Skip to main content

2024. január 11. 8:07

Egyértelmű iránytű

Szemerei János püspök a fiatalok útkereséséről

A korlátok nehézséget jelentenek, a hiányuk viszont frusztrációt okozhat – mutat rá Szemerei János. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke nem irigyli a mai fiatalokat. Az ifjúság és az elköteleződés éve apropóján középiskolai élményeiről is kérdeztük az egyházvezetőt, de természetesen a tisztújítás és az év igéje kapcsán is kíváncsiak voltunk a gondolataira.

Szemerei János

– Milyen a 2023. év mérlege az egyházkerület tekintetében, és mik a tervek, a reménységek 2024-re?

– Nehéz erre a kérdésre jól felelni, mert a mérlegkészítésnél mi darabban, kilóban, méterben, literben és hasonlókban tudunk számolni, viszont a lelki munka eredményét ezek az egységek nem képesek jól mérni. Nagyon sűrű volt a múlt évi kerületi szolgálati naptárunk. A megtartott alkalmak száma alapján jó évet zártunk, mert annyi ünnepünk volt szerte a kerületben, hogy alig tudtuk a naptárba préselni, azt azonban csak remélni tudom, hogy ez épülést és lelki fejlődést is jelent. Amikor a fiam lakásfelújításában segítettem a festésben és a villanyszerelésben, jó érzéssel nyugtáztam, hogy az elvégzett munka eredménye azonnal látszott. Az egyházi szolgálatban azonban sajnos úgy van, mint az emberi életben, amit a zsoltáros így fogalmazott meg: „…nagyobb részük hiábavaló fáradság…” [Zsolt 90,10] Az eredményt szinte soha nem látjuk azonnal, de hihetjük, hogy Isten igéjének hirdetése – ami a szolgálatunk lényege – nem hiábavaló az Úrban, hanem idővel megtermi a maga gyümölcseit. Kerületünk csúcsprogramja 2023 májusában a celldömölki artikuláris napunk volt, amelyen több mint ezren jöttünk össze emlékezni, hálát adni és erőt kérni a történelem Urától. 2024-ben is az a legfontosabb célunk, hogy a ránk bízott drága kincset, Isten élő igéjét mind több helyen megszólaltassuk, és hogy kerületként a ránk bízott közösségeket és a szolgálattevőket ezen szent szolgálatuk végzésében segítsük.

„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” – mondja az év igéje. Hogyan látja ezt az igét a tisztújítás fényében?

– Pál apostol tanácsa eredetileg a nagyon vegyes összetételű korinthusi gyülekezet tagjainak szólt, de ez a tanács fontos Jézus Krisztus egyházának minden közösségében és minden időben. Az általános tisztújításban a következő hatéves időszakra választunk gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos munkatársakat. Mivel az egyház is emberekből áll, az itteni választások nyomán is kialakulhat egyfajta versenyhelyzet. A rivalizáláshoz nekünk, embereknek még választásra sincs szükségünk, mert a zsigereinkben van. A versengésre már a bibliai tanítványok között is találunk példát, amikor azon osztozkodtak, hogy ki üljön Jézus jobb és bal oldalán dicsőséges országában. Jézus így intette őket: „Tiközöttetek nem ez a rend, hanem aki első akar lenni, az legyen az utolsó, mindenki szolgája…” Lényegét tekintve Jézus ugyanazt mondja, mint a 2024. év igéje: hogy a szeretet legyen az iránytűnk. Urunk nemcsak szép tanítást adott a szeretetről, hanem ezt élte. Mindig észrevette a rászorulót, segített, erősített, reményt adott. Ennek jegyében adta az életét is értünk – szeretetből. A kerületben nem kell semmi újat feltalálnunk a tisztújítás évében. Jézusra kell figyelnünk, az újonnan megválasztottakkal közösen is róla kell tanúskodnunk, és őt kell követnünk. Pál apostol a híres Krisztus-himnuszban így fogalmazott: „Azt törekedjetek megvalósítani, ami a Krisztus Jézusban is megvolt…”

Az ifjúság és az elköteleződés évét ünnepeljük. Mire emlékezik a legszívesebben középiskolás évei idejéből?

– A középiskolás kor gyönyörű időszaka az életnek. Én falusi fiúként a középiskolába járással ki is kerültem a szülői ház keretei közül, és kollégista lettem. Az önállóvá és felnőtté válásnak fontos lépcsője volt ez számomra. Egy teljesen reál beállítottságú szakközépiskolába jártam Székesfehérváron, amely akkor Ságvári Endre nevét viselte. Nem arra emlékezem a legszívesebben, hogy az iskola névadójának politikai beállítottsága érezhető volt az intézményben, hanem arra, hogy ott mégis olyan tanáraink voltak, akiktől nagyon sokat kaptunk. Elmesélve is nehezen hihető, hogy egy műszaki profilt vivő, kommunista szemlélettel átitatott iskolából több diák is a lelkészi pályára indul, pedig így történt. Nem én voltam az egyetlen fecske. Egyik osztálytársam például református lelkész lett, de a tanulók közül nem én vagyok az egyetlen evangélikus lelkész sem. Ebben emberileg elévülhetetlen érdeme volt a magyartanárunknak, Horváth Laci bácsinak, aki gyakorló katolikusként úgy beszélt például a versekről, hogy a hite is átjött a szavain. A személyes útkeresésben számomra ez meghatározó jelentőségű volt. Mondhatnék ilyen közhelyet, hogy a fiatalságunk nagyon hiányzik, de igazából az élet minden szakaszában sok szép van. Úgy kell tekintenünk rá, úgy kell hozzáállnunk, hogy megtaláljuk benne.

– Mit üzenne mai fejjel akkori önmagának?

– Csak bátran, meglátod, hogy minden jó lesz!

– Irigyel valamit a mai tizennégy–tizennyolc évesektől? És mi az, ami miatt a véleménye szerint nekik nehezebb most fiatalnak lenni, mint volt annak idején?

– Nem irigyelek a fiataloktól semmit. A mostani világ szabadabb, annak jó és rossz oldalával. Lényegesen könnyebb utazni, világot látni, nyelveket tanulni, mint a mi középiskolás korunkban, ami óriási pozitívum. Azt kívánom, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel bölcsen. A szabadság másik oldala, hogy a nagyobb kínálat nem teszi sem könnyebbé, sem boldogabbá az életet. Sőt! Az áruk, az eszmék, az információk és ígéretek szinte végtelen dömpingjében könnyebb eltévedni és akár elveszni is. A mi ifjúságunk idején a korlátok okozták nekünk a legtöbb nehézséget, a mai fiatalok számára szerintem éppen ezek hiánya. Persze ők valószínűleg nem így látják. Biztosan nem a korlátokra vágynak, de talán nem is tudják, hogy a frusztrációik jó része mégis a támpontok hiányából fakad. Nehéz összehasonlítani, hogy télen van hidegebb, vagy nyáron melegebb… A személyes életemben úgy tapasztaltam, hogy mindenki a maga nehézségét érzi a legsúlyosabbnak, és mégis azzal kell megküzdenie.

– Mit adna tanácsul, megfontolnivalóul nekik?

– Sok erőt, bátorságot, élő hitet, megújulási készséget kívánok nekik, na és persze egészséges önkritikát kellő humorral. Aki a saját tévedésein és hibáin is tud nevetni, annak a nehézségek között is örömteli élete lehet. Tévedés és hiba nélkül nincs emberi élet, viszont sokkal jobb, ha ezeket derűvel, a megújulás szándékával, és az újat kezdés reményével tudják megélni.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-13-14
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső