Skip to main content

2024. február 20. 9:20

Legyetek egymás társai, legyetek egymás segítői!

Az Erős Vár díjas Bonnyai Sándor a gyerekkori mintáról és a cselekvő szeretetről

„Világossá vált számomra, hogy a szeretet köré épült közösség azért van, hogy cselekedjen egymásért. Hitem szerint a gondviselő Isten mindenkiben elhelyezte a jóra való cselekvést, tehát a jóra vagyunk elhíva” – fogalmazott az Evangélikus Életnek adott interjújában Bonnyai Sándor, aki 2023 decemberében vehette át az Erős Vár díjat. A békéscsabai Mentálhigiénés Egyesület fiatal intézményvezetője beszélt arról is, milyen az élet egy kárpátaljai cigánytáborban, és kiderül az is, számára mit jelent a mindennapi megtérés, és hogyan éli ezt meg.

20240114 Bonnyai Sandor interju foto Bonnyai Sandor archivumabol

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – így hangzik egyházunkban a 2024. év igéje. Pál apostol szavaihoz is kapcsolódik a gondolata, amit Budapesten, a Bécsi kapu téri templomban osztott meg a jelenlevőkkel, miután átvette az Erős Vár díjat: „A gondviselő Isten nem azért adta nekünk a szeretet és a reménység szívét, hogy önmagunk dédelgetésére használjuk.” Hogyan van jelen ez a cselekvő szeretet az ön életében?

– Már kisgyermekkoromtól kezdve megtapasztalhattam, hogy milyen egy szeretetközösségben élni. Négyen vagyunk testvérek, de nem mindig hatan ültünk az asztalnál a szüleimmel, mert ők úgy voltak vele, hogy ahol hat ember számára van étel, ott juthat egy hetediknek, nyolcadiknak is. Gyermekotthonok kis lakói karácsonyoztak nálunk, mi a saját játékainkat adtuk nekik ajándékul. Nem azokat, amiket már amúgy sem használtunk, hanem azokból válogattunk számukra, amik még nekünk is kedvesek voltak. Emlékszem arra is, amikor karácsony előtt a Trabanttal döcögve jártuk a békéscsabai tanyavilágot, hogy rászoruló családoknak adjuk át az ajándékcsomagokat. Ezek az élmények, ezek a pillanatok mélyen belém ivódtak. Ugyanakkor a cselekvő szeretetet megélhettük akkor is, amikor nekünk volt rá szükségünk.

20240114 Bonnyai Sandor interju foto Bonnyai Sandor archivumabol 4

– Ezek az élmények hogyan munkálták ki önben a mostani szolgálatát?

– Világossá vált számomra, hogy a szeretet köré épült közösség azért van, hogy cselekedjen egymásért. Hitem szerint a gondviselő Isten mindenkiben elhelyezte a jóra való cselekvést, tehát a jóra vagyunk elhívva. Ezért keresni kezdtem azokat a lehetőségeket, amelyek által kézzelfoghatóvá formálható a szeretet. Ennek számos módja van: ilyen lehet például a gyűjtések nyomán összeállított csomagok célba juttatása a Karácsonyi angyalok akció keretében; lehet úgy is, hogy a segítésre elhívást érző nyugdíjas pedagógus nehéz sorsú gyermeket korrepetál, vagy úgy, hogy adománypénzből közösen disznót vágunk a gyerekekkel az árvaház udvarán. Az ifjúsági, kulturális alkalmainkra elviszünk magunkkal gyermekotthonban nevelkedő gyerekeket, együtt játszunk, kemencében sütünk, kézműveskedünk velük. Teret adunk a segítésnek, és én hálás vagyok azért, hogy mindennek a részese lehetek. Amikor egy-egy adománygyűjtésünk alkalmával egy pillanatra megállok, és körbenézek abban a nyüzsgő közegben, azt érzem, hogy most biztos boldog az Isten. Talán csettint is egyet, és azt mondja: „Ez az, erre hívtalak el benneteket, hogy legyetek egymás társai, legyetek egymás segítői.”

20240114 Bonnyai Sandor interju foto Balla Maria

– Az Erős Vár FC által szervezett jótékonysági koncerten Zászkaliczky Anna Eszter úgy konferálta fel önt: „A Kárpátaljához ezer szállal kötődő Bonnyai Sándor”. Hogyan alakult ki ez az erős kapcsolata az ottani magyar közösségekkel? 

– Tíz éve lehetett, amikor a Híradóban láttunk egy tudósítást arról, hogy a kárpátaljai magyarság jelentős része nagyon nehéz helyzetben él, és hogy sok gyereknek nincsenek tanszerei a hamarosan kezdődő tanévre. Anna testvéremmel elgondolkodtunk, mit tehetnénk értük. Felhívtam Szeverényi Jánost, az evangélikus egyház országos missziói lelkészét: „János, te gyakran jársz Kárpátaljára, valóban ilyen nehéz ott a helyzet?” Azt mondta, igen, és azonnal fel is ajánlotta, hogy összeköt engem az ottani református lelkészekkel. Ezután a testvéremmel elkezdtük gyűjteni a tanszereket, majd a barátaink és az ő barátaik is bekapcsolódtak, aminek eredményeként hatalmas mennyiségű tanszeradomány gyűlt össze. Ezt diplomatasegítséggel átjuttattuk a határon, majd kiosztottuk a rászoruló gyermekek között. Ölelgettek bennünket, játszottak velünk, kérdezősködtek, kíváncsiskodtak – akkor ott valami nagyon megfogott bennünket, és tudtuk, hogy ide vissza kell még jönnünk. Ezután elkezdtünk professzionálisabban foglalkozni ezzel, így született meg az országos szintű gyűjtéssé vált cipősdoboz-akciónk.

20240114 Bonnyai Sandor interju foto Bonnyai Sandor archivumabol 2– Milyen körülmények között élnek azok a nehéz sorsú kárpátaljai emberek, akiket önök támogatnak?

– Képzeljünk el egy cigánytábort mintegy háromszáz putrival, amire összesen két kút jut. Egy holland adományból érkezett konténerben működik az óvoda, délután tanoda, hétvégén pedig templomként is szolgál. Ez a harminc négyzetméteres helyiség minden vasárnap megtelik, mert jön Béla bácsi az egy szál gitárjával. Énekel és igét hirdet. A gyerekek ott ülnek a lábai előtt, a felnőttek, az öregek a székeken, és sírva éneklik az új énekeket. Nekem pedig minden egyes alkalom egy újabb megtérés, amikor ott lehetek közöttük.

– Az adományozáson, a lelki plántáláson túl van-e arra lehetőség, hogy a gyerekekben elültessenek egy olyan szemléletet, ami később a mindennapi életben hasznos lehet számukra?

– Mondok erre egy konkrét példát. Egy család nagylelkű pénzadományából gyermeknapot szerveztünk Bótrágyon. Sorversenyeket tartottunk. Azok a gyerekek, akik végigmentek az akadálypályán, kis tallérokat kaptak, amelyeket aztán beválthattak körhintára, trambulinra vagy éppen vattacukorra. Amellett, hogy ez szép élmény volt mindenkinek, a gyerekek megtapasztalhatták: meg kell dolgozniuk azért, hogy utána kapjanak valamit. Az is szép élmény, amikor a putri árnyékában ülve hosszasan beszélgetünk a kamaszokkal a körülöttünk lévő világról, a tanulási, ösztöndíj-lehetőségekről, arról, hogy igenis merjenek hinni magukban, abban, hogy többre vannak elhívatva.

– Bizonyára vannak olyan tervei, amelyeket a közeljövőben szeretne megvalósítani.

– Jó lenne, ha a nehéz sorsú gyermekek számára létrehozhatnánk egy segítői közösséget. Szeretnék biciklitúrát szervezni, körbeülni velük a tábortüzet, szalonnát sütni, gitárkíséret mellett együtt énekelni, sportdélutánokat tartani. Vagy éppen zeneoktatást, művészeti képzést tartani nekik. Jó lenne, ha évente nemcsak négy-öt alkalommal jutnék el Kárpátaljára, hanem még rendszeresebben tudnánk hozzátenni valamit a rászorulók életéhez. Ugyanakkor azt is érzem, hogy a munkahelyi és az otthoni kötelezettségeim mellett nem tudok annyit tenni, amennyire egyébként képes lennék, ezért szeretnék még több társra találni a segítő szolgálatban.

20240114 Bonnyai Sandor interju foto Bonnyai Sandor archivumabol 3

– Minden munkára, tevékenységre jó hatással van, ha abban megélhetünk sikereket is. Önnek mi jelent igazi sikerélményt, mi az, ami újra és újra lökést ad ahhoz, hogy folytassa a szolgálatát?

– Tizenhat éves koromtól kezdve járom a gyermekotthonokat, önkénteskedek, táborokat szervezünk Erdélyben, Kárpátalján és itt, az anyaországban. Ennek a tevékenységnek pedig vannak számunkra is pluszerőt adó eredményei: a gyerekek, akiket régebben táboroztattunk, elmondják nekem, hogy ők is szociális munkások szeretnének lenni, tovább akarnak tanulni, hogy ők is segíthessenek másokon. Hasonlóan ösztönzőleg hat az emberre, amikor egy iskolában a tanító nénik arról számolnak be örömmel, hogy van olyan régi, már felnőtt, egyetemre járó diákjuk, aki rendszeresen visszatér az intézménybe karácsonyi csomagokkal, mert annak idején nagyon megérintette őt a jótékonykodás, amiben ő is részesült. Ilyenkor azt érezzük, hogy valami szárba szökken abból, amit igyekszünk elültetni a gyermekekben. És idesorolom azt az élményt is, amikor meghívást kaptam annak a kislánynak a ballagására, aki harmadmagával a cigánysorról került be Kárpátalja legerősebb magyar középiskolájába. Hatalmas dolog, hogy ez a három roma gyerek ilyen hátránnyal indulva érettségit szerzett ebben a kiváló intézményben. Azt éreztem, hogy semmilyen segítség nem hiábavaló, ez ad erőt most is a szolgálathoz. Mert hozzájárulhattunk, ha csak egy tanszercsomaggal is, az ő fejlődésükhöz, tanulásukhoz, ahhoz, hogy felnőttként jobb életet élhessenek, mint amilyenbe beleszülettek.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 14–21-i 89. évfolyam 1–2. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​​​​​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső