Skip to main content

2024. január 22. 11:00

„Jézus nevében kezdem el”

Lírai vallomások az új év Istenéhez

A világ minden táján – vallástól, kultúrától függetlenül – örvendezve, jó reménységgel ünneplik meg az új esztendő beköszöntét. Ki Istenbe vetett hittel, mások egy talán ekkor megérzett felsőbb hatalmasságot sejtve vagy csak a társadalmi megszokást követve. Az idő kerekének fordulta hívő keresztényekként fontos, reményteljes számunkra: naptárunkba új évszámot enged írni az élet és halál Ura. Az év első heteiben érdemes elgondolkodnunk azon, miért nyer mindez ekkora jelentőséget. A választ az irodalom nagyjai, a lélek ismerői is keresik lírában és prózában, komolyan és viccesen, elmélkedően, kérdezve és bátorítva. Induljunk hát – a teljesség igénye nélkül – egy rövid irodalmi sétára. Engedjük, hogy a helyettünk megfogalmazott gondolatok megszólaljanak lelkünkben, s vezessenek, fényt sugározva utunkra.

Jézus nevében kezdem el

„Itt ülök a nyitott ablaknál, beragyog rajta a szinte tavaszias napfény, s ezt a szép évkezdést jó jelnek tartom. Az előző évhez viszonyítva az idei csakis jobb lehet. – Jól vagyok.” Ezeket a reménnyel teli, bizakodó sorokat pontosan nyolcvan esztendeje, 1944. január 14-én vetette papírra Dietrich Bonhoeffer.

A mártírhalált halt evangélikus lelkész mondatai megkapó egyszerűséggel és tömörséggel fejezik azt, amit az új esztendő első heteiben érzünk. A hosszabbodó nappalok a tavasz ígéretét hordozzák, s enyhébb időben, a nyitott ablaknál beáradó fényben nemcsak testünk, de lelkünk is felszabadultan töltekezik. Jól vagyunk…

Örömnek s jólétnek napja

A hívő ember Isten kezéből veszi a napjait, így tekint fel a naptári új év kezdetén a Mindenhatóra: belé vetett örök reménnyel, vágyakozással, hittel, bizalommal. Az induló esztendőnek friss lendülettel, jobb jövőről szőtt tervekkel vágunk neki, amint Bonhoeffer is tette – tegeli börtönében raboskodva. Megrendítőek sorai a történtek fényében: bő egy év múlva kivégezték. Még negyvenéves sem volt.

Pár nappal az idézett bejegyzés előtt, 1943 karácsonyán a fokozódó aggodalmát szintén az új évben őt megtartó isteni gondviselésbe vetett, hitvalló szavaival csitítja: „Az új esztendő is sok gondot és aggódást fog hozni még; ám úgy gondolom, ezen a Szilveszter-éjszakán éppen ezért minden eddiginél nagyobb bizakodással énekelhetjük majd a régi újévi ének versét: »A sok keserűségnek földünkön szabj határt, örömnek és jólétnek napját derítsd reánk.« [Paul Gerhardt éneke, EÉ 466,3] Nem is tudom, kérhetnénk-e, kívánhatnánk-e ennél bármi nagyszerűbbet” – írja a börtönlevelekben.

Újévkor kérünk az Úristentől, embertársainknak jókívánságokkal kedveskedünk, s magunkba nézve talán fogadkozunk. Hálánk egyik jeleként jóra való fogadalmakkal, a méltóbb, emberibb, tisztább életre tett ígéretekkel lépünk tovább, elhagyva, levetve az óévi régi, rossz ruhát s felöltve a kapott újat. Minden jó üzenettel önmagunkat is erősítjük.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

Ady Endre fohászkodik így – némileg ellentétes előjellel, a régire mutatva rá – Boldog új évet című versében 1915 elején. Ugyanezen év végén is ez foglalkoztatja (ezután még négy évet élt…), ismert verssorai (Adja az Isten) a küzdelmesen vágyott Istent kérlelik:

Adja meg az Isten,
Mit adni nem szokott,
Száz bús vasárnap helyett
Sok, víg hétköznapot,
Adja meg az Isten.

Békességért, sírásai végéért ostromolja az Istent egy háborús, furcsa világban. Sorainak szomorú aktualitásához nem fér kétség.

uj fuzet tiszta lapokkal freepik

Új füzet, tiszta lapokkal

E nehéz századelő szülötte, Túrmezei Erzsébet diakonissza költőnő újévi indulásunkhoz másfajta muníciót ad:

A kegyelem ege alatt
járhat Isten népe boldogan.
A kegyelem ege alatt
az életnek annyi szépsége van.

Ha nem is újévre van datálva e vers, de üzenete egyértelmű: Jézus jár velünk, ezért és csak ezért van okunk bizalommal tekinteni előre. A tiszta lapot ugyanis ő, a Megváltó vére tette hófehérré, hogy írhassunk rá szépet, igazat „az új füzetbe”. Az e címet viselő vers a hívő ember Isten előtt élt életéről, az új kezdet ajándékáról szól.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét vele írhatom,
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

Újévi kérésében a költő már a bizonytalan jövőt említi, melyben nem tudja, mi vár rá. Lépteit az egy bizonyosság vezérli: Jézus velünk van, nem hagy árván.

Költői barátjának, Reményik Sándornak az 1920-ban írt verse (Szilveszter-éjszaka) gyönyörűen rímel Túrmezei soraira:

Ó, Isten, teremts hát a semmiből
Új esztendőt nekünk,
Fehér lapot, hogy írjuk végre rá
Igaz történetünk’:
A szeretet s a jóság álmait.
Hogy akarhassuk, amit szeretünk,
S váljék valóra, amit akarunk,
Ó, mert Uram, oly szánandók vagyunk.

Érkezik a Boldogság és Társa-cég

Az újév költészetéhez a reménnyel teli és komoly attitűd lírai példái mellett a vidámság, a játékosság is hozzátartozik. Hogy is mondja Kányádi Sándor szép metaforájával a „gyermek” újévről (Ballag már)?

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

Csendes pohárköszöntő újév reggelén című versében pedig „semmi mást” nem kíván a költő, mint hogy „mindenki, amennyire tud, / legyen boldog”. Ennél mi sem kívánhatnánk többet.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Bizony: jókedv, derű nélkül hogy is indulhatnánk el bizakodással?

napkelte aamir suhail unsplash

Remekbe szabott, vidám költemény Tóth Árpádtól az Újév reggele. Kitűnő kordokumentum 1913-ból: ma már nem személyesen csöngetnek be hozzánk szolgáltatók hadai, hanem számlalevelekkel, díjbekérőkkel zavarják meg lendületes évkezdetünket, a költemény hőse e jeles napon azonban remegve várja sorsa beteljesedését:

Véget ért a
Szilveszter-éji szender.
Felkelne az ember.
De nem mer.

Mert jön a kenetes
Basszusú szemetes.

És jön a gyászos
Szopránu gázos.

Jön a májfoltos
Sarki boltos.

És így tovább: érkezik sorban a házmester és a vice, a hentes, a szabó, a fiákeres, az ószeres és sokan mások:

S tolongnak vadul
Az ágyam körül,
S direkt mind az én
Újévemnek örül.

Mitévő lesz emberünk? Megadja magát – s ájultan fekszik. Költőnk verselt másutt is hasonló derűvel: az Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről bemutatja „a Boldogság és Társa-cég / Kiváló s megbízható” utazóját, kinek „neve, mely mással össze nem tévesztendő, / A neve – Boldog Újesztendő!” Csupa könnyedség, báj, ötlet, játékosság: e jóképű, fiatal vigéc remek portékával érkezik 1911-ben…

Vörösmarty Mihály Újesztendei szép kívánságában nem kisebb szervezet, mint a Földvári Tűzkármentő Társaság „kormosan, de tiszta szívvel” érkező barna fiai kívánnak víg éveket.

És kivánunk, és ohajtunk
Ujnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok […].

Kortársunk, Lackfi János is megmosolyogtat Újévi kéregetőjében:

Adjon az, kit kérve kérek,
Öreg évnél újabb évet,
Igazságot, hozzá érvet,
Terhektől ne kapjak sérvet,
Sok örömet, kevés mérget,
A szívekre vékony kérget,
Az almákba sovány férget.
Jusson és maradjon étek,
Felvágottból dupla réteg,
Elkerüljön vaskos vétek,
Ne károgjon varjú néktek,
Ne járjon rosszkedv felétek.

Idekívánkozik még Márai Sándornak a Pesti Hírlapban 1941. január 5-én megjelent jegyzete, az Ónos eső. Felütésként az év első munkanapjáról ad finom humorral átszőtt tájékoztatást.

„Az esztendő első munkanapján a telefon ébreszt. Téves kapcsolás. Egy férfihang méltatlankodik. Nem törődik azzal, hogy hajnalban felköltött egy idegen embert, de sajnálja a húszfillért. […] »Aha, az újév« – gondolom, kezemben a kagylóval. Hát kezdjük el. Az ablakhoz megyek, elkezdem az újévet.” Átnézi postáját, beállítja az új naptárat, dohog egy keveset, és nézi az ónos esőt. És eszébe jut, ami ilyenkor sokunknak: „A naptár, igen. Ilyenkor elképzeli az ember, mit ír majd a szűz oldalakra. Nem képzelek semmit. Pontosan annyi jó lesz, mint rossz: van valamilyen csodálatos egyensúly az életben. S aztán van, amit nehéz kibírni… mi az? Azt hiszem, már tudom. Nem a szegénység, nem is a betegség, bármily szörnyű is mindkettő. Hanem a gyalázat. Az, ha az ember nem tud eredményesen helyt állani azért, ami dolga a világban, amiben hisz, amire némán felesküdött.”

Újév, te nagy ihlető

Csokonai Vitéz Mihály Újesztendei gondolataiban filozofikus magasságokba emel: az idő mibenlétén elmélkedve a „mit várhatunk?” kérdésre a megnyugtató választ a maga számára Lilla szerelmében találja meg.

Óh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.

Téged szűlt-é a világ?
Vagy a világot is te szűlted éppen?
Mert ha csak nincs napvilág,
Nem mérhetünk időt mi semmiképpen.

[…]
Semmi, csak te, óh Lilim!
Te, akiért az életet szerettem,
Csak te légy, Lillám, enyím:
Mindég fogom becsűlni, hogy születtem.

Minden reményünk alapja, a jó forrása az Isten, ő van velünk az új év minden napján, kezében van az életünk. Arany János Alkalmi versének refrénje gyakran idézett két sor: „Adjon Isten, ami nincs, / Ez uj esztendőben.” Költeménye humoros rajzolata életünk minden szövetének, az olcsó kenyértől az író álmáig: a sok előfizetőig.

Kedvesen utal vissza Arany soraira Benedek Elek, a nagy mesemondó. Újesztendei énekében így ír:

„Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!”
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen
Én sem kérek másat,
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

Minden ember maga tudja,
Mi néki hiányos,
Azért kérte azt, mi nincsen,
A jó Arany János.
Ami megvan, bolond kéri,
Meg a telhetetlen,
Kérjük hát csak, ami nincsen
Egyezzünk meg ebben.

Benedek nagyapó mély igazsággal zárja vidám versét: adjon Isten szeretetet a szívekbe, mert ez a legnagyobb nincsen.

Kívül a puszta időn

Áldó hatalmak oltalmába rejtve indul új esztendőnk – ahogy Bonhoeffer megfogalmazza az egyik legszebb költeményében. Pilinszky János Az újév küszöbén című írásának néhány sora mutat rá számomra újév elején a lényegre: „Mi valójában kívül állunk a »puszta időn«; együtt úszunk vele, de mégse egészen. Míg a mindenség a szakadatlan mulandóság jegyében él – mi halandók és halhatatlanok vagyunk.

E valódi és feloldhatatlan feszültségből született egész kultúránk és minden imádságunk. Abból, hogy itt vagyunk, s mégse vagyunk egészen itthon a földön.

Az esztendő küszöbén ezt a tényt számadásainkban és reményeinkben se szabad elfelednünk. Különben alapjaiban tévedünk. Adjuk meg hát az időnek, ami az időé, s az örökkévalónak a maga halhatatlan részét.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 14–21-i 89. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Evangelikus Elet tamogatoi banner 2023

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső