Skip to main content

2024. február 23. 12:12

Az Istennel való kapcsolat valósága szenvedés idején

Hitoktatási továbbképzési nap

Továbbképzésre hívta volt hallgatóit az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Valláspedagógiai Tanszéke február 17-én, szombaton. Hitoktatók és lelkészek a szenvedés feldolgozásáról gondolkodtak együtt ezen az alkalmon.

20240223 EHE tovabbkepzes

Ki így, ki úgy látja korunk és diákjaink problémáit, szenvedéseit, ezen az alkalmon mégis közös alapra építve közelítettünk a feldolgozás felé. Ezt nemcsak a személyes feldolgozást támogató tréningek segítették délután, hanem a délelőtti megbeszélések, előadások is sok kérdést nyitottak meg mindannyiunkban, a szenvedés értelmezése és viselése, kísérése felé terelgetve bennünket. Hiszen nemcsak szenvedni „kell tudni”, ahogy kamasz diákjaink arcán látható, hanem kézen fogva kell vezetnünk is őket.

Jézus szavait – „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot…” – kaptam útravalóul Johann Gyula lelkész úrtól, az EHE Diakóniai Képzési Központjának vezetőjétől, aki a „Mi történik a rekettyebokor alatt?” kérdést emelte a középpontba a délutáni foglalkozáshoz. Ezzel párhuzamosan még három műhelymunka folyt: teológiai megközelítéssel ejtett gondolkodóba tanítványokat és tanárokat Csepregi András lelkész, miközben a szenvedésre adott válaszaink sokféleségére hívta fel a figyelmet: mindenkinek más az útja, más a keresztje is. A meghallgatáshoz viszont meg is kell érkeznünk, hangsúlyozta Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus, az EHE Valláspedagógiai Tanszékének tanársegédje, és ehhez a legjobb út a csend: meghallgatom, együttérzek a másikkal, aki megnyitja felém, hogy miben vagy mitől szenved. Ez hatalmas bizalom és a bátorság próbája – amelyben nem mindig ugyanúgy tudunk helytállni. Egy biztos: reagálnunk kell, bele kell, bele kellene képzelni magunkat a másik gondolatfelhőjébe. De semmiképpen sem úgy, hogy tanácsokat osztogatunk, inkább többször vissza kell kérdezni. Ahogy a másik fél megérti a szenvedés folyamatát, okát, úgy talán a szenvedő is megérti önmagát, a vele történteket: ennél többet nem lehet segíteni. Ennek mikéntjéről, időszerűségéről adott ízelítőt Seben Glória lelkész, pszichológus, hittanár a pódiumbeszélgetés keretében, majd a Hogyan beszélgessünk hittanórán a halálról? című műhelyalkalmon részt vevők számára.

20240223 EHE tovabbkepzes 2

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” – idézte László Virgil, az EHE Újszövetségi Teológia Tanszékének vezetője a boldogmondások egyikét Máté evangéliumából. S nekünk ez a feladatunk: megkeresni tanórán kívül vagy belül a „szimpatikus együtt szenvedő” utakat. Hisz minden embernek látható az istenképűsége az arcán, ezáltal válik egyértelművé, hogy Jézus szenvedése mindegyikünk számára példa és minta. Szabó B. András lelkész, adjunktus, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium igazgatója viszont a mai ember istentapasztalatának hiányára, hiányosságaira hívta fel figyelmünket Nietzsche, a bibliai Jób és Danton halálát is megemlítve előadásában. A nézőpontok színesítője, Gombkötő Beáta lelkész, az EHE doktorandusza pedig női szemmel beszélt a fájdalom teremtő erejéről, a teremtő fájdalmak közül is a messiási vajúdás fájdalmáról, mely nélkül megváltás hogyan is lehetne? A szenvedés útjának a vége a gyógyító istentapasztalat.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-15-16
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső