Skip to main content

2024. február 28. 12:40

„Nem akarok a legokosabb lenni a pályán”

Berke Balázs, 2023 legjobb labdarúgó-játékvezetője dicsérő szavakról és a közösségekről

A hazai labdarúgóklubok edzői és vezetői 2023-ban is Berke Balázst választották meg az év játékvezetőjének, ezzel zsinórban negyedszer bizonyult a legjobbnak. A februárban negyvenedik születésnapját ünneplő játékvezető abból a szempontból is jó évet tudhat maga mögött, hogy nemzetközi mérkőzéseken, így korosztályos válogatott-találkozókon és az Európa Konferencia Ligában is fújhatta a sípot.

20240128 Berke Balazs interju foto Magyari Marton

– Mit jelent önnek, hogy a csapatok edzői, a klubok vezetői választották meg négyszer is a legjobb játékvezetőnek?

– Amellett, hogy a szakmai vezetőink is értékelnek minket, kielemzik minden meccsünket, nagyon fontos számomra a pozitív visszajelzés, ami abból a közegből érkezik, amelyikben a munkámat végzem.

– Milyen út vezetett odáig, hogy a játékvezetői mezén a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA jelvénye szerepelhet?

– Labdarúgóként a Zala megyei bajnokságban játszottam, de idővel beláttam, hogy a focit nem feltétlenül kellene magasabb szinten erőltetnem. Ugyanakkor a futballközegtől nem akartam elszakadni, így elhatároztam, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát. Ennek a döntésnek részben az ágyazott meg, hogy egyszer, amikor a falum, Sand csapata edzőmeccset játszott, nem volt, aki levezesse a meccset. Végül én fogtam meg a sípot, és önkéntes játékvezetőként egész jól lehoztam a mérkőzést. Nem tántorított el a bíráskodástól édesapám sem, aki az NB III.-ig vitte játékvezetőként. Azt mondta, próbáljam ki, és ha tetszik, lépjek magasabb szintre, de ha megmarad hobbinak, hétvégi időtöltésnek, azzal is jól járok. 2003-ban letettem a játékvezetői vizsgát, az első hivatalos jelenésem 2005-ben volt, amikor partjelzőként működtem közre a Zalaszentgrót–Police-Ola-mérkőzésen. Innen indulva lépkedtem egyre feljebb, az NB I.-ben először egy Siófok–Újpest-mérkőzésen bíráskodtam 2011. július 30-án. 2013 óta vagyok hivatásos játékvezető.

Aki először alkalmazta Magyarországon a videóbírót

– Ez a július 30-a önnél a mérföldkövek dátuma, hiszen napra pontosan tíz évvel később Magyarországon ön alkalmazta először a videóbíró-rendszert, amikor egy büntetőgyanús esetet visszanézve megítélt egy tizenegyest a Paks–Mezőkövesd NB I.-es mérkőzésen. Ez a technikai újítás milyen hatással van a játékvezetésre?

– Némi terhet levesz rólunk annak a lehetősége, hogy az eredményt befolyásoló eseteknél segítenek a videós kollégák, és én is megnézhetem a visszajátszásokat. Sokszor jogosan éri kritika a VAR-t, vagyis a videóbíró-rendszert, de ha jól használják, akkor összességében az igazságosabb játékot szolgálja. Ugyanakkor arra ügyelek, hogy az egyéniségemet, a játékvezetői felfogásomat mindez ne ölje ki belőlem. Nem várok arra, hogy mások mondják meg, milyen döntést kell hoznom. Amit látok, azt megítélem; ha tévedtem, akkor kijavítom.

– Mit gondol, a játékvezető Berke Balázsnak lett volna dolga a megyei bajnokságban focizó Berke Balázzsal?

– Az biztos, mert bizony előfordult, hogy játékosként nem tudtam viselkedni. Amikor Nagykanizsán a bírókollégák egy eseményen szembesültek vele, hogy én is játékvezetőnek készülök, néhányan fogták a fejüket, hogy mit keresek ott. Azóta talán választ kaptak erre a kérdésre.

20240128 Berke Balazs interju foto Magyari Marton 2– Milyen a jó játékvezető?

– Egyrészt osztom azt az általános vélekedést, hogy a jó játékvezető az, aki gyakorlatilag észrevétlen tud lenni az egész meccs alatt, másrészt pedig meggyőződésem, hogy a jó futballbíró a pedagógia, a pszichológia, a kommunikáció eszközeit jól használva partnerként, valóban sporttársként tekint a játékosokra. Van olyan labdarúgó, aki egyszer egy meccs előtti pályabejárás alkalmával elmondta, hogy mindig örül neki, amikor megtudja, hogy én fogom vezetni a meccsüket, mert úgy beszélek vele, mint partnerrel, és ezt akkor is érzi, amikor kicsit szigorúbban mordulok rá egy szabálytalanság után. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy a pályafutásom elején előfordult, hogy ha nem is tudatosan, de tényleg némi felsőbbrendűséget sugározva vezettem meccset – nem működött.

– Egyházunk elnök-püspöke, Fabiny Tamás a lelkészi szolgálattal összefüggésben azt mondta, „sok lelkésznek változtatnia kellene a stílusán, mert az nem jó, ha valaki a Luther-kabáttal együtt egy tekintélyelvűséget sugárzó papi szerepet is felvesz”. Ezek szerint az sem jó, ha a bírói mezzel együtt vesz magára tekintélyelvűséget a játékvezető?

– Egyáltalán nem szerencsés. Tényleg nem akarom azt hinni és azt sugározni, hogy a bírói mezt és a jelvényt felvéve mások felett állnék. Persze határozottnak és következetesnek kell lennem, de lényeges, hogy ezt partnerként tegyem, amibe belefér egy-egy jó szó a játékosok felé.

– Előfordult-e, hogy meccs közben megdicsért egy-egy játékost?

– Például egy komolyabb szabálytalan megmozdulás után azt mondom az adott játékosnak: „Uram, ezt most itt befejezte!” Aztán tíz perccel később, egy ígéretes kapura lövés után megjegyzem neki, hogy „látja, ha nem velem foglalkozik, akkor ilyen szép dolgokat tud csinálni”.

– A bíró közbelép, ha a játékos hibázik. De mi van akkor, ha a játékvezető a meccs közben arra jut, hogy egy adott szituációt rosszul ítélt meg?

– Velem is történt már ilyen. Félpálya környékén nem állítottam meg a játékot egy szabálytalanság után. Miután ez tudatosult bennem, az érintett játékosnak később odaszóltam, hogy igaza volt, hibáztam, le kellett volna fújnom. Ebben a helyzetben mi a jobb? Csak azért is szembemenni azzal, amit mindenki látott, vagy elismerni a hibát, egyúttal arra ösztönözve magam, hogy még jobban figyeljek? Egy UEFA-továbbképzésen a korábbi kiváló angol játékvezető, David Elleray azt mondta nekünk, hogy soha ne akarjunk a legokosabbak lenni a stadionban, mert az mindig botrányhoz vezet. Ez egy nagyon fontos és jó tanács, igyekszem is beépíteni a bíráskodásomba.

Együtt élve a közeggel

– A gyakorlatban hogyan kell nem a legokosabbnak lenni?

– Mondok egy példát: kimegy a labda az oldalvonalon. Úgy ítélem meg, hogy a kék csapat jön bedobással, de közben odafut a piros csapat játékosa, felveszi a labdát, és látom, hogy a kék csapat nem tiltakozik ez ellen. Ebből kiderül, hogy a két csapat gyakorlatilag eldöntötte, hogy ki jön bedobással. Félreértés ne essék, ez nem gyakori eset, de arra jó példa, hogy hasznos a játékvezetés minősége szempontjából, ha együtt élek a közeggel, amiben a játék zajlik. 

– Van olyan mérkőzés, amelyet nagy jelentőségűnek tart az előmenetele szempontjából?

– Ilyen mérföldkő volt számomra a 2018. szeptemberi Fradi–Videoton-meccs, amivel igazán elfogadtattam magam. A Ferencváros stadionjában egyébként is elég komoly nyomás van a bírókon, de ráadásul akkor ez a két csapat volt a legesélyesebb a bajnoki címre, tehát ezért is kiemelt jelentősége volt a meccsnek. Akkor Puhl Sándor [négyszer is a világ legjobb játékvezetőjének választották – a szerk.] döntött a bíróküldésről, ő pedig úgy volt vele, hogy nem érdekli a rutintalanságom, bedob a mély vízbe, aztán kiderül, mi lesz. Az idő azt igazolta, hogy nem fulladtam bele a mély vízbe, hiszen annyira jól sikerült ez a meccsem, hogy ezután évekig szinte minden Fradi–Videotont én vezettem, gyakorlatilag specialistája lettem ennek a párharcnak. 

– Fradi–Újpest?

– Ez az a derbi, ami hangulatában, a felfokozott várakozásban semmi más magyarországi meccshez nem hasonlítható. Ez akkor is így van, ha a két csapat távol áll egymástól a tabellán. Egy ilyen hangulatú meccsre nem kell külön üzemi hőmérsékletre hozni magunkat, mint amikor, mondjuk, ötszáz vagy ezer néző van egy stadionban. A Fradi–Újpesten már az öltözőben, a játékoskijáróban hallod a tizenöt-húszezer szurkoló morajlását, érzed a felfokozott izgalmat – ahogyan a játékosok, úgy a játékvezetők is az ilyen meccseket szeretik a legjobban.

– „A lelátók népe” olykor igen szabadszájúan tud hangot adni a nemtetszésének, a bírókat sem kímélik. Önre ez milyen hatással van?

– Az ilyen bekiabálásokat, szurkolói rigmusokat a helyükön kell kezelni. Nem azt mondom, hogy a kritikára egyáltalán nem kell figyelemmel lenni, de olyan nagyon nem is tudok foglalkozni ezzel, annyira benne vagyok a meccsben. A koronavírus-járvány idején vezettem zárt kapus Fradi–Újpestet, az üres lelátókról nyilván nem szidott senki, de inkább kiabáljanak be a szurkolók egy telt házas meccsen, mint hogy kongó stadionban kelljen a sípot fújnom.

20240128 Berke Balazs interju foto Magyari Marton 3

– A stadion hangulatát, a szurkolók aktuális vérmérsékletét alapvetően befolyásolhatja, a játékvezető hogyan vezeti meccset, ami pedig függ attól, hogy milyen viszonyt tud kialakítani a pályán a csapatokkal. Játékvezetőként mennyire kell alkalmazkodnia egy-egy játékos személyiségéhez?

– Igyekszem tekintettel lenni az egyes játékosok habitusára és ennek megfelelően eltérő stílusban kommunikálni velük, ha szükséges, szóban fegyelmezni.

Feltöltődni lelkileg, szellemileg

– Minthogy az evangélikus sajtó számára készül ez az interjú, nem nehéz kitalálni, hogy kötődik az egyházunkhoz. Mit jelent önnek evangélikusnak lenni?

– Számomra már gyerekkoromban is természetes volt, hogy vasárnap elmegyünk istentiszteletre a sandi evangélikus templomba. Soha nem éreztem, hogy azért vagyok ott, mert kötelező elmenni a szüleimmel, szívesen jártam az alkalmakra. Már akkor is értékeltem, hogy közösségben lehetek, legyen az istentisztelet, hittanóra vagy éppen a nyári evangélikus tábor. Hálás vagyok érte, hogy – bár Budapesten élünk – a gyermekeim örömmel mennek minden évben a nagykanizsai evangélikus táborba, illetve ahogy annak idején én, úgy most ők is szerepelnek a gyülekezet karácsonyi műsorában.

– Hivatásos labdarúgó-játékvezetőként a hétvége önnél nagyüzemnek számít. Jut ideje a hitéletét közösségben megélni?

– Amikor lehetőségem van rá, a családommal a Deák téri evangélikus templomba járunk istentiszteletre. A kötődésünket ehhez a gyülekezethez egyébként az is erősíti, hogy a gyülekezet jelenlegi igazgató lelkésze, Smidéliusz Gábor volt az eskető lelkészünk. Szeretem átélni az igehirdetéseket, gondolkodni arról, amit a lelkész átad nekem a szószékről. Szükségem is van ezekre az alkalmakra, az egyébként nagyon pörgős, edzésekkel, belföldi és külföldi utazásokkal tarkított életemben kiemelt jelentősége van annak, hogy a mindennapi életből kiszakadva elmehetek a templomba, és feltöltődhetek lelkileg, szellemileg.

* * *

Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 28. – február 4-i 89. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Evélet banner 2024-23-24

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső