Skip to main content

2024. január 4. 8:00

Vegyük komolyan a tisztújítást!

Interjú Prőhle Gergely országos felügyelővel

„A jelöltek mondják el, milyennek látják a rájuk bízott közösség állapotát, és milyen terveik vannak a jövőre nézve” – fogalmaz az általános tisztújítás kapcsán Prőhle Gergely. Az egyházi választások mellett a népszámlálás konklúzióiról, illetve az ifjúság és az elköteleződés tematikus évének fontosságáról kérdeztük egyházunk országos felügyelőjét.

Prőhle Gergely

Tavaly ilyenkor arról beszélgettünk, hogy a 2022. évi népszámlálás kapcsán nagy meglepetés nem érhet minket, de esetleg apróbb örömökre számít. Ezek között említette például azt, hogy netán kiderül: egyházunk korfája fiatalodik. Azóta tudjuk, nem így történt.

– Sajnos valóban ez a helyzet, de semmiképp sem szeretnék keseregni. A népszámlálás fontos hozadéka, hogy településenként, szinte utcákra lebontva pontos képet kaphatunk arról, hol mennyien vallották magukat evangélikusnak. Tény, hogy a fiatalabb generációval kapcsolatban nem állunk jobban, mint a többi egyház, sőt. Ezért is fontos nagyon odafigyelnünk az ifjúsági programokra.

Az egyház idei tematikus évével éppen a fiatalokat, a tizennégy–tizennyolc éves korosztályt állítjuk a középpontba.

– A tavalyi év egyik kiemelkedő élménye volt számomra az evangélikus konfirmandusok országos találkozója. Jó volt látni, hogy a résztvevők milyen jól reagáltak a lelki tartalmakra csakúgy, mint a humoros, közösségépítő pillanatokra. A mostani tematikus évvel megszólítani kívánt fiatalok abban az életkorban vannak, amikor kialakul bennük egy határozott kép, egy alapvető élmény az egyházról. Óriási jelentősége van annak, hogy mit mutatunk feléjük. Én is a mai napig sok esetben ezekre az éveimre gondolok vissza a kelenföldi gyülekezetben. Be kell látnunk: nem mindenki termett arra, hogy fiatalokkal foglalkozzon. Ezért kiemelkedően fontos, hogy olyanok legyenek például iskolalelkészi szolgálatban, akik ebben a kritikus időszakban érzékenyen tudnak odafordulni hozzájuk, és vonzóvá tudják tenni számukra az evangélikus közösséget. Ugyanígy nagy jelentősége van az ifjúsági munkára koncentráló gyülekezeti munkatársak képzésének is. A Szélrózsa is nagyon fontos alkalom lesz az idén, biztos vagyok benne, hogy ezúttal is nagy élmény lesz minden résztvevőnek.

– Visszatérve a népszámlálásra: azt mondja, nem szeretne keseregni. Mégis hol érzékel pozitív tendenciákat?

– Az eredmény ismeretében reménykeltőnek mondható, hogy a maguk módján vallásosak köre kicsit nőtt is a korábbiakhoz képest. Tehát nem a transzcendenciától vagy az istenhittől fordultak el az emberek. Az egyháznak meg kell találnia a módját, hogyan tudja megmutatni azt az arcát, ami az emberek számára vonzóvá teszi a közösségben megélt hitet, segít abban, hogy oda- vagy visszataláljanak hozzá.

– Nem inkább azok felé van elsősorban feladatunk, akik ugyan evangélikusnak vallották magukat, mégsem járnak templomba, és nem aktív tagjai a gyülekezeti közösségeknek?

– Meggyőződésem, és ezt mindig el is mondom, hogy minden a személyes megszólításon múlik. A népszámlálás imént említett területi pontossága által meg tudjuk állapítani azt is, hogy az egyes gyülekezeteink vonzáskörzetében milyen missziói munka folyik, mennyire tudják a testvérek megszólítani a környéken élő evangélikusokat vagy a keresőket. Fábri György egyházkerületi felügyelő, aki otthonosan mozog az adatok elemzése terén, felajánlotta, hogy igény esetén segít megnézni, az adott gyülekezetben mik a növekedés lehetőségei. Jó lenne, ha minél többen élnének ezzel a lehetőséggel, és nem tétlenséggel, beletörődve vennék tudomásul a népszámlálás eredményeit, hanem kiindulópontnak tekintenék azoknak a feltérképezéséhez, akik ugyan evangélikusnak – vagy épp keresőnek – vallják magukat, de valahogy a családi hagyományukból kikopott az aktív gyülekezeti tagság.

Prőhle Gergely

A zsinat legutóbbi, tavaly november 25-i ülésszakán felügyelő úr javaslatára került be a határozat szövegébe az a bekezdés, mely szerint mindazok, akik az általános tisztújítás során – legyen szó bármely egyházkormányzati szintről – tisztséget kívánnak vállalni, „fogalmazzák meg az egyház missziós szolgálatára és szervezeti felépítésére vonatkozó javaslataikat a népszámlálás eredményének fényében”. Miért tartja ezt fontosnak?

– Azt gondolom, hogy ha az egyházi választásokat komolyan vesszük, akkor elvárható, hogy a jelöltek mondják el, milyennek látják annak a közösségnek az állapotát, amiért felelősséget készülnek vállalni, és milyen terveik vannak arra nézve, hogy az a közösség épüljön, gyarapodjon hitben, lélekszámban. Gyülekezeti, de voltaképp minden egyházkormányzati szinten olyan gyakorlati kérdéseket kell átgondolnunk, hogy milyen alkalmakat tartunk fontosnak, miképp tudjuk megtartani a megkeresztelt gyerekekkel és családjaikkal a kapcsolatot, hogyan történjen a konfirmációi oktatás, hogyan épüljön be az ifjúsági munka a gyülekezet életébe, vagy hogyan lehetne a gyülekezet körzetében működő oktatási és/vagy diakóniai intézményeinkkel javítani az együttműködést, és így tovább. Egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten az egyház szervezetére vonatkozó elképzelésekről kell beszélni.

A zsinatban többször felmerült már, hogy az evangélikus egyház szervezete jóval nagyobb annál, mint amekkorát a lélekszáma indokol. Fontos, hogy ki-ki elmondja, mit gondol erről. De persze nem a létszám, hanem a hatékonyság a lényeg, vagyis arra kell megoldást találni, hogy az egyes testületek tagjai miként tudnak érdemi kapcsolatot tartani az őket delegálókkal annak érdekében, hogy ne csak formálisan működjön a demokratikus rendszer. A választás előtt különösen fontos tisztázni, hogy ki mire vállalkozik, amikor elfogad egy jelölést. Arról is beszélni kell, hogy mely testületekben szükséges a szakértelem, és melyekben fontosabb a területi képviseleti elv és az egyházpolitikai átlátóképesség. Az elmúlt ciklusokban a testületeink létszámának, működésének felülvizsgálatát mindig addig halogattuk, míg elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már nem lett volna elegáns megváltoztatni a következő választásra vonatkozó szabályokat. Ha most már a választások során teret adunk ennek a diskurzusnak, az segítheti a majdan megalakuló új zsinatot abban, hogy a következő ciklus első felében meghozza a szükséges döntéseket.

– Az említett zsinati határozat az országos felügyelőt is nevesíti, így a zsinat 2024. májusi, cikluszáró ülésszakán önnek is meg kell majd fogalmaznia a javaslatait. Ezek között mire fogja helyezni a hangsúlyt?

– Sokat olvastam Sólyom Jenő professzornak az egyházszervezetről szóló, nagyon világos történeti okfejtéseit. Ugyanígy Luther vonatkozó írásait is. Nála a teológiai tisztaság mellett a hatékonyság és az észszerűség is nagyon fontos. Ezek alapján az a meggyőződésem, hogy valóban áramvonalasítani kell némiképp az egyház szervezetét. Fontos tapasztalatokat szerezhettünk a koronavírus-járvány idején is a munkamódszerek hatékonyságával kapcsolatban. Bármily fontos is a testvéri együttlét a különböző testületekben, a hatékonyság növelésében sokat segíthet a modern technika.

De ennél talán fontosabb egy másik kérdés, amely a választás kérdésétől függetlenül is nagyon foglalkoztat, ez pedig a felkészülés az Ágostai hitvallás kihirdetésének ötszázadik évfordulójára, ami evangélikus szempontból talán még fontosabb, mint a 2017-es Reformáció 500 volt. 2030-ig évről évre nyomon követhetjük a fél évezreddel korábban született Luther-írásokat, a levelezést, amely által kibontakozik az Ágostába, Augsburgba vezető folyamat. Mindez serkenthet egy olyan egyházon belüli, de akár tágabb körben is folyó diskurzust, hogy hol a helyük, mi a feladatuk a lutheránusoknak a 21. században a világon, a mai Magyarországon. Ezért is nevesítettünk erre a célra egy kisebb összeget már a 2024-es költségvetésben is.

– Beszéljünk még kicsit az egyház szervezetéről. A protestáns hagyomány szerint az egyház alulról szerveződő közösség. Hogyan illeszthető ez össze azzal, hogy fent hozzák meg a döntéseket?

– Én úgy nőttem fel, hogy nagyapám a kommunista időkben is mindig felhívta a figyelmem egyházunk ősi, demokratikus szervezeti felépítésére mint egyfajta ideálra, ahol a jogok és a kötelességek szoros összefüggésben állnak egymással. Az alulról szervezettség és az önállóság valóban fontos, de az önállóságnak a felelősséggel is együtt kell járnia, méghozzá anyagi értelemben is. Tehát ha az önállóságunkat nagyon fontosnak tartjuk, de közben egy nagyobb gyülekezet vagy az országos egyház támogatására számítunk, az – minden hagyománytisztelet mellett – nem egy szerencsés kombináció. Úgyhogy ezt a szempontot is figyelembe kell venni.

De ami a lényeg: olyan egyházszervezetre van szükség, ami segíti a Szentlélek munkáját, olyan gyülekezeti működésre, ami felszabadítja lelkészeinket az imádságos közösségépítő, igehirdetői szolgálatra. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az országos egyház felelős intézményfenntartó is, és e felelősség jegyében a pedagógiai, diakóniai munka színvonalának fenntartása, javítása mellett gondolnia kell az ott dolgozó munkatársak megbecsülésére is. Ennek igyekeztünk megfelelni eddig is – a pedagógusok helyzetéről szóló élénk társadalmi vitában próbáltunk minden tőlünk telhetőt megtenni a helyzet javításáért.

– Sok szót ejtettünk már a tisztújításról. Ha megkeresnék, akkor vállalná negyedszerre is az országos felügyelői tisztséget?

– Ha megfelelő támogatást, biztatást kapok, akkor igen.

– Elsősorban honnan kellene érkeznie a biztatásnak?

– Nyilván elsősorban a Jóistentől, de eddig is mindig odafigyeltem arra, hogy a szolgatársaktól, az egyszerű gyülekezeti tagoktól a püspökeinkig, felügyelő testvérekig milyen jelzések érkeznek. Mindennek fontos szerepe van egy ilyen döntésben – és persze a jelölési folyamat önmagában is fontos, korántsem zárom ki, hogy van nálam alkalmasabb jelölt.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe” – ez a 2024. év igéje. Mit üzenhet ez nekünk a tisztújítás tekintetében?

– Nem véletlenül idézem gyakran reformátorunk írásait. Luther hihetetlen realitásérzékkel fordul a saját közösségei felé. Pontosan tudja, hogy emberi gyengeségek sokasága terheli az együttléteket. A szeretetlenségnek számos oka lehet, és azt is jól látja, hogy az adott szereplők helyzete, mentalitása, lelki alkata milyen fontos szerepet játszik a kapcsolat alakulásában. Mindezek ellenére – mondja – a közösségekben meg kell találni azt a modus vivendit [olyan megoldási mód, amely az ellentétes érdekek közti egyeztetéssel lehetővé teszi többek – személyek vagy csoportok – egymás mellett élését – a szerk.], amitől azok működőképesek lesznek. Egyébként ezt nem Luther találta ki, hanem folyamatosan Pál apostolt idézi.

A „minden dolgotok szeretetben menjen végbe” gondolat alapvetően arról szól, hogy milyen módon tudunk nyílt tekintettel, világosan beszélve, nyugodtan érvelve az egyház érdekében megoldásokat keresni ott, ahol adott esetben véleménykülönbségek vannak. Az elmúlt közel tizennyolc évben már igen sok konfliktust átéltem egyházunkban, és a legutóbbi választás során is számos feszültség alakult ki. Nagy örömmel és hálával tölt el, hogy testületeinkben, az országos irodával való kapcsolatban összhangról, sőt talán egyfajta konkordanciáról beszélhetünk, ami sohasem téveszti szem – és szív – elől a közös ügyet, így biztosítva az alapvetően harmonikus együttműködést. Fontosnak tartom, hogy ez a jövőben is így legyen.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső