Skip to main content

2024. február 12. 14:13

Értelmezésektől a forrásokig

Luther-konferencia Révfülöpön

A lutheri teológiai értelmezései lehetőségeiről, a vigasztalásról, az oktatásról, az első evangélikus énekeskönyvekről, a reformátor gyakorlati teológiai gondolkodásáról, valamint a hit és a természettudomány kapcsolatáról is szó esett a február 2–4. között megrendezett – már évtizedes hagyományra visszatekintő – Luther-konferencián Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.

Luther-konferencia

A konferencia első estéjén dr. Hafenscher Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) professzora, a központ igazgatója és Isó Dorottya veszprémi lelkész, a rendezvény háziasszonya köszöntötte a résztvevőket. A bemutatkozás nemcsak egymás megismerésére, hanem korábbi konferenciák emlékeinek felidézésére is alkalmat adott.

Titok a hit csukott szemével

Az első előadást Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője tartotta Miért olvasom Luthert? címmel. Lutherrel kapcsolatos számos könyvélményére utalva rámutatott: azon túl, hogy a reformátor mintegy ötszáz évvel ezelőtt született iratainak olvasása közben jó néhány ma is érvényes gondolatot találunk, fontos észrevennünk, hogy a lutheri életmű könnyen válik interpretációk áldozatává, így újra és újra vissza kell térnünk a forrásokhoz, az eredeti Luther-szövegekhez.

Az előadást követő esti áhítat, amelynek liturgikus kereteit Luther litániája adta, Jézus bemutatása ünnepének mondanivalójára hívta fel a figyelmet. Gáncs Péter nyugalmazott püspök az ünnep evangéliumi igéje alapján (Lk 2,21–32) rámutatott, hogy a hit csukott szemével ismerhető fel a titok, amely nemcsak a jeruzsálemi templomban vált nyilvánvalóvá, hanem az úrvacsorában is kézzelfogható módon megvalósul. Erről a titokról csak énekelni lehet, ahogyan Simeon is teszi, akinek az éneke arra utal, hogy ő nem halni, hanem élni készült.

Útmutatónk Krisztushoz

A konferencia második napjának reggeli áhítatában Gáncs Péter az előző esti alapige mondanivalóját folytatva arról szólt, hogy Simeon éneke próféciává válik, hiszen arról beszél, hogy nincsen könnyelmű kegyelem és olcsó megváltás.

Dr. Reuss András, az EHE rector emeritusa A végső remény – néhány gondolat Luther vigasziratát olvasva címmel Luther zsoltároskönyvének kéziratos bejegyzése alapján fejtette ki: bár ma olyan világban élünk, amely mindent megkérdőjelez, amiben Luther kereste a vigasztalást, az ember életének ma is az az értelme, hogy megtanuljon Istenre hagyatkozni.

A következő előadó, Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium igazgatója egy idén éppen ötszáz éves irat mai aktualitásaira irányította a figyelmet. Luthernek a keresztény iskolák állításáról szóló munkáját felidézve hangsúlyozta: kegyelem, hogy a gyermek tanítható, és az önmagában való tudás is értékes, hiszen a gondolkodás szabadságának megőrzését biztosítja.

A délelőtti szekció zárásaként dr. Korányi András, az EHE megbízott rektora adott elő A reformátori teológia dilemmái a totalitarizmus megválaszolásában címmel. Az egyháztörténész-professzor számos aktuális példával illusztrálva vizsgálta azt a kérdést, hogy a rendszerszintű progresszióra milyen válasz adható olyan összefüggésben, ahol már a reformáció fogalma maga is nehezen definiálható, és a kultúrák viszonya is nehezen meghatározható.

A konferencia második napjának délutáni szakaszát dr. Ittzés Gábor teológusnak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Idegen Nyelvi Tanszéke intézetvezető egyetemi docensének előadása nyitotta meg Az utolsó békeév után? címmel. E cím dr. Csepregi Zoltán professzornak a tavalyi konferencián elhangzott, Luther 1523-ban megjelent iratainak tartalmát összefoglaló előadására reflektált. Az előadó az éppen ötszáz évvel ezelőtt Erfurtban és Wittenbergben megjelent első evangélikus énekeskönyvek kiadási körülményeire és tartalmára hívta fel a figyelmet, rámutatva az énekbe foglalható teológiai tartalom fontosságára.

A reformátor gyakorlati teológiai gondolkodásáról hangzott el ezután előadás és korreferátum. Hafenscher Károly, az EHE Gyakorlati Teológiai Tanszékének professzora Luther gyakorlati teológus sem volt? – Értett mindenhez is? címmel a reformátornak az istentiszteletről, az igehirdetésről, a lelkigondozásról, a tanításról vallott nézeteit idézte fel. Rámutatott: „Hitben atyánknak ismerjük Luthert, s mint fiai és lányai egy olyan világban élünk, ami általa változott meg. Nem lehet őt megismételni és utánozni: nem az ő korában élünk. S mégis társai leszünk, ha követjük tanúságtételét, tudniillik Krisztus igében és a szentségben való jelenlétére utalásait. Akkor tanítónk lesz, útmutatónk és vezetőnk Jézus Krisztushoz.”

A professzor előadásához kapcsolódva e sorok írója osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy Luther értett-e a liturgiához. Számos szakirodalmi állásfoglalás álláspontját idézve kifejtette, hogy Luther az istentisztelet teológusa volt, és nem a történeti-formális liturgika szakértője, ez pedig az evangélikus liturgia történetében számos problémát okozott, és lutheri formát megvalósítani akaró liturgikus reformokban félreértésekhez is vezetett.

Vállalni a sebeket, nem tagadni

A konferencia második napjának utolsó előadását dr. Szakács Tamás, a Galgagutai Evangélikus Egyházközség helyettes lelkésze tartotta Luther vitája Kopernikusszal – Józs 10,12–15 értelmezéséről címmel. Interdiszciplináris előadásában a két meghatározó személyiség fiktív vitájáról szólva munkásságuk párhuzamos elemeire is rámutatott, valamint az idézett szakasz magyarázatainak különféle megoldásairól is beszámolt.

A napzáró áhítat bevezetéseként a konferencia résztvevőiből alakult kamarakórus Henry Purcell Nunc dimittis-feldolgozását szólaltatta meg. Az áhítat alapigéje azonban már Mária énekét idézte (Lk 1,46–55), amelyet a teljes közösség zsoltározó éneke szólaltatott meg. Gáncs Péter arról beszélt, hogy Mária a keresztény ember ősképe, azé, aki hisz Istennek, így nem hozzá, hanem általa Istenhez kell közelednünk.

A konferencia zárónapja az elhangzott előadások összegzésére is lehetőséget adott. A beszélgetésben előkerült, hogy a reformátor teológiai gondolkodásának megismerése és megismertetése az egyház egysége számára is kulcsfontosságú lehet, de arról is szó esett, hogy a teológia és a természettudományok viszonyáról, az evangélikus iskolák kérdéséről is fontos volna a mélyreható eszmecsere.

A konferencia záró istentiszteletén elhangzott igehirdetésében Gáncs Péter a vasárnap igéje alapján (2Kor 12,1–10) arról beszélt, hogy a tagadás helyett vállalhatók a sérelmek, a sebek, a gyengeségek, hiszen Jézus Krisztus éppen az ő életének a feláldozásával, a szenvedés vállalásával váltotta meg a világot.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Külügyi referensi állás az MEE-nál
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső