Skip to main content

2024. január 11. 11:52

A menny muzsikusai és követei

Bősze Ádám előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

Nagy ívű szellemi és kulturális utazásra hívta Bősze Ádám zenetörténész a budavári evangélikus szabadegyetem legutóbbi alkalmának részvevőit. Zenei és képi illusztrációkkal gazdagított előadásában január 8-án az angyalok muzsikájáról szólva a régi zene világába igyekezett bevezetni a hallgatóságot.

Bősze Ádám előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

Bevezető igemagyarázatában Fabiny Tamás elnök-püspök a Jelenések könyvének hetedik fejezete alapján a mennyei istentisztelet jelentőségéről beszélt. Kiemelte, hogy a középpontban Isten trónusa áll, amelyet a mennyei udvartartás vesz körül, azoké, akik az Istent dicsérik. Pilinszky János költő szavait idézve, melyek szerint az angyalok „a mennyek állatai”, arról is beszélt, hogy ebben a szakaszban a mennyei egyház teljessége, a sértetlen ökumenikus közösség valósul meg.

A püspök rámutatott, hogy a mennyei istentisztelet első, héttagú himnuszát azok éneklik, akik a nyomorúságból jönnek, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ma is sokan ebből az élethelyzetből érkeznek, ahogyan néhány héttel ezelőtt Kárpátalján tett szolgálati útján ezt személyesen is megtapasztalhatta. Ezért van szükség ma is a reménységre, arra a reménységre, amelyet a Jelenések könyvének ez a vigasztaló zsoltára is meghirdet: Isten letöröl minden könnyet.

Fabiny Tamás és Bősze Ádám a budavári evangélikus szabadegyetemen

Angyalok kilenc rendje

Bősze Ádám – aki egykor ferences szerzetesként fél évig a Deák Téri Evangélikus Gimnázium hittantanára is volt – személyes vallomással kezdte előadását: mint mondta, az utóbbi időben érdeklődésének középpontjába a zenetörténetben is szerepet játszó túlvilági lények kerültek, különösképpen is az angyalok.

A középkori teológiának az angyalok kilenc rendjét megkülönböztető felfogására utalva először a szeráfokról szólt, akik az ószövetségi (Ézs 6) eredetű éneket, a Sanctust éneklik, amely a korai idők óta állandó tételévé vált az egyház liturgiájának. Monteverdi kompozícióját felidézve rámutatott: a zene monotonitása azt fejezi ki, hogy a szeráfok nem tesznek mást, mint szüntelenül az Istent dicsérik. Ezt a mennyei valóságot helyezi földi környezetbe a szerzetesek imaórájának rendszere is.

Bősze Ádám előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

A zenetörténész beszélt a kerubokról is, akik a frigyláda és a paradicsomba vezető út őrzői, és akiknek a himnuszai jellemzők a keleti egyház liturgiájára. A középkori teológia rendszerében az egyszerűen „angyalok” névvel illetett csoport jelenti a hierarchia legalacsonyabb fokát. Ők végzik a földi és a mennyei régió közötti kommunikációt. A hallgatóság megtudhatta: a katolikus egyház a 17. század középtől ismeri el az őrangyalokat is.

Bősze Ádám felidézett egy történetet a Legenda Aurea – Arany legenda – címen ismert 13. századi népszerű legendagyűjteményből. A Baszileioszról – azaz Nagy Szent Vazul püspökről – szóló legenda a csodák kifordításának lehetőségét példázza.

A történet szerint egy jómódú polgár az Úrnak akarta szentelni a lányát, de a leány megtetszett apja egyik szolgájának. Minthogy reménytelennek mutatkozott számára, hogy elnyerje a hölgy kezét, a szolga egy varázsló segítségét kérte. A varázsló levelet írt a maga urának, az ördögnek. Miután a szolga felolvasta a levelet – éjjel egy pogány síron állva –, megjelent a sötétség fejedelme. „Ha tehát azt akarod, hogy teljesítsem kívánságodat, adj nekem saját kezű írást – mondta neki az ördög –, amelyben vallomást teszel arról, hogy ellene mondasz Krisztusnak, a kereszténységnek és a keresztény hitvallásnak, és hogy az én szolgám vagy, és velem fogsz elkárhozni az Ítélet idején.” Erre a szolga tüstént megcsinálta a saját kezű írást, hogy ellene mond Krisztusnak, és az ördög szolgálatába szegődik, a sátán pedig lángra lobbantotta a leány szívét a fiatalember iránt. Így a leány végül mégsem az Úrnak szentelte az életét, hanem hozzáment a szolgához. Hamarosan sokan észrevették azonban, hogy a fiatal férj még csak be sem lép a templomba, nem keresztény ember. Ő végül kénytelen volt bevallani a feleségének a történteket. Ekkor Vazul segítségét kérték a sátán ellen. A püspök az ördög számonkérése után is megvédte a férfit, imádkozott a szabadulásáért, és végül sikerrel járt.

Bősze Ádám zenetörténész a budavári evangélikus szabadegyetemen

Bősze Ádám a kereszténység és a pogányság összeegyeztethetetlen voltát példázó történet kapcsán rámutatott, hogy a varázsló olyan praktikák birtokosa volt, amelyekkel hatni tudott az alvilágra, míg az angyalok ezzel szemben a mennyei valóságot hozzák el a földre.

A mennyei ének magassága a földön is

Amint a zenetörténész megállapította, az egyház liturgikus életének a célja az, hogy az ember a mennyei éneket megvalósítsa a földön is. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a korai időkben a keresztény szertartásokon, szintén az angyalok mintáját követve, jelen volt a tánc is. Az angyali éneklés mintái ugyanakkor a mélyen beleivódtak a zenetörténet legmélyebb rétegeibe is: a szólóban vagy kisebb csoportban való, illetve a közösségi éneklés váltakozása is innen eredeztethető. Bősze Ádám ezt Michael Praetorius német evangélikus zeneszerző (1571–1621) Gloriát (Lk 2,14) feldolgozó kompozíciójának a bejátszásával szemléltette.

Bősze Ádám előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

A mennyei ének földi megvalósításának igényéhez kezdettől fogva a magas hangfekvés, az „angyali” hang esztétikai értékelése is kapcsolódott. A középkori egyházban mindazonáltal szigorú szabályok rögzítették, hogy ki vehet részt énekesként a liturgiában. Pál apostol megnyilatkozását, amely szerint az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben (1Kor 14,33–35), úgy értelmezték, hogy a nők nem énekelhetnek a templomi kórusokban sem, ezért a magas szólamokat évszázadokig fiatal fiúk szólaltatták meg. Itáliában később két esztétikai elvárás is kapcsolódott az énekhanghoz: a magasság (altezza) és a mozgalmasság vagy hajlékonyság (agilità). Ez a felfogás később a világi zenében, főképp az operákban is éreztette hatását.

Angyalok diktálta dallamok

Nagy Szent Gergelyről hagyományosan azt tartják, hogy a gregorián énekeket a Szentlélek sugallta neki, ezért tudta összegezni ezt a zenei és liturgiai hagyományt. Figyelemre méltó azonban az is, hogy a 12. századig név szerint nem ismerünk zeneszerzőket. Az egyetlen kivétel a 9–10. században élt bencés szerzetes, Dadogó Notker, aki néhány himnuszról azt állította, hogy ő írta őket; emiatt az egyház neheztelt is rá. A középkori gondolkodás szerint ugyanis minden dallam a mennyei liturgiából kölcsönzött melódia, amelyet álmukban hallottak meg az akkori emberek. Ugyanakkor a hamis hangokat a démoni világ megnyilvánulásának tartották, és a hamisan éneklő szerzeteseket egy feszülettel igyekeztek megszabadítani ennek rabságától.

Bősze Ádám előadása a budavári evangélikus szabadegyetemen

A zenetörténész előadásának zárásaként egy humoros szemelvényt hallhatott a közönség: egy 20. századi amatőr szopránénekes, Florence Foster Jenkins Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjének áriáját énekelte – meglehetősen hamisan. Az előadást követő kérdésekben a szférák zenéje, a Bibliában szereplő himnuszok dallamainak talánya és a zeneszerzői önmeghatározás kritériumai kerültek elő.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-13-14
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső