Skip to main content

2024. január 26. 13:50

Tanulom a leckét, avagy rések a falban

Ittzés Szilvia publicisztikája a nem hétköznapi pedagóguséletről

„Szilvi néni a barátunk – gondolják, sőt mondják is. Ezzel viszont egy baj van: hogy annyira nehéz! Ez egy pedagógiai módszer, amely abból áll, hogy nagyban tartom az angolórát, magyarázok ezerrel, csinálom a műsort, ppt-t mutogatok, táblára krétázok, bingólapot osztogatok, jövök-megyek, felszólítok, leállítok, biztatok, bátorítok, szidok, csitítok, és komolyan veszek mindent és mindenkit...” Ittzés Szilvia jegyzete a nem hétköznapi pedagóguséletről.

 20240124 kotoszo publicisztika foto Ittzes Szilvia

„Szilvi néni, mi ez az öv? Mint valami kavboj!” „Maga szokott járni fodrászhoz? Én levágnám magának a haját!” „Szilva, jajj, nem, vagyis Szilvi néni, maga festi a haját? Mindenki másnak fekete vagy szőke, magának meg olyan mindenféle.” „Tícsör! Hogy mondják, hogy jöjjön ide? Kám hír? Akkor kám hír, meg akarom kérdezni, hogy van-e gyereke.” „Jaj, ne sírjon má’, mit sír? Szeressük magát, na! Nem bírom, mikor ilyen sírós képet vág! Most csak azért, mert nem figyelnek? Szóljon rájuk, és kész!” „Lerajzolhatom magát az óra után a táblára?”

Mindez óra közben. Nem az úgynevezett udvari szünetekben, nem, hanem amikor ott állok a porondon, teljes premier plánban, reflektorfényben mint pedagógus. Mint pedagógus, aki jóban lett a diákokkal, így hát nem egy tanár áll ott kint, hanem a barátjuk. Szilvi néni a barátunk – gondolják, sőt mondják is. Ezzel viszont egy baj van: hogy annyira nehéz!

Ez egy pedagógiai módszer, amely abból áll, hogy nagyban tartom az angolórát, magyarázok ezerrel, csinálom a műsort, ppt-t mutogatok, táblára krétázok, bingólapot osztogatok, jövök-megyek, felszólítok, leállítok, biztatok, bátorítok, szidok, csitítok, és komolyan veszek mindent és mindenkit. Mire mindez olyan személyes és újszerű élménnyé válik Ricsinek, Lacikának és a három Pistinek a csoportban, hogy mi sem természetesebb, mint hogy rákérdeznek a frizurámra.

Ez egy kölcsönös jelenlét: én a „where are you from?”-ot vagy az „ájm brásing máj tísz”-t magyarázom, ő meg érdeklődik a hogylétem felől vagy bármi másról, ami rólam eszébe jutott. Ez egy valódi kapcsolat, igazi kölcsönhatás, egy élő párbeszéd, amely ideális talaj a tudásátadáshoz. Csak borzasztóan fárasztó. Nagyon. Hát, ha nekem mindenkivel jóban kell lennem, akinek meg akarok tanítani valamit, akkor mi lesz velem?

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.