Skip to main content

2024. március 19. 11:40

Istennek nem a lemondásod, hanem a szíved kell

Sportoló lelkészek lélekről, testről, böjtölésről

Milyen hatással van a vasárnapi igehirdetésre egy hétközi erdei futás? Vajon mit ér a böjtölés, ha pusztán formaságok betartásában, vallási szokások követésében merül ki, de híján van annak a lelki tartalomnak, amely az embert közelebb emelheti Istenhez? Elegendő, ha évente csak ebben az időszakban vállalunk lemondást, vagy test és lélek életminőséget javító összhangjához ennél többre is szükség van? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk három rendszeresen sportoló evangélikus lelkésszel, Kondor Péterrel, Ribárszki Ákossal és Szakos Csabával.

20240225 sportolo lelkeszek foto Ribarszki Akos archivumabolAmellett, hogy rendszeresen fut, edzőterembe is jár Ribárszki Ákos, jellemzően saját testsúlyos, magas intenzitású edzéseket végez. A napi testmozgás a koronavírus-járvány alatt vált életének a részévé.

„Megtapasztaltam, hogy sportolás után mennyivel jobb a közérzetem, frissebb vagyok, jobban tudok teljesíteni, hogy a testmozgás jó értelemben véve az egész napomra rányomja a bélyegét” – fogalmaz az Evangélikus Életnek a Pusztavám–Móri Evangélikus Egyházközség lelkésze. Mint mondja, az egészségre gyakorolt pozitív hatásai mellett a sport azért is nagyon hasznos, mert megmutatja az ember határait, alázatra tanít, egyúttal megadja azt a tapasztalatot, hogy akkor is érdemes nekidurálnunk magunkat a feladatainknak, amikor azt érezzük, hogy éppen elakadtunk, nem fog menni, és inkább valami mással foglalkoznánk.

Sportolás és misszió

„Nem mindig jókedvvel húzok futócipőt, vagy indulok el az edzőterembe, néha szívesebben feküdnék a tévé előtt. Ilyenkor bizony rá kell vennem magamat, hogy csináljam. De csinálom, mert tudom, hogy ezzel jót teszek magamnak. Ennek a fizikai síkon szerzett sikerélménynek a tapasztalatát át tudom ültetni a lelkészi szolgálatomba is, amikor nehezebben ülök neki egy igehirdetés megírásának, vagy éppen készülök a hittanórára. Ebben a formában is tetten érhető az a Pál apostoli gondolat, hogy »a test a lélek temploma«, ami arra indít engem, hogy a lelkem mellett a testemet is gondozzam, hiszen a szolgálatom minőségére van befolyással a fittségem, az egészségi állapotom” – foglalja össze test és lélek kapcsolatát Ribárszki Ákos.

A rendszeres testmozgás egy másik pozitív hozadékáról szólva elmondja: „Lelkészként hajlamosak vagyunk beragadni a saját közösségeinkbe, a gyülekezeti életünkbe, miközben a sport révén olyan emberekhez is eljuthatunk, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs az egyházzal, a hitélettel, nem találkoztak az evangéliummal.

Ennek jellemző, egyben vicces példája, amikor az edzőteremben egy fiatalember egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az a hivatásom, ami, mert valami egészen más kép élt benne a lelkészekről. Egy nagydarab testépítő srác pedig azt mondta el nekem, hogy bár a feleségével már több éve házasok, csak polgári szertartásuk volt, és az évfordulójukra időzítve a kapcsolatukat szeretnék templomban Isten előtt szentesíteni. Ez annak példája, hogy a sportolás terei a misszió terepeivé is tudnak válni.”

Ribárszki Ákos áldásként tekint rá, hogy családjával együtt a Vértes lábánál élhet, ahol a közeli erdőben lehetőségük van rácsodálkozni a teremtett világra, felfedezni azt, hogy mennyi éltető szépség veszi őket körbe.

„Előfordul, hogy amikor a hét közepén a vasárnapi prédikációra készülve az igehirdetési igén járnak a gondolataim, a feleségem – aki hittanár szakot végzett – azt mondja: »Gyere, fussunk egyet az erdőben!« Elindulunk, közben beszélgetünk az igéről, elmondom, hogy engem mire indít, majd ő megosztja velem a meglátásait, ötleteit. Ez pedig azt eredményezi, hogy a testünk, a lélek templomának gondozása által is születik meg az a gondolatfonal, amit aztán vasárnap a Szentlélek munkája által, az igehirdetés formájában éltető üzenetként fogadhat be a gyülekezet.”

Meditáció a vízben

A Bakonytamási Evangélikus Egyházközség lelkészének, Szakos Csabának az életében gyerekkora óta jelen van a sport. Olyannyira, hogy bár a teológia iránti elköteleződése is erős volt, felmerült benne annak lehetősége, hogy földrajz–testnevelés szakos osztályfőnökének útján járva ő is ezt a két szakot válassza, és tanár legyen. Végül a teológia mellett döntött, de a sporttól nem távolodott el; az egyetemen a görög nyelvet oktató – nem mellékesen karatemester – Bácskai Károly azt mondta neki, el tudná őt képzelni a sportéletben is.

A teológiát azonban nem hagyta ott a sportért, és a szószéket sem cserélte le a rajtkőre, de nagyon szeret úszni, számára a víz az éltető közeget jelenti: „Tavaly teljesítettem ötödször a Balaton-átúszást – meséli. – A lányommal és a keresztlányommal is átúsztam már a magyar tengert, ugyanakkor egészen más ezt a távot egyedül megtenni. Amikor csak magamban úszom, az számomra egy nagy meditáció, az Istennel való beszélgetés. Ez persze nem egy hivatalosan megszentelt alkalom, de Isten közelsége által mégis azzá válhat. A megtisztulás fürdőjévé, amelyben a parttól eltávolodva, a vízben, a vízből jobban rálátok az életemre. Ez egy önismereti út, amely nagyon átélhetően fejezi ki számomra, hogy valahonnan elindulunk, és valahová megérkezünk. Modellezi az életet, ami abban csúcsosodik ki a végén, hogy amikor átérek a túlpartra, az emberek tapssal, örömmel fogadnak – számomra ez egyfajta mennyei előízt ad az örök élet reménységében. Hálás vagyok azért, hogy átélhetem ezeket a kis csodákat, hogy nem megyek el mellettük észrevétlenül, hanem ott tudok lenni a jelenben, megélni az Istennel közös pillanatokat.”

20240225 sportolo lelkeszek foto Szakos Csaba archivumabol

Szakos Csaba tizennyolc éve szolgál a Bakonyban, sokat sétál, járja az erdőt, tavaly a gombaszakellenőri vizsgát is letette, mert úgy gondolja, a lehető legjobban meg kell ismerni Istennek azokat az ajándékait, amelyekkel a konyhánkat gazdagíthatjuk. Amikor a koronavírus-járvány miatt bezárultak a templomok kapui, az erdőjárás közösségformáló erejére építve erdei kirándulásokat, túrákat szervezett. Ezekbe az alkalmakba olyanok is bekapcsolódtak, akik egyébként nem járnak templomba. A lelkész zarándoktáborokat is szervez, mert szeretné minél több emberrel megláttatni, hogy az életünk nem egyéni út, hiszen vannak közös pontjaink, bizonyos életszakaszokat együtt tehetünk meg, hogy ezzel is segítsük egymást a célhoz való eljutásban.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy e cél érdekében mire figyel még oda tudatosan, Szakos Csaba így fogalmaz: „A mai világban az ember túlhajtja magát, a lehető leggyorsabban akar eredményt elérni, minél hamarabb eljutni egyik pontból a másikba. Az élet szükségszerű lelassításában segít nekem például az, amikor autó helyett kerékpárral megyek valahova, hogy lehetőséget adjak magamnak a szemlélődésre, a töltekezésre. Nagy szükségem van erre, mert nem lehet mindig csak adni másoknak, a gyülekezetnek. Néha nekem is kiürül a »szeretettankom«, az igetarisznyám, amit ilyenkor újra kell töltenem. Akkor tudok legjobban a közösségem javára válni, amikor test és lélek összhangba kerül, amikor a természet, a sport, az istenélmény, a hit elválaszthatatlanul egybeforr – nekem így kerek az életem.”

Nem lehet cél az önsanyargatás

„Kamaszkoromban sokat bicikliztem, majd amikor Szarvasra, később Kondorosra kerültem parókus lelkésznek, bejött az életembe a foci és a kosárlabda – meséli Kondor Péter. – Fontos volt számomra, hogy az így megszerzett fizikai erőnléttel a lehető legjobban végezhessem az alkalmakban bővelkedő lelkészi szolgálatomat. Ezután a rendszeres testmozgás néhány évre elmaradt az életemből, meg is éreztem a hiányát, így Békéscsabán már esperesként újra elkezdtem kerékpározni. Ez egyszerre segített levezetni a feszültséget, valamint biztosított olyan állóképességet, amire szükségem van a szolgálatban” – beszélt a sportoláshoz fűződő viszonyáról a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke.

Mint elmondta, 2014-ben csatlakozott ahhoz az evangélikusokat és reformátusokat megszólító kezdeményezéshez, amely azt tűzte ki célul, hogy a reformáció indulásának ötszázadik évfordulójáig minden résztvevő fusson le ezerötszáztizenhét kilométert. Ekkor félretette a biciklit, és három év alatt lefutotta ezt a távot. Kétszer. A futás ez után is életének a része maradt, igyekszik legalább minden második nap nyolc-tíz kilométert futni.

20240225 sportolo lelkeszek foto Kondor Peter archivumabol

Kondor Péter hangsúlyozza: nem az örömfaktor vezérli a futását, hanem annak a megélése, hogy ha adott napon nehézkesen szánja is rá magát arra, hogy futócipőt húzzon, miután nekiveselkedett, megjön a lendület, amely hozza magával a kedvet is – mindennek a megtapasztalása pedig arra irányítja a figyelmét, hogy ez az élet más területein is működik.

Bibliai kapcsolódási pontként arra is rávilágít, hogy a futásban meghatározó jelentőséggel bír számára Pál apostol, aki azt mondja: „…megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” (1Kor, 9,27; Károli-fordítás)

„A prédikálás ebben az esetben nem azt jelenti, hogy a lelkész áll a szószéken, hanem azt, hogy bizonyságot teszek Jézusról – fejti ki a püspök. – Legérthetőbben, leghatásosabban a cselekedeteinkkel tehetjük meg, hogy szolgálatunk, munkánk, magatartásunk hiteles prédikálás legyen Krisztusról, amiből mások is megismerhetik őt. Nekünk erre kell alkalmas, méltó és használható eszközzé lennünk azáltal is, hogy ennek a célnak az elérése érdekében gyakorlunk egyfajta lemondást, ha úgy tetszik, böjtöt. Köztudott, hogy a böjt mindig valamilyen lemondásról szól, azt azonban világossá kell tenni, hogy ez nemcsak a káros szokásokra vonatkozik, hanem azokra is, amelyek pusztán akadályoznak egy cél elérésében. Tehát maga a lemondás, adott esetben az önsanyargatás nem lehet cél, hanem csak egy eszköz a cél érdekében. A hangsúly az önuralmon, az önfegyelmen van, amivel összefüggésben Pál apostol arra figyelmeztet, hogy vagy én teszem szolgává a testem, vagy a testem tesz szolgává engem. Attól viszont, hogy látszólag szigorú kötöttségek közé szorítjuk az életünket, a tartalma még egyáltalán nem biztos, hogy megváltozik. Ezeknek a formaságoknak a betartása önmagában senkit nem tesz jobb keresztyénné, jobb emberré. Az a baj, hogy sokszor a régi ruhára akarunk új foltot varrni, hogy ahol már nagyon szakadozott a régi énünk, azt kegyességi formaságokkal fedjük el. Isten viszont azt mondja: nem az áldozatod vagy a lemondásod kell, hanem a szíved.”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. február 25. – március 3-i 89. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső