra azt a kétirányú kötődést és elköteleződést, melyet jó volna saját életünkkel is megjeleníteni. Gyökerek és gyümölcsök. Kapaszkodás és bontakozás. Múlt és jövő – bizalommal, odaadással. A téli fa befelé, lefelé él. Ékeit visszavonja, meztelen. Magába száll, odalent láthatatlanul gyűjti az erőt. Hogy aztán tavasszal újra kihajthasson, virágba borulhasson.

A fáktól magatartást lehet tanulni. Beleállást és elengedést. Nagyvonalúságot és részletgazdagságot. Teremtettségtudatot. Jelenvalóságot. Nagybetűs létezést.

Hétköznapi próbatételeink során derül ki, mennyire vagyunk „faemberek”. Arról, mennyire ismerjük fel a helyzeteket és bennük a feladatunkat. Mennyire lélegzünk, mozgunk együtt legbensőbb, a Teremtőtől kapott természetünkkel. Önmagunk a teremtett világgal összhangban pulzál, mindegyre visszahíva bennünket a földhöz, melyből vétettünk.

Mi jellemzi a faembert? Jó helyzetfelismerés. Ha kell, kiállás, máskor meg „mozdíthatatlan függönyhöz” hasonlatos jelenlét, megállás. Magától értetődő komolyság és könnyedség. Nagyvonalúság és kifinomultság. Jó arányérzék. És persze alapkellék a lelki rugalmasság, melyet a – ma különösen népszerű – pszichológiai fogalommal, a rezilienciával, vagyis a megküzdőképességgel foglalkozó szakirodalom kiemel. Aki rugalmas, a jelenre reagál, sosem húz elő múltbeli sérelmeket, vetít a szituációra jövőbeni félelmet. Az „itt és most”-ra figyel. Alkalmazkodik, akár a fa.

A faember attitűdjére a tárgyilagosság jellemző, mely feltételez egyfajta távolságtartást a szituáció és szereplője között. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az adott helyzet érzelmileg nem érinti a résztvevőt, csupán arról van szó, hogy van egy tér, egy sáv az ember benső világa és a szituációt átélő önmaga között. És ez az ő mozgástere, ahol tehet, ahol finomhangolhat, ahol változ(tat)hat. Az input adott, az érkezik, olykor derült égből vagy mint a gyorsvonat, a válaszadás azonban már a saját felelősségünk. Ebben a kis térben bújik meg a szabadságunk.

A viselkedés, illetve a magatartás élethosszig tanulható, fejleszthető. Mindennap neki lehet állni, ahogy az óember legyűrésének, árnyékunk átlépésének. Egyes pszichológiai elméletek szerint elég százból egyszer jól csinálni ahhoz, hogy már legyen egy trambulinunk a továbbiakhoz. Vagyis ha egyszer már sikerült, és azt képesek vagyunk elraktározni és erősíteni magunkban, akkor már nagy esélyünk van az újbóli (önmagunk feletti) győzelemre, hovatovább a berögzült minták átírására, új minták meggyökereztetésére.

Számtalan olyan tényező van, melyre nincs ráhatásunk. Feldolgozhatatlanul nagy mennyiségű információhoz jutunk nap mint nap, bizonyos híreket fel sem fogunk, önvédelmi falaink lezárnak.  De nincs ráhatásunk az évszakok váltakozására és a hangulatunkat meglehetősen gyakran és intenzíven befolyásoló időjárásra vagy embertársaink frusztráltsági fokára sem… Van azonban egy tér, mely csak a mi fennhatóságunk alatt áll, melynek használatáról, belakásáról és gondozásáról el kell majd számolnunk. Oda érdemes koncentrálnunk a figyelmünket. Ahogy télen a fáknak.

Ha nem is ültetünk fát még a világvége előtti órákban – ahogy a Luthernek tulajdonított vallomás szerint ő az élete utolsó gesztusaként almafát ültetne –, tanulhatunk a fáktól. Kapaszkodót, oltalmat és mintát adnak az embernek. Helyretesznek nemcsak lokális környezeti tényezőket, de bennünk még a helyüket kereső, vágyott önmagunk kibontakoztatása felé terelő tartalmakat is. Hogy minden új évszakban és új esztendőben megláthassuk, mi a feladatunk, hogy virágot hozhassunk, gyümölcsöt teremhessünk – a Teremtő dicsőségére.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 14–21-i 89. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.