A Bibliaolvasás gyakorlata a liturgikus olvasatokban

A Bibliaolvasás gyakorlata a liturgikus olvasatokban

Share this content.

Szöveg és fotó: Galambos Ádám
Budapest – 2015. október 23-án A Bibliaolvasás gyakorlata ma címmel rendezett konferenciának kiemelkedő témája volt a Szentírás liturgiai használata. A résztvevők római katolikus, protestáns, zsidó és görög-katolikus megközelítésekkel ismerkedhettek meg.

A Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) Hittudományi Karának Vallástörténeti és Bibliateológiai Tanszéke, a KRE Bölcsészettudományi Karának Hermeneutikai Kutatóközpontja és a Magyar Bibliatársulat Alapítvány szervezett A konferencia áhítattal kezdődött. Zsengellér József, a KRE dékánja prédikációjában a Jelenések könyvéből idézett, majd az ószövetségi tanítás alapján figyelmeztette a jelenlévőket, hogy „az elhangzó szó nem hal el, hanem az Írás által rögzül.” A református egyetemi tanár példaként kiemelte, hogy Jósiás királynál a törvénykönyv milyen súllyal bírt, hasonlóan Jeremiáshoz, aki lediktálja az isteni szót, ami később a király elé is kerül. „Az Ószövetség népe varázslatosnak gondolta a tekercset, hiszen a király is azt gondolta, hogyha a papír elég, akkor megszűnik annak jelentése” – emlékeztetett. Zsengellér áhítatában ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „a Szentírás önmagában nem élő, ahhoz, hogy az Írás megelevenedjen el kell tudni olvasni.” Mindezt a dékán a reformátori mondat alapján – Isten igéjének a hirdetése Isten igéje – a testté lett ige Jézusban való megtestesülésén keresztül mutatta be. Így jutott el arra, hogy „az olvasás eszköz, hogy a valamikor rögzült ige megelevenedjen.” Úgy, ahogy a Jelenések könyvében is olvassuk: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt” (Jel 1,3a).

A zsidók bibliaolvasási gyakorlata címmel Bíró Tamás nyelvész, hebraista tartott a előadását meglepő kijelentéssel kezdte: „A könyv népe nem olvassa az Írást.” Arra a kérdésre, hogy a zsidók miért nem olvassák a Biblia lapjait, az előadó elmondta, hogy a válasz a zsidóság Íráshoz való viszonyában kereshető. „Míg a fenti állítás igaz, addig az is igazsággal bír, hogy bár nem olvassák a Bibliát, a Tóra tanítása mégis a vallási zsidó élet központjában helyezkedik el.” Ezt egy hármas felosztással mutatta be a hebraista: A rítus részeként – mintegy liturgiai használatként – kerül elő a heti szakasz felolvasása a zsinagógában. Az intellektuális megközelítés a hagyomány általi írásmagyarázatban mind a mai napig domináns, azonban ezek a megállapítások a zsinagógai alkalmakba nem emelődtek be. Harmadik megközelítésként az emocionális oldalt hangsúlyozta Bíró Tamás, azaz a családi és hitközségi közösségben előkerülve a Szentírás szövegét az egyénre gyakorolt hatása oldaláról közelítik meg. „E három megközelítés egysége adja meg azt a paradoxont, mely által a zsidóság egyszerre nem olvassa a szent szövegeket, ugyanakkor annak szellemisége és tanítása egzisztenciális részét képezi életének” – fogalmazott Bíró Tamás.

Mint a hit elsődleges forrása, az Írás kiemelt szereppel bír mind teológiailag, mind liturgiailag” – mondta az ortodox kereszténység Szentíráshoz való viszonyáról Parlagi Gáspár. A KRE doktorandusza előadásában kiemelte, hogy az ortodox liturgia komplex felépítésű, így „az intellektuson kívül az emóciónak is tág teret ad, az ember minden részét bevonja a szertartásba.” A gyakorlatban az ószövetségi szövegek ritkábban kerülnek elő, „az ortodox gyakorlatban az Újszövetség felől olvassák az ószövetségi szöveghelyeket. Kivételt képeznek ez alól a zsoltárok, mely minden liturgiának fontos részét képezik” – hangsúlyozta Parlagi. A kettős évkört követő liturgikus felépítésben az ünnepnapok és az egyházi év alapján választják ki az evangéliumi és az apostoli szakaszt, míg a kazuális szolgálatnál jellemzően evangéliumi felolvasást tartanak. Az újszövetségi könyvek közül a „Jelenések könyve liturgikus kontextusban nem hangzik fel” – fogalmazott a doktorandusz.

Míg a korábbi időkben a római katolikus liturgiában a Szentírás a hagyománnyal szemben nem volt hangsúlyos, a II. Vatikáni zsinat ebben nagy változást hozott, hiszen a Szentírás szövegének fontosságát hangsúlyozta” – fogalmazott a római katolikus lekcionariumok címmel tartott előadásában Káposztássy Béla. A katolikus pap kiemelte, hogy a zsinat lehetővé tette azt a teológiai megközelítést, miszerint „az ige asztala és Krisztus testének asztala egymás mellé kerülhessen. Addig az oltári szentségben való jelenlétet hangsúlyoztuk, ezután megfogalmaztuk, hogy Isten jelen van igéjében is, így közvetlenül a Biblia szövegén keresztül is megtapasztalható” – fogalmazott az Apor Vilmos Katolikus Főiskola korábbi rektora.

A liturgikus megújulás egyik meghatározó fókuszában az állt, hogy a Biblia kincsét fel kell tárni. Az előadó kiemelte, hogy ennek jellemzője „a Krisztus és evangélium központú olvasmányrend, melyet az egyház egységesen ír elő. Ennek legfőbb szempontja, hogy a hívek megismerjék az Ó- és Újszövetséget.” A változó olvasmányos rendről Káposztássy Béla hangsúlyozta, hogy „a hétköznapi sorozat kiegészíti az üdvösség jó hírét. Az ünnepnapokon bontakozik ki az üdvtörténet, így a szövegek felépítésének egyik célja, hogy a Szentírás kiemelkedő részei a hívek elé legyenek tárva az ünnepnapon.” A felosztásnak köszönhetően a római katolikus liturgiában az Ószövetség közel 50 százaléka, míg az Újszövetség legnagyobb része felolvasásra kerül. Káposztássy Béla előadásában pozitívumként kiemelte, hogy a havonta kiadott és mindenki számára elérhető, valamint az e-mailen is kiküldött olvasmányos rend által olyan hívekhez is el tudnak jutni, akik akadályoztatottak a templomba járásban.

Az előadásokat kérdések követték, ahol többek között fókuszba került a prédikációhoz való viszony. A római katolikus megközelítés alapján a prédikáció az Írás mélyebb feltárását, a szöveg emberekhez való érkezését szolgálja. A rabbinikus hagyomány értelmében amíg a Tóraolvasás a közösséget összetartó erőként értelmezhető, addig az írásmagyarázat a rituális kontextuson kívül ad lehetőséget a felkészülésre, a heti szakasz értelmének megértésére. Az ortodox katolikus felfogás szerint az evangéliumot elsősorban nem magyarázni, hanem olvasni kell, így náluk homília ritkán van, ha előfordul, akkor az általában ünnepeknél történik.

Az evangelikus.hu minden olvasója számára biztosítani szeretné a lehetőséget arra, hogy Facebook bejelentkezés után közvetlenül hozzá tudjon szólni a megjelent cikkekhez. Így a hozzászólása a Facebookon megadott felhasználói nevével és profilképével jelenik meg. Ha Ön még nem regisztrált, itt megteheti: www.facebook.com. Oldalunkon a megjelenést követő egy hónapban van lehetőség kommentelni, utána lezárjuk ezt a lehetőséget. A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!