Skip to main content

2023. december 14. 11:48

Petőfi idei koszorúi közé

A Credo evangélikus folyóirat legfrissebb, 2023/4. lapszámát ajánljuk

„Petőfiben, a jelenségben van valami emberfölötti. Ennek az embernek, aki 26 éves korában író volt, költő volt, politikai és irodalmi mozgalmak vezére, családapa, táblabíró, őrnagy, nemzeti hős, s mindennek tetejében különösen művelt, idegen nyelveken is olvasó és beszélő autodidakta, s végül és nem utolsósorban zseni volt, Petőfi volt és halott volt: nincs példája a világirodalomban” – írta Petőfiről Márai Sándor 1937-ben.

20231213 Credo ajanlo 2Hogyne: huszonhat évesen halott, majd kétszáz éve halhatatlan; nemzeti példakép, ma pedig popikon. De felmerül a kérdés: kiről is beszélünk? A történelmi alakról és az általa létrehozott művészeti életműről vagy pedig egy általános, kortalanná emelt példaképről, akinek a kultusza olyan eleven, hogy hagyatéka a legelemibb ellentmondásaitól is függetleníthető?

Kétségtelen: Petőfi Sándor önértelmezésünk arkhimédészi pontja egyéni útkeresésünk során – legyen szó nemzeti összetartozásról, evangélikus műveltségről vagy világpolgári szalonképességről. Hiszen Petőfi a magyar önazonosság szellemi alapjához tartozik. A kérdés azonban éppen ezért számunkra is megkerülhetetlen: mi hogyan értjük őt? Bennünket mivé tesz a hatása? Az általunk művelt kegyeleti, nevelői, tudományos vagy művészeti emlékezés és megidézés révén hogyan változik saját korunk és benne a feladatunk?

Olvassuk Petőfit!

A 2023-as bicentenáriumi év megszámlálhatatlanul sok Petőfi-kiadványt, róla szóló eseményt és kiállítást hozott, ahogy számos folyóirat is tematikus lapszámmal jelentkezett. Volt köztük olyan, amely a kultusz jegyében fogant, mások a megszokott értelmezési kereteket feszegették, új nézőpontokat kínáltak, kifejezetten érdekes megközelítési módokat mutattak fel, vagy éppen nagyon személyes, intim, esetenként unalmas és érdektelen megoldásokat – ki-ki megtalálhatta a maga Petőfijét lelki hevületének megfelelően. Elhozta koszorúit „a vak Megszokás, a süket Hivatal” is, ahogy Babits Mihály fogalmaz Petőfi koszorúi című versében. Visszanézve az összességre, nyugtalanítóan szól hozzánk is verse az előző centenárium távolából:

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

A tanár-költő által koszorúfosztónak és szabadítónak szólított ifjúság vigaszára és virágos igazára mindnyájan várakozunk… Babits ma is szembesítő erejű kérdésében – „Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond / messze az Övétől, mint sastól a vakond…?” – olyan belső kontraszt feszül, amelyre mai magunk számára áthidaló választ a szöveg- és tárgyhűségben találhatunk. Arra hívjuk ezért olvasóinkat, hogy olvassuk Petőfit.

Vegyük elő tárgyait, járjuk be útjait! Hagyjuk sugalmaztatni magunkat versei, levelei, a hozzá kötődő helyek és tárgyak által! Erre kértük szerzőinket is: osszák meg velünk vallomásaikat, költői, írói szerepvállalásukat versben, esszében vagy novellában – gondosan utalva a sugalmazó örökségének kiválasztott elemére. Úgy kerestük a válaszokat az említett kérdésekre, hogy ne csak magunkra ismerjünk bennük: tegyük láthatóbbá Petőfi örök erejű alakját!

Költői örökség, mai válaszok

A Credo olvasói versben, novellában és tárcában is megfogalmazott „válaszokat” olvashatnak e lapszámban a már ismerős szerzőinktől, de három dolog miatt is szokatlan szerkesztésben. Először is: kivételesen a lap nagyobb részét adják a szépirodalmi alkotások, és csak ezek után következnek a tanulmányok, amelyek – Szilágyi Mártonnak és Arató Györgynek köszönhetően – a Petőfi-kultusz sajátosságait taglalják. Azt is, hogy maga a költő hogyan építette tudatosan az imázsát, és azt is, hogyan használták fel az alakját egyes politikai diskurzusok.

„Szabadság, szerelem” – versfal a szófiai Sisman cár utcai iskola homlokzatán – Oleg Gocsev falképe (2006)

A lapszám záróakkordjai között szerepel egy nagyobb lélegzetvételű interjú a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum jelenlegi és volt igazgatójával, dr. Filus Erikával és Kispálné dr. Lucza Ilonával, amellyel nemcsak a különleges múzeumkomplexumot és a sokszorosan díjazott kiállításokat vagy a kultuszépítés és kultúra terjesztésének mai lehetőségeit és eszközeit, de Petőfi evangélikus gyökereit is igyekeztünk felvillantani.

Lapszámunk szerzői között tudhatjuk tehát Molnár Krisztina Ritát, Falusi Mártont, Farkas Arnold Leventét, Kertész Esztert, Fenyvesi Félix Lajost, Acsai Rolandot, Jancsó Ágnest, Háy Jánost, Lackfi Jánost, Szövényi-Lux Balázst, Petőcz Andrást, Szemethy Orsolyát, Vados Annát, Miklya Zsoltot, Petrőczi Évát, Zsávolya Zoltánt, Vörös Istvánt, Marton Réka Zsófiát, Miklya Luzsányi Mónikát, Tóth Kingát és Hegyi Györgyöt.

Nemcsak műfajbeli sokféleséget jelez a névsor: kifejezetten izgalmas az is, hogy ki melyik Petőfit, melyik hozzá kötődő motívumot, helyszínt, hangot ragadja meg művében – a szerelem és a forradalom lehet motívum és hang is, igaz? –, nemcsak a költő legismertebb verseit felidézve, de életének más szereplőit is megszólaltatva.

Életút ihlette illusztrációkkal

20231213 Credo ajanlo 4A szépirodalmi műveket illusztráló Jánosi Nikolett grafikus lapunkban megjelenő munkái a Credo történetének első egységes képzőművészeti kompozícióját adják. Emiatt hadd szóljunk róluk külön is. Ihletői Petőfi személyes tárgyai, alakjához vagy családjához, barátaihoz és utazásaihoz kapcsolódó relikviái voltak. A tárgyak sokasága egyszerre érzékelteti az életút egyes állomásait, az életében jelentős szerepet játszó személyeket, eszméket és a költő kedvteléseit is. Kirajzolódik előttünk az evangélikus magyar és szlovák családi háttér, amely a költő identitásának alapjait is jelenti: az édesanyát, akitől minden bizonnyal az első verseket hallhatta, a mészáros édesapát, aki tudatosan magyar szellemű lutheránus intézményekbe járatta fiát.

Látjuk a kocsonyás tál felé hajló gyermeket és testvérét, valamint az otthoni élet színteréül szolgáló mezővárosi világot is a rá jellemző alakokkal, szokásvilággal, viseletekkel. De magunk elé képzeljük azt a kulturális közeget is, amelyet keresett és a sajátjának tartott Petőfi: a reformkori kávéházak világát és a biedermeier berendezésű lakásokat, amelyek egyaránt a 19. századi értelmiség jellegzetes találkozási színterei voltak. Látjuk szűk körben a költőt, ahogy kávét kortyol, vagy sakktáblánál ül, esetleg házi sapkában pipázik, s egyszer a hímzés, másszor az íróasztal fölé hajló feleségét is. Megelevenednek barátai és szerelmei a tárgyaikon keresztül. Ahogyan eszmék és indulatok is a folyóirat hasábjain.

A harmadik különlegessége ennek a lapszámnak kevésbé látványos az olvasó számára, mégis meg kell említenünk, mivel a műhelymunka üdítő állomásává is vált ez a lapszám a sajátos szerkesztési lehetőségek eredményeképp: régóta keressük az együttműködés lehetőségét a kulturális élet önszerveződő közösségeivel a hűség és a missziós elkötelezettség értékei mentén. Ennek jegyében rendeztük sajtó alá ezt a lapszámunkat is a magyar tanárképzés ősi intézményének, az Eötvös Collegiumnak a hagyományát éltető Mika Sándor Egyesülettel közösen.

Amikor az olvasó elé bocsátjuk lapszámunkat, abban bízunk, hogy miközben Petőfi átalakuló portréja alatt együtt gondolkodunk alakjáról, a közös tisztelgés a magunk helyét is erősíti: szabad virágok között, szabad földön.

* * *

A Credo evangélikus folyóirat kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), megrendelhető a  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-​mail-címen, előfizethető nyomtatott vagy digitális formában, valamint a nyomtatott lapszámok külön is megvásárolhatók  a kiadó webáruházában.

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.
Gyülekezetimunkatárs-képzés 2024
Szélrózsa 2024 regisztráció
Evélet banner 2024-13-14
Lelkipásztor banner 2023-11
Credo banner 2023/3.

Lelkigondozás

Névtár kereső

Térképes kereső