Skip to main content

2024. február 24. 8:55

Kárpátalja egykor és most

Az irgalmas samaritánus lelkületével segíteni – Fabiny Tamás írása

Kárpátalja romantikáját már a szovjet idők kikezdték, a háború aztán további súlyos sebeket ejtett rajta. Nagydobronyban ugyan több száz embernek prédikálok, de a fiatalok többsége elhagyta otthonát. A katonakorú férfiak tartanak a kényszersorozástól. A légiriadók szinte mindennaposak – írja Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

A nagydobronyi úrasztalánál

Kolozsy András esperes nemrégiben azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy az ünnepekre nem tudnék-e egyházunkból helyettesítőt küldeni hozzájuk. Karácsonykor végig szolgálatban voltam, de azt örömmel vállaltam, hogy az ó- és az új esztendő fordulóján megtartok náluk hat istentiszteletet. 

Koren Emil ungvári konfirmandusokkal

Feleségemmel, Katival két könyvet is magunkkal viszünk: Koren Emil Kárpátaljai naplóját és a Józsa Márton életéről írt munkámat. Ez a két evangélikus lelkész a bécsi döntést követő „magyar időben” fiatal pásztorként Kárpátalján szolgált. Kinczler Irén lelkész testvérem emlékei is eszembe idéződnek. A soknemzetiségű közegben élő akkori kislány cirill betűkkel írt német levelet Pozsonyban élő rokonainak. A történelem és az irodalom iránti szeretete, no meg az egyházi közösség tette őt öntudatos magyarrá.

Józsa Mártonnal és családjával Kárpátalján 1990 tavaszán

Katival felidézzük, hogy Józsa Marci bácsival, a keresztapámmal és népes családjával még a szovjet időben jöttünk vissza Munkácsra. Megmutatta a helyet, ahol más magyar férfiakkal együtt őt is begyűjtötték, és csak leleményességének köszönhette, hogy nem vitték el „málenkij robotra”. Emlékszem, ahogy lányait átölelte, akikkel negyvenöt évvel korábban szekéren, majd tankvonatra felkapaszkodva elhagyta Kárpátalját. Itt, Munkácson megrendülten látta, hogy a templom és a parókia a kolhozhoz került. Ungváron pedig azt tapasztaltuk, hogy a templomot súlyemelőteremnek rendezték be. Találkoztunk viszont néhány olyan evangélikussal, akiket annak idején ő keresztelt.  

Nagydobronyban Kolozsy András esperes régi barátként fogad minket. A közel két éve kitört háború idején igyekszünk támogatni őket. Egyebek mellett egy olyan berendezéssel, amellyel a pincében tisztítani tudják a levegőt, ha a helyiséget óvóhelyként kell használniuk.

Sokan elmentek. Az egykor hatezres Nagydobronyban most talán ezerötszázan élnek. Immár ők sem mind magyarok, mert belső menekültként számos ukrán család érkezett ide.

Nincs új a nap alatt. Koren Kárpátaljai naplója is az akkori menekülthullám bemutatásával kezdődik: „Akkor kerültem Kárpátaljára, amikor a lengyel menekülteket ontották az erdős Kárpátok szorosai. A frissen kitört háború nyomorúságának hírnökei voltak. […] Arcuk friss barázdái, könnyeik hullása élénken tükrözték helyzetüket. […] Az őszinte emberi részvét épp úgy mellettük állt, mint a nyomorúság kíméletlen és embertelen vámszedése.

Koren könyve magas érzelmi hőfokon és kiváló íráskészséggel mutatja be a korabeli Kárpátalját. Nemcsak a természeti szépségeket, valamint a korabeli egyházi és társadalmi életet, hanem bizony az „őslakosok” és a „betelepülők” közötti feszültséget is. Megragadóan tudósít a szórványgondozásról, Túróczy püspök látogatásáról vagy éppen arról, amint a finn egyházi ébredés jegyében pásztorolta híveit. Kedvesek azok az utalások is, hogy nyáron naponta akár többször is megmerítkezett a Latorcában, télen pedig lábára sílécet csatolva indult látogatni vagy éppen pihenni a hegyekbe.

„Nagydobronyban ugyan több száz embernek prédikálok, de a fiatalok többsége elhagyta otthonát.”

Kárpátalja romantikáját már a szovjet idők kikezdték, a háború aztán további súlyos sebeket ejtett rajta. Nagydobronyban ugyan több száz embernek prédikálok, de a fiatalok többsége elhagyta otthonát. A katonakorú férfiak tartanak a kényszersorozástól. A légiriadók szinte mindennaposak. A kisebb gyülekezetek hívei gyülekezeti termekben jönnek össze, mert a nagy templomokat nem képesek fűteni.

A cigánytelep kicsi templomában rengeteg a gyerek, feleségem játékot kezdeményez velük. Evangéliumi éneket énekelnek. A közösség világi vezetője elmondja, hogy ötvenévesen a kisunokájával együtt tanulja az ábécét, mert önállóan is szeretne Bibliát olvasni.

A cigány gyülekezetben

Nagydobronyba visszatérve örömmel járjuk végig a magyarországi támogatásból jól felszerelt református gimnáziumot. Több tantermet óvóhellyé kellett átalakítani, ami az adott helyiség ablakának befalazásával és vasajtóval való felszerelésével, továbbá egy szekrény mögött elhelyezett külön vécével jár együtt. Az igazgatónő lelkesen osztja meg velünk terveit, ugyanakkor aggódik, hogy a férfi tanárokat besorozhatják. Az iskola lelkületét érzékeltető bibliai feliaratok mellett egy-egy Luther-képet is felfedezünk.

Ottlétünk végére marad az egyház által fenntartott árvaház meglátogatása. Itt száznégy leányt gondoznak nagy odafigyeléssel. A tágas gyermekotthont az irgalmas samaritánusról nevezték el. Az ápolt és jól öltözött kislányok nehezen engednek el minket. Az ölelésre nemcsak nekik, hanem nekünk is szükségünk van.

Búcsúzáskor arra gondolok, hogy Kárpátalján is sokan kerültek megvert, kifosztott állapotban az út szélére. Segíteni kell rajtuk, az irgalmas samaritánus lelkületével.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2024. január 28. – február 4-i 89. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), a Huszár Gál könyvkereskedésben (Budapest V., Deák tér 4.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, nyomtatott vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.