Skip to main content

2023. október 31. 7:51

Erőtérben

Reformáció ünnepén piros az oltárterítő színe. Ez a szín az egyház születésére, mártíromságra és bátor kiállásra emlékeztet a kiáradó és megvilágosító Szentlélek által – írja publicisztikájában Babka László.

Erőtérben

Egyházmegyénk kórusainak nagy része – a megszokott Cantate vasárnapi kórustalálkozó mellett – már évtizedek óta részt vesz a regionális kórustalálkozón is, amelyet a Galga menti gyülekezetek számára rendeznek meg. A Galga mentén található nógrádi és Észak-Pest megyei gyülekezetek kórusai a reformáció ünnepéhez legközelebbi október végi vasárnapon gyűlnek össze. Néha megadatik nekünk az az öröm, hogy az a vasárnap, amelyen együtt lehetünk, egyben a reformáció ünnepe is. Így reformációi kórustalálkozóként tartjuk számon ezt az alkalmat.

A gyülekezetek kórusait már a munkaév kezdetén megmozgatja az a tény, hogy hamarosan találkozón vehetünk részt, ahol a magunk és mások örömére, egyben Isten dicsőségére énekelhetünk. Nagy élményt jelent számunkra, hogy tele templomban, harsány énekszóval zengjük az „Erős vár a mi Istenünk”-et. Mivel a reformáció ünnepe nem munkaszüneti nap, többnyire kevesen vagyunk jelen istentiszteleteinken. Ennek ellensúlyozásaként a kórusok – minden évben más templomban összegyűlve – igazi ünneppé varázsolják a reformáció emléknapját. Fontos megélnünk időről időre, hogy öszszetartozunk. A megyehatárok és településhatárok nem választanak el minket egymástól, minket, akik egy éneklő egyház tagjai vagyunk.

Ezen az ünnepen piros az oltárterítő színe. Ez a szín az egyház születésére, mártíromságra és bátor kiállásra emlékeztet a kiáradó és megvilágosító Szentlélek által. A tanítványok pünkösdöt megelőzően tíznapos várakozási időt töltöttek el, imádkozva, énekelve és Jézussal való találkozásaikat felidézve.

Luther is megélt várakozási időt. Neki nehezebb lehetett, mert egyedül volt a vívódásaival, félelmeivel. Ugyanakkor mégsem volt egyedül, hiszen mellé állt, megszólította igéjében Ura, aki halálának és feltámadásának erejét tárta fel számára is, mint egykor a tanítványoknak. A Feltámadottal történt találkozása után a reformátornak a bátorító Szentlélekkel is találkozása lehetett, aki az evangélium bátor hirdetésére szabadította fel őt.

A reformáció ünnepe piros oltárterítőjének színe emlékeztet minket a kezdetekre, a születés első pillanatára. Egyben rámutat arra, hogy miként ad Urunk ismételten megújulást egyházának életébe a történelem folyamán, amikor a hangsúlyok eltolódnak olyan irányba, amely nem a tiszta evangélium ügyét szolgálja.

A várakozással teljes, csendes időszakot mind a tanítványok életében, mind Luther életében felváltotta egy mozgalmas időszak. Pünkösdkor szélviharhoz hasonló zúgást hallhattak az utcákra tóduló emberek. A reformáció kezdetét jelentő napon kalapácsütésektől visszhangzott a wittenbergi vártemplom ajtaja, majd emberek sokaságának hangjától, akik félhangosan, talán másoknak is felolvasva harsogták a kitűzött 95 tétel sorait.

A reformáció egyik fontos mérföldköve volt később, amikor Luther német nyelvre fordított Bibliát adott a nép kezébe, majd kátét és énekeskönyvet is. Kortársai is felfigyeltek a reformátor költői és zenei tehetségére; Luther a fiatalkorától kezdve örömöt és vigasztalást talált az Istent dicsérő énekekben. Talán ebből a tehetségéből és öröméből ered a mi énekszeretetünk is, amikor a sok kedves igevers és bibliai történet mellett kedves énekeink is vannak, amelyek végigkísérik életünket.

Magam is hangsúlyt helyezek az énektanításra a gyerekek között, sok éneket tanítok nekik az Evangélikus énekeskönyvből és a Zarándokénekből egyaránt. A konfirmációra készülés során a gyerekek kántorunk segítségével legalább ötven éneket megtanulnak az énekeskönyvünkből. Majd örömmel hallgatja őket a gyülekezet, amikor ezek többségét lelkesen elénekelik nekünk a vizsgájuk alkalmával.

Nagy élmény volt gyülekezetünk fiataljainak, amikor idén szeptemberben – a reformáció hónapját megelőzően – egy nagy közösség részeként élhették meg evangélikusságukat az evangélikus konfirmandusok országos találkozóján. Hívogató volt számukra az alkalom elején az éneklés, szívesen kapcsolódtak bele. A program is gazdag volt, megszólította és aktivizálta a fiatalokat. A találkozó igéje így hangzott: „Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13) A záróáldás során, felállva a helyünkről, kezünket a szomszédunk tenyerébe helyeztük, a másikban mi tartottuk a mellettünk lévő kezét. Átélhettük egyrészt, hogy mi mindannyian mint megerősítettek és hordozottak ott vagyunk Krisztus tenyerén. Másrészt mi magunk is támaszai lehetünk másoknak, és sokan hordozhatnak bennünket.

A szerzző az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye megbízott esperese

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. október 29. – november 5-i 88. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.