Skip to main content

2023. szeptember 18. 8:00

Egy reménység

Fókuszban a Lutheránus Világszövetség 13. nagygyűlésének mottója – 5. rész

A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) 13. nagygyűlésének tematikája az „Egy test, egy lélek, egy reménység” mottó köré szerveződik. A reménység több mint optimuzmus.

A Lutheránus Világszövetség 13. nagygyűlése Krakkóban

A reménység a Lélek egyik olyan ajándéka, amelyet az ember nem tud létrehozni önmagától. A reménység ugyanis akkor keletkezik, amikor rajtunk kívül álló ígéret hangzik el. A keresztény hagyomány szerint reménység nem épülhet másra, mint Jézus Krisztusra, aki az üdvösség és a szabadulás ígéretét hozza el Isten egész teremtett világa számára.

A Szentírásban a reménység akkor kelt életre, amikor Izrael népe hírt kapott arról, hogy Isten megszabadítja őket a zsarnokságból. Isten így szólt: „Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.” (2Móz 3,7) Isten tehát megmenti őket, és reményteljes jövőt ígér a népnek (Jer 29,11). Ezek a prófétai szavak jelentik a reményt arra, hogy minden elnyomó hatalom alól létezik szabadulás. Ezért mehetünk bátran előre a sokféle nehézség ellenére is.

Isten szava formálja a reménységet nemcsak az emberiség, de minden teremtett lény számára.

Az Efezusiakhoz írt levél a reménységhez való ragaszkodást fejezi ki. Miért lehet a reménységhez ragaszkodni? Mert a reménység a Szentlélek ajándéka. A reménység tudja, mit tett Isten Krisztusban, és látja, hogyan valósul meg ez az isteni cselekedet nap mint nap az életben. A reménység várja Isten ígéreteinek beteljesülését. A reménység megszabadít e világ hatalmasságaitól és fejedelemségeitől, és bátorságot ad a hívőknek, hogy az őket körülvevő sok akadály ellenére is előrehaladjanak. A reménység egyesít és szolidaritást teremt mind a várakozásban (az imádságban), mind a cselekvésben.

A keresztény hit összefüggésében a reménység több mint pozitív optimizmus. A reménység a Lélek ajándéka, amely a kozmikus megbékélés ígéretéből ered. Ez a reménység „eszkatologikus”, azaz még nem teljesedett be, ugyanakkor mégis már most mindenhol aktív, ahol a Krisztusba vetett hit arra késztet bennünket, hogy részt vegyünk a Léleknek a Földet megújító és az igazságtalan rendszereket megreformáló munkájában. A lutheri káté azt tanítja, hogy ez a remény jut kifejezésre akkor, amikor így imádkozunk: „…jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…”

Pál apostol a Korinthusiakhoz írt levél 13. fejezetében a reménységet a Lélektől ihletett három teológiai erény közé sorolja. A reménységnek két dimenziója van. Jelenti a hitet egyrészt Istennek a teremtett világgal való szándékára vonatkozó ígéretében, másrészt pedig az arra való igyekezetünkben, hogy megváltoztassuk és helyrehozzuk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy ez az ígéret „amint a mennyben, úgy a földön is” megvalósuljon.

Az LVSZ tagegyházai gazdasági, politikai és társadalmi igazságtalanságok tanúi. Látják és tudják, hogy létezik bőrszín, nem, társadalmi státusz és földrajzi elhelyezkedés miatti kirekesztés, marginalizálás és elnyomás. Vannak, akik emberkereskedelem áldozatai lettek, mások háborúkban vesztik életüket, vagy megkínozták őket. Az ilyen igazságtalanságok áldozatai mind nagy reménységgel várják, hogy Isten igazságossága és jósága megvalósuljon.

Szent Ágoston azt írta, hogy a reménynek két lánya van: a harag és a bátorság. Az Isten ígéretébe vetett hitünk fényében az igazságtalanság jelenléte igazságos haragot kelt bennünk a trauma, a kirekesztés és az erőszak minden áldozata nevében. A Lélek arra sarkall minket, hogy részt vegyünk Isten béke- és igazságteremtő munkájában, hogy mindenki bővölködő életet élhessen.

Ha ilyen igaz haragot érzünk a társadalmainkban és egyházainkban tapasztalt igazságtalanságok és hatalmi visszaélések miatt, akkor a 13. nagygyűlés mottója segíthet abban, hogy reménységünket Istennek a békéről és igazságosságról szóló ígéretébe vessük. A Lélek által táplált keresztény remény az egyház missziójának szerves része, és megjelenik az istentiszteleten, az igehirdetésben, a diakóniában, a humanitárius munkában, a közéletben való részvételben, valamint az ökumenikus és vallásközi elköteleződésben.

Kérdések

  1. Hol és miben érzik a leginkább a közösségek, ahol élünk, a kirekesztésből vagy a megosztottságból fakadó traumákat?
  2. Hogyan ismerhetjük fel Isten reményre szóló elhívását a konfliktusok és a szorongás közepette? Hogyan formál át a reménység?
  3. Milyen módokon tud az LVSZ tagegyházainak közössége a reménység jelévé válni ebben a világban?

 A Lutheránus Világszövetség tizenharmadik nagygyűlésének hivatalos előkészítő anyaga alapján fordította: Balicza Klára

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső