Skip to main content

2024. január 2. 9:15

Minden téren legyünk önazonos keresztények!

Interjú Fabiny Tamás püspökkel

A tanítás tisztaságából nem engedhetnek, de hivatásukat tekintve „bárányszagúvá” kell válniuk a lelkészeknek – hangsúlyozza Fabiny Tamás, egyházunk elnök-püspöke, az Északi Evangélikus Egyházkerület lelkészi vezetője. A népszámlálás adatai pedig azt mutatják: megoldást kell találni bizonyos strukturális és szemléletbeli hibákra. Évértékelő-évindító interjúnkban tervekről és reményekről is beszélgettünk.

20240114 Fabiny Tamas interju foto Magyari Marton 2

– Hogyan értékeli az előző évet az Északi Egyházkerület lelkészi vezetőjeként?

– Örömteli, hogy számos központi eseményt megtarthattunk, miután a koronavírus-járvány rendezvényekben ínséges évei után újra felpezsdült az élet az egyházkerületben. Ilyen volt a nagyon jól sikerült, generációkat megmozgató missziói napunk Csömörön és a balatonszárszói munkaévkezdő lelkészkonferenciánk. Ide kapcsolódik, hogy idén országos lelkészkonferenciát szervezünk mind a három kerület és a határon túli testvérek részvételével. Külön konferenciát, lelkigyakorlatot tartottunk az egyházkerület teológushallgatóinak. Számítunk az ő szolgálatukra, ennek jeleként több hallgató is bekapcsolódott az egyházkerület mindennapi munkájába. Jelentős esemény volt még, hogy Piliscsabán felszenteltük az új templomot, letettük a kelenföldi evangélikus óvoda alapkövét, valamint 2022 – Sátoraljaújhely és Aszód – után orgonák újultak meg Gödöllőn, Sámsonházán és Péteriben is.

– Mely területeken lát problémákat, milyen feladatok várnak megoldásra ebben az évben?

– A népszámlálási adatok tükrében is látható, hogy számos kis gyülekezet önállósága veszélybe került. Bármilyen fájdalmas, több helyen is szükséges lesz kijelölni a társítás vagy összevonás irányát. Ugyancsak negatívumként említhető, hogy az egyházkerület két pólusra rendeződik: a jobb módú, az egyháztagok iskolai végzettsége és a munkalehetőségek szempontjából előnyösebb helyzetben lévő budapesti és főváros környéki, valamint a gazdasági válság, munkanélküliség, kriminalitás által erősen hátráltatott északi, északkeleti területekre, elsősorban a Borsod-Hevesi és a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeteire. Mindezek mentén is van üzenetértéke annak, hogy az Északi Egyházkerület missziói napját idén Miskolcon tartjuk meg.

20240114 Fabiny Tamas interju foto Magyari Marton 5– Az országon belüli gazdasági egyenlőtlenségből fakadó problémákon, ha egyházunkat tekintjük, hogyan lehet enyhíteni?

– Úgy, hogy az erősebbek támogatják a gyengébbeket. A lelkészek közötti kapcsolatok révén nem hivatalos, de a gyakorlatban létező testvérgyülekezeti párok alakultak ki. A támogatásra jó példa, amikor a jobb módú gyülekezet szervezésében közösen tartanak konfirmandustábort. Kicsit hazabeszélve említhetem a budavári gyülekezetet, ahol az áldozati vasárnap általában jelentős bevételének egy részét a presbitérium által kiválasztott gyülekezet támogatására szánjuk, illetve a budavári evangélikus szabadegyetem perselypénzét is minden évben egy távoli kis gyülekezet megsegítésére ajánljuk fel.

– A népszámlálás adataiból milyen tanulságokat vont le az egyház vezetése?

– Sokakat meglepett, hogy önkritikus nyilatkozatot adtunk ki, és nem próbáltunk egyfajta „számháborús menekülésbe” fogni, nem igyekeztünk bizonygatni, hogy igazából jól mennek a dolgok – amit az adatok mutatnak, az sajnos igaz, és ez a mi felelősségünk. Nem szeretnénk a lelkészeket okolni a híveink számának csökkenése miatt, többségük ugyanis erőn felül teljesít, ugyanakkor bizonyos strukturális és szemléletbeli hibák biztosan megoldásra várnak. Azt látni kell, hogy az itthon sokat kárhoztatott nyugati szekularizáció elérte a mi régiónkat is, erre pedig új válaszokat kell adni. Megértéssel fogadom, ha valaki kritizálja a nyugati társadalmakat, mert én is kritizálom. A nyugati egyházak valóban sok engedményt tettek a korszellemnek. Föl kell készülni arra, hogy a korszellem előbb-utóbb nálunk is engedményeket fog követelni az egyházaktól, ezért a hitvallásunkban tisztának kell lennünk. Kiemelt jelentőséget kap a bibliaismeret, a reformáció történetének az ismerete; elengedhetetlen, hogy ezeket az örökségeinket megőrizzük, bármilyen újításon gondolkodunk is el.

– Milyen kérdésekre kell választ adni, és mik lehetnek ezek a válaszok?

– Lehet igazságuk azoknak, akik szerint káros, hogy a politikában, közéletben sokan nem feltétlenül hitelesen hivatkoznak a kereszténységre, hiszen mások azt mondják erre: „Köszönöm, ha ez a kereszténység, akkor ebből nem kérek.” Vagyis lejáratják a szót és azt, amit jelent. Mindezek mellett hangsúlyozom, hogy inkább a magunk számára kell levonni a következtetéseket és meghatározni, mit tehetünk a gyarapodás érdekében. Ebben kiemelt szerepe van a gyülekezetplántálásnak, ami ragyogóan működik egyházkerületünkben Szentendre környékén. Talán lassabban hozza majd meg a gyümölcseit Csömörön és a környező településeken, Kerepesen, Kistarcsán, de éppen a népszámlálási adatok mutatták meg, hogy érdemes ezt a munkát folytatni. Fontos továbbá, hogy az országos missziói lelkész és az egyházkerületi missziói lelkész is tevékenyen részt vegyen a gyülekezetplántálási koncepció elkészítésében.

– Szükséges az egyháznak változtatnia az evangélium átadásának módján, valamelyest igazodni a kor kihívásaihoz?

– A tanítás tisztaságából semmiképpen nem engedhetünk, ugyanakkor meglátásom szerint sok lelkésznek változtatnia kellene a stílusán, mert az nem jó, ha valaki a Luther-kabáttal együtt egy tekintélyelvűséget sugárzó papi szerepet is felvesz. Jobban kell ismernünk a híveinket, ehhez pedig a pásztoroknak „bárányszagúnak” kell lenniük, és akkor az igehirdetéseik is sokkal hitelesebbek lesznek. Az evangélium tisztaságát szem előtt tartva nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a politikai kereszténységgel átitatott vallásosság nyomán felütötte a fejét az új pogányság, amelyik a nemzeti kérdést összekeveri a hittel, és hitvallásosan beszél magyarságról. Legyünk derék magyarok, de ne keverjük össze a nemzetet és a hitet – ez nagyon fontos!

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – hangzik az év igéje [1Kor 16,14] mint egyházunk lelki fókusza erre az évre.

– Ebben az igében az agapéról, vagyis a legmagasabb rendű isteni szeretetről van szó. A hangsúlyt most mégis a „minden” szóra tenném, ráirányítva a figyelmet, hogy a vallásos élet ne csak egy része legyen a mindennapjainak, hanem összhangban álljon egymással a munkánk és az istentiszteletünk; az egyéni életünk és a közösségi életünk; a hivatásunk és a hobbink. A keresztény, evangélikus emberek mindezek mentén legyenek önazonosak, és ne csak a hét egy napján, hanem mindennap és mindenben. Fontos, hogy mindez ne csak az egyházi életre legyen érvényes, hanem a világban is tudjuk sugározni ezt a szeretetet.

– Ez az esztendő egyházunkban az ifjúság és az elköteleződés éve. Püspök úr milyen teendőket lát ezzel kapcsolatban?

– Az ifjúságról csak úgy érdemes beszélni, ha őszintén bevalljuk, hogy hány gyülekezetben nincsen ifjúsági munka. Nagyon határozott üzenetként szeretném az érintett gyülekezeteket ráébreszteni arra, hogy egy működő gyülekezet egyik legfontosabb ismérve az, hogy nemcsak papíron, hanem ténylegesen jelen van az életükben az ifjúsági munka! Nagyon szeretném, ha az év eleji és az év végi adatok összevetése arra mutatna majd rá, hogy előreléptünk ezen a területen. Ez is adja az alapját, hogy teljesülhessen az a központi alapelv, miszerint a különböző testületek tagjainak legalább a húsz százaléka fiatal, vagyis a megválasztása pillanatában harminc év alatti legyen. Az idén esedékes tisztújítás kapcsán ennek kiemelt jelentősége lehet, és nemcsak a gyülekezeti presbitériumok szintjén, hanem akár a zsinatig menően is.

– Ön februárban hatvanöt éves lesz, de a nyugdíjkorhatár betöltése után még két évig szolgál az egyházkerületben. Miért tartotta fontosnak, hogy éljen ezzel a lehetőséggel?

– Vannak még elvégzendő feladataim, és ehhez érzem is magamban a szellemi, lelki és fizikai erőt. Tizennyolc éve választottak püspökké, így – ha Isten is úgy akarja – bő két év múlva húszéves püspöki szolgálattal tudom majd lekerekíteni a munkámat. Az elnök-püspöki tisztet ugyanakkor ősszel leteszem, így hét év után újra intenzívebben foglalkozhatok majd az Északi Egyházkerület ügyeivel.

– A Lutheránus Világszövetség tavaly megválasztott alelnökeként is várnak önre feladatok.

– A megbízatásom 2030-ig, az Ágostai hitvallás kihirdetésének ötszázadik évfordulójáig tart. Ezt legalább annyira fontosnak érzem egyébként az egyháztörténelemben, mint 1517-et, a reformáció mozgalmának életre kelését, hiszen 1530-ban már a hitvallásos evangélikusság bontott zászlót.

– Az Év könyve 2023 szavazáson a legjobb tíz közé került a Júdás, az elveszett tanítvány című könyve. Minek tulajdonítja ezt a jó fogadtatást?

– A Júdás-téma választása kicsit provokatív, ennélfogva kockázattól sem mentes volt. Teológiai határokat feszegettem a könyvben, hiszen olyan evidenciának tűnő kérdéseket tárgyaltam újra, mint az üdvösség és a kárhozat; Isten kegyelme és az ember szerepe; Jézus irgalma és az emberi sorsa vagy például a zsidó–keresztény viszony. Nem udvariasságból mondom, mert ez tényleg így van: a siker nagyon jó csapatmunka eredménye, a képszerkesztőtől a szöveggondozóig, a marketingmunkatárstól a Luther Kiadó igazgatójáig mindenki odaszánta magát.

20240114 Fabiny Tamas interju foto Magyari Marton 6

– Hatalmas nyilvánosságot kapott az aktív eutanáziáért küzdő Karsai Dánielnek írt levele. Miért érezte fontosnak, hogy írjon neki?

– Karsai Dánielnek a strasbourgi bíróságon elmondott beszéde egy szenvedő ember küzdelmét fogalmazta meg számomra, amiről egy bibliai ige is eszembe jutott Jób könyvéből: „…szeretetre van szüksége a szenvedőnek…” [Jób 6,14] Egy lelkiismereti hang alapján éreztem belső késztetést arra, hogy írjak neki. Karsai Dániel ezután felhívott, és elmondta, hálás a levélért és azért is, hogy imádkozom érte. Igyekeztem ajtót nyitni felé, amin keresztül az Isten szeretetéről tudok tanúskodni.

– Sokan mintha olyat is beleláttak volna az ön levelébe, ami a szöveg alapos értelmezése szerint nem vagy nem úgy szerepelt.

– Az aktív eutanáziát nem tudom támogatni, és erről nincs is szó a levélben – ez a gondolataimnak a félreértelmezése. Emberi módon látom Dániel sorsát, és püspökként felelősséget érzek iránta, ezzel összefüggésben pedig támogatom a kérdésről szóló társadalmi vitát. Szerintem fontos üzenet, hogy az emberek igénylik az egyháztól a nem doktriner, hanem adott esetre, konkrét személyre vonatkozó megszólalásokat. Vannak, akik szerint azért feszegetem a határokat, mert szeretek valami nagyot mondani, de én arra kérek mindenkit, az egyház népét különösen, hogy higgyék el, én elsősorban igehirdető, lelkipásztor vagyok. Ugyanakkor ha alkalmam adódik megszólalni a világi nyilvánosság előtt, akkor bízom abban, hogy az ismertség lehetőséget ad arra, hogy a lelki üzenetemre olyanok is odafigyeljenek, akik nem jönnek el a templomba, nem hallgatnak a rádióban evangélikus istentiszteletet. A közügyekben való megszólalás lehetőségét a misszió eszközének is tekintem.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-13-14
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső