Skip to main content

2024. február 4. 9:00

A remény pumpája

Mire emlékeztethet minket egy biciklipumpa? És mi lehet alkalmas arra, hogy erővel töltse meg a tartását veszített, leeresztett szíveket és lelkeket? Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna esperes jegyzete.

pumpa

Az új esztendőt idén új telefonnal a kezemben kezdtem. Ritkán cserélem, akkor sem a legújabb modellre, de most éppen itt volt az ideje, hogy frissítsek egy jól működő, nagyobb képernyős készülékre. Igazából hónapok óta megvan, de visszatérve az ünnepek utáni dolgos hétköznapokba, jó, ha nem hagy cserben egy beszélgetés közben a hangszóró, vagy nem fagy le a legváratlanabb pillanatban az érintőképernyő.

Nem vagyok műszaki talentum, elég sok időt vesz igénybe, mire minden funkciót átlátok, beállítok, frissítek. A beüzemelés legmacerásabb művelete a fényképek transzportálása egyik készülékről a másikra. Több ezer képet tároltam évek óta, és ideje válogatnom, törölnöm, hogy csak az értékesek maradjanak meg a telefonomban. Miközben görgetem lefelé a képernyőt, egy tavalyi kép kerül elém. Fonyódi templomunkban készült egy hűvös őszi napon. A barna padsorok között jól láthatóan zölden virított egy biciklipumpa. Határozottan ott állt a templomunk padsora mellett. Semmi meglepő vagy szokatlan nincs ebben, legalábbis számomra, mert a templom padjaiban mindenkinek helye van, főleg, ha kerékpárverseny indulója, és fontos számára nemcsak a testi, de a lelki feltöltődés is a verseny előtt. Akár biciklit is behozhatna, azt sem érezném idegen tárgynak az Isten közelében.

Miközben a szószéken álltam, tekintetem újra meg újra visszakalandozott a pumpához. Utoljára gyerekkoromban éreztem, hogy ennyire nem tudok koncentrálni az igehirdetésre, pedig akkor nem én szolgáltam, csupán csak ülnöm és hallgatnom kellett a prédikációt néma csendben. Miközben próbáltam ott a szószéken felfűzni az igehirdetés gondolatait szépen, egymásba kapaszkodó szálakkal, úgy éreztem, mintha gyöngyöt fűznék: fehéret, gömbölyűt, fényeset, egyiket a másik után, de időnként közéjük keveredett egy-egy zöld (pumpa) kaotikus összevisszaságban, a végére elég szürreális látványt mutatva a gyöngysorban.

Miközben a hangok szinte öntudatlanul hagyták el a számat, magamban már az Istenhez szóltam: „Ne most, Uram!” Mert tudom, hogy ha egy gondolat megérkezik, attól nem szabadulok. Nem tudom befolyásolni, figyelmen kívül hagyni, csak engedni, hogy megformálódjanak bennem mondatokká az érzések, a szavak, hangulatok.

Próbáltam erős maradni, ellenállni, de egy idő után csak reméltem, hogy a Szentlélek munkálkodik általam, és többé-kevésbé értelmes a szószékről közvetített – és egy igencsak dekoncentrált lelkésznőn keresztül érkező – isteni üzenet. Amíg a Lélek munkálkodott, vagy inkább mentette, ami menthető, én már a zöld gyöngyöket fűztem szépen sorba, szürreális hangulatban.

Nem véletlen, hogy ez a pumpa éppen itt van. Végül is arra való, hogy ami a tartását veszítette, leeresztett, és nem tudja betölteni a feladatát, újra megteljen levegővel, erővel, és képes legyen mozdulni, útra kelni, gördülékenyen haladni a neki rendelt útján. Néhány erőteljes mozdulat, és újra feszíti a levegő és a tettvágy.

Hát, egy ilyen pumpa időnként jól jönne nekem is. Amikor hirtelen leeresztek – nem, azt azért nem mondanám, hogy defektes leszek –, és nincs bennem elég erő, akarat, hogy gördülékenyen tudjak haladni az Istentől rendelt utamon. Milyen jó lenne, ha néhány pillanat alatt elfelejtenék fáradtságot, erőtlenséget, ha félre tudnám tenni a bizonytalanságom, a magammal való kétségeim, és szinte a semmiből megtelnék újra lélekkel, élettel! Ugyanígy lelket pumpálnék az egyházunkba, gyülekezeteinkbe is, hogy reménnyel és bizalommal tudjuk végigjárni és -szolgálni az előttünk álló évet. Nem lenne megfáradás, aggodalom, félelem, a hitnek, vigasznak, reménynek a lelkét pumpálnám a háborútól, nélkülözéstől, bizonytalanságtól rettegőknek.

Ahogyan néztem a pumpát, az arcokat a templom padjaiban, az imádságra kulcsolt kezeket, arra gondoltam, hogy éppen ezért hív bennünket közösségbe az Isten. Ezért adja igéjét, Szentlelkét, a reggel csendjét, a forró kávé ébresztő ízét. Ezért adja a szeretetét azokon keresztül, akiket a szívünkbe zárunk, ezért mutatja meg mindenben csodálatos jelenlétét, amivel körülvesz bennünket, akár egy zöld pumpában is. Minden perc, amelyben szeretünk, önzetlenül jót teszünk, szívből adunk és hálával, örömmel fogadunk valamit, élettel, lélekkel tölt el, és érezzük, hogy bennünk, általunk is munkálkodik az Isten. És amíg a szívünk életet pumpál a testünkbe, a lelkünket friss levegővel, élettel tölti meg a Szentlélek az új évben, egy-egy új reggelen, az új lehetőségek tiszta lapja előtt állva.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 14–21-i 89. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.