Skip to main content

2023. október 26. 15:04

Személyes érintettség – tanuló közösség

Elindult a mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterképzés

Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) idén szeptemberben indult el levelezős munkarendben a mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterképzés. Az új kurzusról két oktatóval és két hallgatóval beszélgetett dr. Varga Gyöngyi tanszékvezető tanár, egyetemi docens, a szak felelőse – nem titkoltan azzal a céllal, hogy a potenciális érdeklődőket megerősítse abban, hogy érdemes jelentkezniük az immár nappali tagozaton is meghirdetett képzésre.

kozosseg osszekapaszkodo emberek

– A képzés oktatóiként milyenek az első tapasztalataik a kurzus rendjéről, hangulatáról, a hallgatók motiváltságáról?

Németh Krisztina szociológus, az EHE Vallás- és Társadalomtudomány Tanszékének adjunktusa, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének munkatársa: – Nagyon jók a tapasztalataim, és ahogy hallom, ez egybecseng a kollégák véleményével is: „egyben van” van a csapat, az órák jó hangulatúak, a hallgatók motiváltak és érdeklődők.

Johann Gyula evangélikus lelkész, mentálhigiénés szakember, az EHE mesteroktatója, a Diakóniai Képzési Központ vezetője: – Oktatóként minden évfolyam indulására várakozással tekintek. Vajon kikkel találkozom, megtaláljuk-e a közös hangot, tudjuk-e motiválni egymást…? Egy új képzés azonban ennél is különlegesebb számomra, hiszen amíg együtt tervezgettük a képzési tartalmat, csak elképzeléseink lehettek arról, hogy kik számára lesz fontos a szak, kik hallják meg a hívást. Nagyon megnyugtató, hogy olyan tagokat látok a csoportban, akikben megérett a vágy arra, hogy segítő hivatásukat mind professzionálisabb keretek között végezzék.

– Hogyan látják a képzésben a saját szakterületetek relevanciáját, a társadalomtudományos, illetve a mentálhigiénés ismeretek helyét? Hol, hogyan találkozik össze ez a két terület?

Németh Krisztina

N. K.: – A szociológia „a modernitás tudománya”, az ipari forradalommal, az urbanizációval és a tömegtársadalmak kialakulásával járó átalakulásokat vizsgálva vált önálló szaktudománnyá. Alapkérdése az egyén és a társadalom viszonya, a hagyományos közösségek átalakulása és az individualizáció erősödése. Olyan ismereteket és módszertani eszközöket próbálunk nyújtani, amelyekkel a hallgatók egyszerre lesznek képesek belülről látni, egyúttal távolabbról is szemügyre venni, hogy milyen társadalmi környezetbe, lokális kontextusokba, illetve nagyobb, akár globális, ökológiai összefüggésekbe ágyazódik az a közösség, amelyben és amellyel dolgoznak. A nézőpontváltás képességével felvértezve talán könnyebb lesz felismerniük, mik lehetnek a közösség belső erőforrásai, amelyekre építve akár változásokat is el lehet érni.

J. Gy.: – A mentálhigiéné, a lelki egészség kérdései az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb érdeklődésre tartanak számot. A mentálhigiénés szemléletmód abból indul ki, hogy reflektálunk a bennünk lezajló érzésekre, élményekre, tapasztalatokra, és értő szemmel és figyelemmel próbáljuk magunkat kompetens módon elhelyezni azokban a „hálózatokban”, amelyeknek saját természetes közösségeinket, a családot, a barátokat, a munkahelyi közösséget tekintjük. Azt gondolom, a társadalomtudományok ebben az elengedhetetlen kapcsolódásban adnak olyan alapvető támpontokat, amelyekkel nemcsak a hálózat részeként, hanem a közösség szervezőjeként is képesek lehetünk működni.

Vajon mit tud nyújtani ez a képzés a fiatalabb korosztályból jövő hallgatók számára?

Johann Gyula

J. Gy.: – Azt látom, hogy egyre nehezebben, lassabban megy az elköteleződés a fiatalok életében. Elköteleződni egy társ mellett, egy hivatás mellett, megelégedni azzal, ami elegendő lehet egy „elég jó” élethez. Szaladnak az évek, és a felnőttélet első szakaszában sokan keresik a kompetenciáikat, lehetőségeiket. Felteszik a kérdést: mivel tudom értelmesen eltölteni az életemet? A képzési folyamat során a hallgató találkozik különféle társadalmi csoportok működési jellegzetességeivel, a közösségi életre jellemző dinamikákkal. Ezzel párhuzamosan olyan önismereti úton halad, amely a maga szakmaiságával (segítő kapcsolati attitűdök, csoportdinamika, konfliktuskezelés, asszertív kommunikáció, krízisintervenció) fokozza a kompetencia érzését, megélését. E többletismeretek segítik a hallgatót a személyiségfejlődés során, ahol az egyensúlyra törekvés különféle szintjeihez is kaphat támogatást.

Hogyan látják a képzés helyét a segítő hivatásokban dolgozók számára hirdetett sokféle tréning, továbbképzés között? Mik a sajátos vonásai, mi az esetleges többlete ennek a képzésnek?

N. K.: – Remek szociológiai munkák, elemzések mutatják, hogy segíteni nem könnyű és egyáltalán nem magától értetődő. Komplex folyamat, amely egyszerre kíván önismeretet, a másikra való ráhangolódást és határtartást. Nincs univerzális recept, ahány helyzet, ahány ember, annyiféle segítési igény és mód van. Minél több féle társas, társadalmi, vallási és etikai kontextusát tudjuk megmutatni a segítésnek, és minél több önismeretet tudunk vinni a képzésbe, annál reflexívebbé válnak a végzett hallgatók. Ebben az a remény is benne van, hogy olyan ismereteket, szemléletet és reflexiós képességet tudunk nekik adni, amellyel egyre tudatosabbá válnak, például időben megérzik, amikor fáradni kezdenek. A mentálhigiénés, spirituális tudással felvértezve a végzett szakemberek remélhetőleg jobban tudnak magukra is figyelni, mert csak így tudnak majd hosszabb távon mások segítségére lenni.

Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) a tervek szerint 2024 februárjában nappali képzésként is indítja az idén ősztől levelezős munkarendben folyó mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő mesterképzést. Olyan fiatalokat várnak erre a négy féléves kurzusra, akik rendelkeznek már alapképzésben (BA) szerzett diplomával bármilyen képzési területről. Az intenzív képzés tanítási napjai minden héten hétfőn, kedden és szerdán lesznek, így részmunkaidőben, diákmunkjelleggel munkavállalásra is lehetőségük lesz a hallgatóknak. Jelentkezni központi eljárásban a Felvi.hu-n keresztül lehet. Határidő: 2023. november 15. Az EHE november 6-án 17.30-tól online információs estet szervez a képzés iránt érdeklődők számára.

Milyen várakozásokkal, előzetes elképzelésekkel indultak önök a képzésnek?

Füzesi Blanka

Füzesi Blanka: – A Semmelweis Egyetem Pető András Karán végeztem, konduktorként dolgozom. Stroke-on átesettek rehabilitációjával, valamint szenzomotoros mozgásfejlesztéssel foglalkozom. Azzal a reménnyel kezdtem el a képzést, hogy olyan gyakorlati ismereteket szerzek, amelyekkel a fizikai rehabilitációra szorulóknak és családtagjaiknak az őket ért traumák és kényszerű életmódváltozás után mentális segítséget is tudok nyújtani, és ezzel is segíteni tudom a felépülésüket.

Habány Marianna: – Végzettségem szerint katekéta – lelkipásztori munkatárs vagyok. Katolikus teológusként tanulmányokat írok és fordítok, az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület online- és médiaforgalom-feldolgozási csoport vezetőjeként dolgozom. Egyrészt szerettem volna az alapképzést folytatni, másrészt a Covid-járvány miatt a munkahelyem lényegében online munkavégzésre váltott, és azt tapasztalom, hogy a mentálhigiéné nélkülözhetetlen a kor és a jövő kihívásainak tükrében.

– Milyen személyes tapasztalatokat szereztek, milyen új meglátásokkal gazdagodtak eddig a kurzus első félévében? 

F. B.: – A gyakorlatorientált képzésnek köszönhetően az új szakmai ismereteket gyorsan és hatékonyan tudom beépíteni a munkámba. Mindeközben egy olyan csoport tagja lehetek, akikkel nagyon izgalmas a közös fejlődés. Bár különböző területekről jöttünk, a célunk közös. Számomra nagyon jó érzés ezt megélni, velük és általuk tanulni.

Habány Marianna

H. M.: – Fontos felismerésem, hogy valójában milyen nehéz az önreflexió, az érzelmekről való megnyilatkozás. Gyakran megfeledkezünk magunkról és arról, hogy egészében lássuk egymást, beleértve a társadalmi környezetet is. Mélyítem magamban ezt az érzékenyebb látásmódot, amely a képzésnek egy intellektuálisan nem elsajátítható, de meghatározó része. Ez már rögtön egy olyan dolog, ami kihatással van az életem minden területére: munkára, magánéletre.

– Hogyan látják most, menet közben a képzés hasznosságát saját hivatásukra nézve?

F. B.: – Én személy szerint sokszor úgy érzem, elveszem a munkámban. Az én mentális jóllétem gyakran háttérbe szorul. A képzés során értettem meg igazán, hogy rám is vonatkozik, az én számomra is fontos a mentális és érzelmi jóllét, hogy a munkámat minél jobban tudjam ellátni. Ebben sokat segítenek a képzésbe beépített önismereti órák.

H. M.: – A felvételi során is motivációm volt, hogy olyan eszközöket ismerjek meg, amelyek csoportvezetőként segítik a munkámat. Most az első lépésnél vagyok: magamra és a környezetemre is kezdek jobban odafigyelni, teljesebben tekintek egy helyzetre. Felismertem, hogy bizalmas, odafigyelő légkörben sokkal jobban érzi magát mindenki, és hogy apró gesztusokkal sokat változtathatok a környezetem jóllétén. Egyúttal a saját, belső énemmel is jobban tudok törődni. Az önreflexió fejlesztése hosszú folyamat, de erre is figyelmet fordítanak a képzés során. Azt is jó újra és újra tapasztalni, hogy a spiritualitás milyen fontos erőforrás a mindennapokban.

EHE mentalhigienes mesterkepzes plakat

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső