Skip to main content

2022. október 30. 9:00

Luther bibliafordítása a Gutenberg-galaxisban

Ötszáz éves a Septembertestament

Luther Márton német Újszövetség-fordításának 1522-ben megjelent első kiadása széles körben Septembertestament néven lett ismert. Nem csak a kiadás viszonylag magas példányszámával – mintegy háromezer példány került ki a nyomdából – vagy a fordításnak a német irodalmi nyelv fejlődésére gyakorolt különleges hatásával magyarázható a kutatók évszázados kiemelt figyelme a mű iránt. Ezeken kívül a kiadvány kivételes nyomdai kiállítása is megérdemli, hogy fontos következtetéseket vonjunk le belőle a németországi reformációra vonatkozóan.

20221030 bibliaforditas

Amikor német bibliafordításának első részletét sajtó alá bocsátotta, Luther már közismert és a nyomdászok által körüludvarolt szerző volt, akinek a művei minden kiadó számára gyors terjesztést és biztos bevételt jelentettek. Mivel kézirataiért nem kért honoráriumot, soha nem volt probléma számára, hogy műveinek kiadót találjon. Ez az előnyös alkupozíció beleszólást biztosított Luthernek a kiadványok nyomdai kiállításának kérdéseibe és egyéb kiadói döntésekbe – példányszám, időzítés, technikai megoldások –, ami a korra még egyáltalán nem volt jellemző.

A német Újszövetség kiadásával Luther nagy ívű projektbe kezdett, mely egészen haláláig elkísérte, ez pedig az eredeti szövegekhez lehetőleg hű, tartalmilag koherens, nyelvileg pedig igényes német bibliakiadás terve volt. Ez a program nemcsak a sola Scriptura elv megtámogatására szolgált, azaz hogy hitkérdésekben kizárólag az Írás tekintélye legyen mérvadó, hanem az egyetemes papság gondolatával is szorosan összefüggött, hiszen többek között a bibliaolvasás révén kapott minden hívő lehetőséget arra, hogy (intézményes közvetítés nélkül) közvetlen kapcsolatba lépjen Istennel.

A nyomtatás evidencia

A könyvnyomtatás évtizedekkel korábbi feltalálása teremtette meg a technikai lehetőséget az írásbeli információk sokszorosítására – szinte korlátlan mértékben.

A nyomtatás a szövegeknek (azaz felismeréseknek, nézeteknek és véleményeknek) egyrészt pontos reprodukálását, másrészt tömeges terítését biztosította. Ez mind a szerzőknek, mind az olvasóknak közös érdeke volt, hiszen ezzel az információk terjesztése is, és az ezekhez való hozzáférés is hihetetlenül leegyszerűsödött. A sokszorosítás szerepéhez Luther korában egy további funkció társult, mely a könyvnyomtatást a reformátor kezében hatékony fegyverré tette: a nyomtatott könyvkultúra éppen ezekben az évtizedekben hozott létre egy európai értelmiségi hálózatot, az írástudók közösségét (res publica litteraria). Akár a szellemi nagyságok, akár az ismeretlen röpiratszerzők vagy egyszerű olvasók közötti kölcsönös kommunikáció gyorsabb és intenzívebb lett.

Luther nemzedéke számára a nyomtatás már evidenciának számított. Bár a kéziratos kultúra sem tűnt el (még mindig a kézzel való másolás jelentette a leggyorsabb sokszorosítási technikát, akár teljes nyomtatott műveket is lemásoltak vagy lemásoltattak maguknak az olvasók), de Luther mindennapjait és alkotói tevékenységét az új tipográfiai lehetőségek határozták meg. Elsőként Luther nemzedéke profitált a könyvnyomtatásnak köszönhető információáradatból, és vett részt tudatosan az információk áramoltatásában.

Ezzel a ténnyel a reformátor tisztában volt, és írásaiban világosan reflektált is rá: „Azt is kérem, hogy ki-ki vegye tekintetbe: valószínűleg nem mindenki veszi olyan komolyan a Bibliát, mint mi itt Wittenbergben, akiknek elsőként adatott meg a kegyelem, hogy Isten igéjét ismét hamisítatlanul és tisztán hozzuk napvilágra.” Egy 1539-es asztali beszélgetésében még ennél is konkrétabban fejezte ki magát: „Most minden tudomány ragyog és virágzik. Isten ezért ajándékozta nekünk a könyvnyomtatást, különösképpen a pápa megdöntésére.” Luther pontosan felismerte, hogy csak a nyomtatás teremtette tömegkommunikációs hálózat teszi lehetővé a két említett teológiai elv (a szentírási elv és az egyetemes papság) átültetését a gyakorlatba: az Isten igéjéhez való szükséges és közvetlen hozzáférést.

A wartburgi íróasztaltól a wittenbergi nyomdáig

Luther döntésében, hogy az Újszövetséggel kezdi a fordítást, valószínűleg teológiai szempontok is szerepet játszottak, de a viszonylag egyszerűbb nyelvi kihívás és a rövidebb terjedelem is. A munka elkezdésére a kényszerű wartburgi tartózkodás kínált kedvező alkalmat. Leveleiből világosan rekonstruálható, hogy a fordítás ötlete csak wittenbergi titkos villámlátogatása során fogant meg, az ötletgazda pedig Philipp Melanchthon lehetett.

Wartburgi elszigeteltségében ugyan nem számíthatott wittenbergi munkatársainak a segítségére, mégis tizenegy hét alatt elkészült az első, nyers változattal. Ebben a hihetetlen teljesítményben szintén valamelyes szerepet játszott a könyvnyomtatás, hiszen száműzetésében is rendelkezésére állt néhány nyomtatott segédeszköz, melyek között Erasmus görög Újszövetsége volt a legfontosabb: ennek 1519-es második kiadását használta Luther.

A Septembertestament nyomdai kiállításában nem találunk semmi szokatlant vagy rendkívülit. Fólióméret, kiváló tipográfiával és hagyományos díszítésekkel, melyek a korábban megjelent bibliakiadásokra emlékeztetnek.

Noha a kiadás folyamatáról és a szükségszerű feladatfelosztásról nincsenek pontos adataink, a következő eljárás rekonstruálható. Luther és Cranach Albrecht Dürer fametszetsorozatát választotta mintának az egész oldalas apokalipszisillusztrációkhoz. Míg Luthert az ábrázolások tartalmi üzenete, addig Cranachot esztétikai koncepciójuk foglalkoztatta. Szemlátomást a címlap is Luther elképzelései szerint készült el, hiszen „idegen név nélkül” jelent meg („Valóban méltó és illő volna, hogy e könyv minden előszó és idegen név nélkül adassék ki, egyedül a maga nevét és szavait viselve” – írja az előszóban), és csak A német Újtestamentum feliratot tartalmazza a nyomdahellyel: „Wittenberg”. E hangsúlyozott szerénység ellenére már a kortársak „Luther-Bibliának” nevezték a könyvet.

20221030 bibliaforditas 2

Tartalmi innovációk

A szakirodalom egybehangzó ítélete szerint Luther új műfajt teremtett előszóival. A tartalmi összefoglalókon túl az értelmezés kérdéseivel is foglalkozott, sőt a későbbi bevezetéstudomány csírái is megjelentek nála.

Bámulatra méltó Luther őszintesége, mellyel bibliai előszóit írja. Nem leplezi sem tanácstalanságát, sem kételyeit, sem fenntartásait; gyöngyeit sem tartja meg magának, hanem odaborít mindent nagykorúnak tekintett olvasója elé. A Szentíráson belül különbséget tesz abban, hogy az Krisztus (vagy Isten, a próféták, az apostolok stb.) szavait közvetíti-e, vagy tetteiről számol-e be. Számára az első a lényeges, a történeti beszámolókat csak az igehirdetés szükséges kísérőinek, másodlagos jelentőségűeknek tartja. Jézusnak tehát bármily csodás körülmények között történt megjelenése nem ért fel azzal a pár szóval, amelyet kimondott.

Vizuális csapásmérés a Jelenések könyvében

Mint említettem, első látásra a Septembertestament kiállítása konvencionálisnak hat, a német bibliakiadásokra vagy a humanista kiadványokra emlékeztet, semmi külső jele annak a teológiai és nyelvi innovációnak, amely a lapjain rejtőzik. Beható vizsgálat után is főleg az apokalipszisábrázolás és ennek Antikrisztus-koncepciója az, ami látványosan szétfeszíti a megszokott kereteket.

Tekintve azt a körülményt, hogy Luther közismerten milyen ellentmondásos viszonyt alakított ki a képekhez, felmerül a kérdés, hogy az illusztrációk mennyire tükrözik Luther és mennyire Cranach elképzeléseit. Luther meghatározó szerepe mellett szól az a tény, hogy ő a nyomdai kiállítás más kérdéseibe is döntő módon szólt bele. Nagyon tudatosan bánt a tipográfiai eszközökkel, melyekkel nemcsak az olvasót kívánta befolyásolni, hanem saját véleményét, értékítéletét is – különösebb hatáskeltés nélkül – kifejezni. Ha figyelembe vesszük, hogy Luther az ilyen technikai kérdésekben is következetesen érvényesítette a maga teológiai szempontjait, valószínűtlennek tűnik, hogy az egész oldalas fametszetek ikonográfiáját teljesen rábízta volna Cranach ízlésére.

Ha összehasonlítjuk Cranach apokaliptikus metszeteit a Dürer-féle előképekkel, akkor megint csak Luther meghatározó befolyását figyelhetjük meg. Feltűnő, hogy a Cranach-képek alárendelik magukat a szövegnek, és a Jelenések könyvét Luther felfogása szerint próféciaként, azaz a kereszténység történeteként szemlélik. A Cranach-ábrázolás kifejezetten aktualizáló, a jelen visszaéléseire fókuszál. A tengerből feljövő fenevad és a babiloni parázna félreérthetetlenül viseli a pápai tiarát, és a paráznát imádó figurákban is kortársakat lehet felismerni: királyt, fejedelmet és szerzetest. A Cranach-illusztrációk meg sem próbálnak versenyezni a Dürer-műalkotásokkal, egyértelműen a széles körű elérést, a tömegkommunikációt szolgálják. Hogy ebben milyen hatékonyak voltak, azt jól mutatja a reakció, az a botrány, melyhez vezettek. (A két említett figura fejéről a nagy felháborodás miatt az ugyancsak 1522-ben megjelent második, javított kiadásban, a Dezembertestamentben el is kellett tüntetni a pápai tiarát, egy abroncskoronával helyettesítve.)

A nyomtatott kép népszerű médiumnak bizonyult. És itt már nem a Biblia pauperum jelenségről, az írástudatlanok megszólításáról van szó, hiszen az apokalipszisillusztrációk sokkal inkább az olvasóközönséget célozták meg. A nyomtatott kép egyformán szólt minden társadalmi réteghez, ugyanolyan alkalmas volt a szórakoztatásra vagy az ellenfél gyalázására, mint Isten igéjének a terjesztésére.

De még Cranach metszeteit is meghatározta az a reformátori vita, mely az ige és a kép versengéséről, elsőbbségéről szólt. A német reformátorok többsége osztotta azt az aggodalmat, hogy a vallási ábrázolások, melyek sokkal inkább hatnak az érzelemre, mint az értelemre, észrevétlenül is pápista nézeteket terjesztenek, illetve megerősítik a nép körében a középkori vallásosság öröklött elemeit. A bibliakiadásban Luther többféle stratégiával próbálta elhárítani ezt a veszélyt. Egyrészt megpróbálta a szöveget ugyanolyan könnyen emészthetővé tenni, mint a képeket.

Közvetlensége, kifejező és erőteljes nyelve azzal a hatékonysággal szólít meg, amelyre korábban csak képek voltak képesek. Másrészt a vizuális kommunikáció hagyományos gyakorlatát nem visszaszorítani igyekezett, hanem inkább a reformáció szolgálatába állította.

A nyilvánosság és a közösség szolgálatában

Eredeti szándéka szerint Luther a Septembertestament kiadásával önálló, közvetlen hozzáférést biztosított az egyszerű hívő számára az üdvösség és az igaz hit egyedüli forrásához. Olyan keresletet elégített ki, melyet részben ő maga teremtett olvasói és követői körében. A bibliafordítás a teológiai információéhséget igyekezett csillapítani, és a hatás nem is maradt el. Az 1523–1525 között megjelent röpiratoknak már a kétharmada Luther fordításában idézi a Bibliát. A reformátor ezzel nemcsak a pápai tanítóhivatal tekintélyét kérdőjelezte meg, hanem teológiáját végérvényesen összekötötte a nyomtatott szó médiumával.

Pályája végén pedig Luther az általa sajtó alá bocsátott utolsó teljes Biblia élén mintegy elvi végrendeletként intézi szavait az utókorhoz: „Mert nem remélem, hogy az életben még egyszer át tudnám nézni a Bibliát. S ha élnék is még addig, már túlontúl gyenge vagyok ehhez a feladathoz. […] Reméljük, hogy utódaink a későbbi kiadásokban ugyanilyen lelkiismeretesen járnak el, hogy munkánk makulátlan és csorbítatlan maradjon. Mi is ilyen híven és gazdagon tártuk föl és adtuk át minden kereszténynek, kapzsiság, haszonlesés és nyerészkedés nélkül (ezzel Krisztusban dicsekedhetünk). És hogy eközben mit izzadtunk, szorgoskodtunk és kísérleteztünk, azt nem ismeri más, mint akitől ezeket az adományokat kaptuk, és aki velünk, méltatlan, nyomorult, szegény eszközökkel ezt a művet létrehozta. Egyedül övé legyen a dicsőség, dicséret és hála mindörökké, ámen!”

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. október 23–30-i 87. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-19-20
Lelkipásztor banner 2023-11

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső