Skip to main content

2024. január 30. 8:35

Háromszor veri ezt kenden...?

Hegedűs Attila publicisztikája

„Matyi akkor is üt, amikor az, akit ér, már csak megtört öregember. De miért volt erre szükség? Mert egyszer kimondta: háromszor! És a szavát tartania kellett. Tovább furdal a kérdés: miért kellett? Miért volt fontos, hogy állja a szavát? Mi történt volna, ha nem teszi?” – veti fel írásában Hegedűs Attila, aki őszintén állítja: iszonyodik Lúdas Matyitól.

20240130 Kotoszo Hegedus Attila jegyzet Ludas Matyi

Egy kisgyermekkori emlék ugrik be néha igen élesen. Elsős lehettem, az iskola udvarán éppen azt tervezzük, hogy „ludasmatyisat” játszunk. Az ötletre bennem az az első reakció: akkor én Döbrögi akarok lenni! Érzem a gondolat képtelenségét, kicsit szégyellem is, nem is tudom magamnak megmagyarázni, miért ez születik meg bennem.

Eltelt azóta több mint négy évtized, és én megpróbálom szavakba önteni ennek a különös gondolatnak a hátterét. Egy biztos: nem akarok Döbrögi lenni! Sem olyan, aki másokat ver, se olyan, akit mások vernek.

Ösztönös reakcióm igazából nem Döbrögiről szólt. Hanem Lúdas Matyiról. Mert igazából az első gondolatom ellene született meg. Nem bírom elviselni, iszonyodom Lúdas Matyitól. És azt kellett megfogalmaznom magamnak, miért.

Hangsúlyozom, nem a véleményemet összegzem, hanem az érzéseimet, függetlenül attól, hogy elméletileg mit hogyan gondolok vagy kellene gondolnom. Az érzések és megérzések néha többet mondanak a racionális okfejtéseknél. (Mondjuk, az sokat segített, hogy amikor fiaimnak mondtam, hogy a Lúdas Matyiról akarok írni, első reakciójuk ez volt: „Az a srác olyan, mint Kevin a Reszkessetek, betörőkben! Egy pszichopata!” Szóval, nem vagyok egyedül az ellenérzésemmel.)

Bűnösből áldozat

„Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!” – kiáltja a fiú, miután elrabolták libáit, és megverték. Teljesen érthető reakció. Sőt az első revansot meg is értem. A világ rendjének valahogyan helyre kellett billennie. Egy gyerek, aki a világ felé való nyitottsággal indul el a vásárra, és az emberi gőggel, önzőséggel, hatalmi kevélységgel találkozik. Nemcsak a verés szörnyű, hanem az a természetesség is, ahogyan ezt meg lehet csinálni. A verést nézők közönye, esetleges vihogása éppoly iszonyú. Azzal, hogy visszaadja, bebizonyítja, hogy nem a Döbrögi-féle logika uralkodik, hogy nem lehet a másikkal bármit megtenni.

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.