Skip to main content

2024. március 11. 14:19

Ne sírj! De miért ne?

Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy olyan témát hozok, amely nem feltétlenül az ifjúságot érdekli. De én az élet egészét egységnek látom, így ti, fiatalok is el tudtok gondolkodni valamin, ami talán még messze van tőletek. Arról nem is szólva, hogy amikor ez a cikk megjelenik, a böjt derekán leszünk, ami tűnődésre hív bennünket.

Ne sírj! De miért ne? – Böjti tűnődés a búcsúzásról

Búcsú búcsúztató nélkül

Meghalt egy ismerős néni a környezetünkben. Túl volt a kilencvenen, felkészült rá, mi is tudtuk, hogy ez már életének az utolsó szakasza. Sokszor mondta, hogy miután meghalt, ne legyen se megemlékezés, se búcsúztató, a temetése titokban, csak szűk körben legyen. A család tiszteletben tartotta a kérést, így az őt körülvevő emberek is. Jobb híján én is. De azért a gondolataim elindultak. Miért döntött így? Miért nem akarta, hogy megemlékezzenek róla, hogy sírjanak a temetésén? Sok oka lehet, hadd próbáljak meg néhányat végiggondolni.

Egyrészt lehet, hogy annyira teli volt az évtizedek fájdalmaival, hogy úgy érezte, az érte hullott könnyek is csak az álszentség jelei lehetnek. Fájdalmas gondolat, amelyet illik komolyan venni, függetlenül attól, hogy igaz-e. Ki tudja, miért nem engedi meg a fájdalom valakinek, hogy a kapott szeretet elérjen hozzá?

De lehet más oka is annak a kívánságnak, hogy „ne sirassatok engem”. Az egyik kifejezetten a hittel, az istenkapcsolattal van összefüggésben. Ha valaki tudja, hova tartozik, az kevésbé fél az elmeneteltől is. Hiszi, hogy nincs mitől féljen, és ezt kéri a többiektől is.

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.