Skip to main content

2024. június 8. 9:00

Példakép lehet a presbiter is

Szabó Lajos a nem lelkészi gyülekezeti szolgálatra hívó új kötetről

Luther-kabátos lelkész áll a templom előtt, körülötte „civil” felnőttek. Tekintetükből sugárzik: egy ügyet szolgálnak. Ilyen tablókép elevenedik meg a szemünk előtt, amikor a Vállalom – Hívás a nem lelkészi szolgálatra című kötetet lapozgatjuk. Az általános tisztújítás évére megjelent könyv egyszerre vallomásgyűjtemény, bibliatanulmányok, imádságok, meditatív szövegek és fotók összessége. Gyakorlati egyházismeret és pillanat­felvétel korunk evangélikus egyházáról – a benne élők saját szavaival elbeszélve. Szerkesztőjét és egyben egyik szerzőjét, dr. Szabó Lajos lelkészt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rector emeritusát kérdeztük a lelkészek támaszát jelentő segítőkről.

Szabo Lajos interju foto Magyari Marton

– Kicsodák a nem lelkészi szolgálattevők, akik most fókuszba kerültek?

– Találó a bevezetőben említett kép; amikor megálmodtam ennek a könyvnek a szerkezetét, valami hasonló volt előttem. Egyrészt sok szó esik arról, hogy egyedül van a lelkész, másrészt azt látjuk: sokan akarnak és tudnak segíteni a gyülekezetben – a jelenlétükön túl – azzal, hogy valamilyen szolgálatot vállalnak. Mindezt a legtöbb esetben nem fizetésért, hanem szeretetből, alázattal végzik. Óvakodnék a civil vagy a laikus szó használatától, hiszen egy-egy területen nagyon is professzionális munkavégzőkről beszélünk. S amit tesznek, azt szívből adják oda a gyülekezetnek. A kötet gondnokokról, felügyelőkről, presbitériumi tagokról rajzol portrékat, illetve lelkészeink is elmondják, hogy az ő számukra mit jelent a támogatásuk.

– A könyv egyrészt bemutatja e sokrétű, felelősségteljes munkát, másrészt kedvet is csinál, bátorít. Szerkesztőként önt milyen szempontok vezették?

– Szerettem volna előtérbe helyezni – s ebben a szerzők partnerek lettek –,hogy a presbiter miképpen lehet példakép. Ha jól tölti be szolgálatát,  akkor föl tud rá nézni a gyülekezet. Ezen túl a presbiter, a felügyelő, a kántor, a gondnok és a többi nem lelkészi szolgáló valójában egyfajta „utazó nagykövete” a gyülekezetnek, az egyháznak. Velük találkozhatnak a hétköznapokban, általuk tudhatják meg a társadalom tagjai, hogy milyen emberek tartoznak egy-egy gyülekezethez. Az evangélikus egyház egyik sajátossága, hogy nyitott, vagyis képet ad önmagáról, látható, milyenek azok az emberek, akik ebbe az egyházba, a gyülekezetekbe hívogatnak. Azért teszik, mert erre elhívást éreznek. Kimondhatjuk: múlhatatlanul fontos a lelkészi szolgálat mellett a nem lelkészek szolgálata is, hiszen éppen az utóbbiak azok, akiknek nagyon széles az „érintkezési felületük” a környezetükben élőkkel. Hihetetlen vonzerő az, ha minél több olyan nem lelkészi szolgálattevő van a gyülekezetben, aki a saját környezetében mutatja meg hívő keresztény, evangélikus életét. Ezt látva a kívülállók kíváncsiak lesznek: milyen közösségbe jár az, aki így él?

– Megszólalnak nők és férfiak, fiatalok és idősek egyaránt. Mit árul el gyülekezeteinkről a generációk egymáshoz való viszonya?

– Fontos, hogy legyenek fiatalok a presbitériumokban. Erre jó példák vannak egyházunkban. Ám az is alapvető, hogy az idősebbek is jelen legyenek élettapasztalatukkal, bölcsességükkel. Érdekes, hogy a könyvben az idős szerzők rendkívül elismerően szólnak a fiatalokról, a fiatal szerzők pedig tisztelettel beszélnek az elődökről, az idősebbekről. Ebben semmilyen szerkesztői irányítás nem volt, egyszerűen így írták meg a szerzők. A tisztségviselők nem csupán „elviselik egymást”, hanem igényt tartanak egymás jelenlétére. A gyülekezet közösségének és munkájának is jót tesz, ha a különböző generációkhoz, illetve mindkét nemhez tartozók egyaránt képviselve vannak.

Vallalom konyv Luther Kiado– Kortársaink sorait olvasva a keresztény szimbólum vízszintes és függőleges szára rajzolódik ki előttünk. Kapcsolódunk egymáshoz itt a földön és mindannyian együtt az Úristenhez.

– Ez a kettős kötődés a nem lelkészi szolgálat alapja. Az ifjúság akkor lesz élő a gyülekezetben, ha kötődnek egymáshoz, és hozzák a többi fiatalt is. Ugyanakkor nem elég, ha csak egymáshoz kötődnek, vagy baráti a légkör. Az a kérdés, hogyan tud elmélyülni valaki az egyéni hitében, és ezt mennyire segíti az egymáshoz való kapcsolódás. A vallomásokban többen megosztják az olvasókkal, hogy amikor megérkeztek a gyülekezetbe, elég hamar kaptak szolgálati lehetőséget. Talán nem volt elmélyült hitük, ám éppen e beépülés során lett egyre mélyebb az ismeretük, a tapasztalatuk a saját hitükkel kapcsolatban is. Ekkor pedig már arról beszélnek, milyen mélyen kötődnek Jézus Krisztushoz. A vízszintes kapcsolati rendszer fontos eleme a gyülekezetnek. Ha ez nincs meg, akkor üresek a templomok, vagy nincs erő a gyülekezetben. S legalább ennyire fontos a függőleges kapcsolati rendszer. Erről az árulkodik a legjobban, hogy szinte kivétel nélkül minden szerzőnk szólt – bár a felkérő levélben ez nem volt benne – a személyes hitéről, Jézus Krisztussal való élő kapcsolatáról, hívő evangélikus életéről is. Nagyon komoly hitélményekről olvashatunk. Van, akinél nehezebb életút vezetett az egyházba, másnál könnyebb, és az is izgalmas, ha valaki a szakmai életútján keresztül érkezett meg.

– Őszinteséget sugároz, hogy nagyon sok a kérdés az írásokban. A lelkész azt kérdezi, vajon lesz-e majd embere, szolgáló csapata öt-tíz év múlva. A nem lelkészi szolgálattevők pedig azt vizsgálják, jól végzik-e a szolgálatukat.

– A hat évvel ezelőtti, hasonló felépítésű kiadványunk, a Miért (ne) legyek lelkész? jóval statikusabb kötet. Abban elmondjuk, mit jelent a lelkészi szolgálat, itt viszont valóban kérdések sorozata áll előttünk. Úgy vélem, és pályám során is azt tapasztaltam: a gyülekezeti életformának egyik legfontosabb kelléke, hogy feltehessük a kérdéseinket. Társadalmi, politikai ügyekben eltérő állásponton lévő emberek a gyülekezet közösségében egymáshoz kapcsolódva, nyíltan beszélhetnek. A gyülekezet presbitériuma akkor tud igazán hatékony lenni, ha különböző gondolkodású, mentalitású, kisebb-nagyobb kérdésekben másként gondolkodó emberek tudnak egymással beszélgetni. Az a jó, ha a presbiteri ülések, a gyülekezeti beszélgetős alkalmak „megengedik”, hogy bárki feltegye a számára aktuális kérdést. Szükség is van erre, hiszen sokszor úgy érezhetjük: nincs türelmünk egymáshoz. De gyülekezet nem teheti meg azt, hogy ne legyen elég türelme a meghallgatáshoz, mert akkor nagyon messzire tévedt a jézusi útról! Ez küldetés is egyben: a felügyelőnek, gondnoknak, pénztárosnak, presbiternek, kántornak az a feladata, hogy a lelkészi munkát segítse, erősítse. Azt kell elérni, hogy mindenki otthon érezhesse magát, nyugodtan, a másikkal törődve. Persze a lelkész iránt is gyakorolni kell a türelem és a meghallgatás erényét, hiszen óriási szüksége van a támogatásra.

– Vállalom – határozott cím, de kiknek szól leginkább a kötet?

– Amikor Antal Bálinttal, a Luther Kiadó igazgatójával beszélgettünk, eldőlt: ne a tisztújítás technikai kérdései álljanak a középpontban. Adjon inkább lelki bátorítást, támogatást, hogy minél többen vállalják a szolgálatot az egyházban. A hatévenkénti választások során a gyülekezet, az egyház megújulhat. A könyvet multifunkciósnak szántuk: adható annak a kezébe is, akit a gyülekezet aktívabbnak szeretne látni, hiszen ő erőt meríthet mások példájából. A másik lehetőség, aminek már tanúja is voltam: a gyülekezeti presbitériumok tagjainak adták ajándékba. Kapható hozzá emléklap is. A könyv végén található írásaimban a hála, a szeretet szavait igyekeztem megfogalmazni azok felé, akik az idei évig végezték a szolgálatot. A vallomásokban egyébként a leköszönés kultúrája is megjelenik szép példákon keresztül: láthatjuk, hogy előd és utód felügyelő egymást megbecsülve szólal meg. Végezetül célunk az is, hogy a gyülekezeti tagok több mindent lássanak arról, milyen lélekkel, érzésekkel, gondolatokkal élnek azok, akik állandóan láthatók a gyülekezet élén. Értékes protestáns hagyományunk, hogy a gyülekezet civil rétege is hordoz felelősséget azáltal, hogy lehetősége van beleszólni, kik vigyék tovább a szolgálatot. Legyen bátorítás a könyv, hogy megtudják a fia­talok is: erre lehet számítani, amikor át kell venni a stafétát az idősektől. Szeretnénk megmutatni: van értelme nem lelkészként a gyülekezetben szolgálatot vállalni, és igyekszünk a kötettel ehhez kedvet is ébreszteni.

* * *

Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. május 19–26-i 89. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​​​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Evélet banner 2024-23-24

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső