Skip to main content

2024. február 18. 10:00

Hogy lehet így Isten országáról beszélni?

Fabiny Tamás böjt első vasárnapi gondolatai

Böjt első vasárnapján Fabiny Tamás püspök gondolatai gyermekekről, áldozatokról, felelősségről, önvizsgálatról és Isten országáról. Elhangzott a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában február 18-án.

kisgyerek foto caleb woods unsplash

Jézus ezt mondta a gyermekekről: „Ilyeneké az Isten országa.” Most azokról és azokhoz a gyermekekhez szeretnék szólni, akik kiszolgáltatott és sérülékeny élethelyzetükben Isten országa helyett alantas erők hatalmát tapasztalták meg.

Azokra gondolok, akiknek világrajöttét nem áldásnak, hanem átoknak tekintették. Akikről szüleik lemondtak, és nevelőotthonba adták őket. Fájdalmasan sokan vannak ők. Sok reményt adó példa ellenére nem úgy tűnik, hogy leginkább ezeké a kisfiúké és kislányoké lenne az Isten országa. Ők mélységes szomorúsággal néznek a világba, és gyenge vállukon mázsás terheket cipelnek. Nekik családi viszályok vagy mélyszegénység és nyomor miatt jutott ez a sors. Testileg és lelkileg kihasznált emberek ők, akiket hatalmi és szexuális zaklatásnak tettek ki. Ugyan, kié az Isten országa? Azoké, akik már régen nem gyermekek, de a traumák hosszú évek óta kísérik őket? Akik alkoholba vagy kábítószerbe menekültek, más megoldást nem találva? Mindez köszönőviszonyban sincs Isten országával, valaki becsapta őket! Ha rendezett családban élnek is, árnyként követik őket az egykor átéltek. Csoki vagy zsarolás. Cukor vagy korbács. Amint fordul a kulcs a zárban… Immár nem tudnak segítségért kiáltani... Marad a szégyen és a hallgatás kötelezettsége. Éppen azok fordítanak nekik hátat, akiktől védelmet remélhettek volna.

Hogy lehet így Isten országáról beszélni? Az egyházra is ráég a szégyen, amiért szolgái nem vették időben észre a jeleket. Vagy ha sejtettek is valamit, inkább elfordították a fejüket. Hallgattak, amikor kiáltani kellett volna. Zavartan magyarázkodtak, amikor jobb lett volna mélyen hallgatni.

Böjt az önvizsgálat ideje: nem hivatkoztunk-e unos-untalan úgy Istenre, hogy valójában miattunk káromolják az ő nevét?

Böjt a bűnbánat ideje. Egyénileg és közösségben így kell szólnunk: csak mélységesen szégyenkezni tudok a magam és mások bűnei miatt.

Böjt a bűnvallás ideje. Minden korban. Farizeusi gőg helyett a vámszedővel együtt mondhatjuk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!”

Tanulhatunk Dietrich Bonhoffer később vértanúvá vált német evangélikus lelkésztől, aki Etikájában ezt írta: „Az egyház megvallja, hogy noha látta a brutális erőszak önkényeskedését, számtalan ártatlan testi-lelki szenvedését, az elnyomást, a gyűlöletet, a gyilkosságot, nem emelte fel szavát ellene, és nem talált módot arra, hogy az áldozat segítségére siessen. Bűnös lett Jézus Krisztus leggyengébb és legvédtelenebb testvéreinek a pusztulása miatt.”

Bocsánatot kérünk ezektől gyermekektől, akiknek nem Isten országáról tanúskodtunk, jóllehet Jézus ezt ígérte nekik. Bocsánatot kérünk azoktól, akikben megbotránkozást keltettünk és akiknek csalódást okoztunk. Akik immár fittyet hánynak arra, ha azt papoljuk: „Ilyeneké az Isten országa”.

Pál apostol Krisztus testének nevezi az egyházat: ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi. A másik bűne az én bűnöm is. Az egyház ezért bocsánatot kér. Megköveti azokat, akiket fájdalom, gyalázat és sérelem ért.

Bonhoeffer bűnvallása ezzel a mondattal zárul: „Azáltal, hogy az egyház bűnvallást tesz, nem mentesíti az embereket saját bűnvallásuk alól, hanem hívogatja őket a bűnvallás közösségébe.”

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.